Káosz a vízilovak körül Kolumbiában

Félelmet keltett a kutatókban Susana Muhamad kolumbiai környezetvédelmi miniszter bejelentése, mi szerint inkább megvédi, mintsem csökkenti az ország természetes ökoszisztémáit és biológiai sokféleségét veszélyeztető betelepített vízilovak (Hippopotamus amphibius) növekvő populációját. Mint a világ egyik legrangosabb folyóirata, a Nature cikkében olvasható, az állatok a drogkartell vezetője, Pablo Escobar birtokáról szöktek meg, miután őt 1993-ban lelőtték.

Az „alapcsapat” egy hím és három nőstény volt, a bűnöző illegálisan importálta őket egy amerikai állatkertből. Az egyedek a kolumbiai Magdalena folyóban és néhány közeli kis tóban leltek új otthonra, s számuk ma már legkevesebb százötven lehet.

Tekintettel arra, hogy a világ legnagyobb termetű invazív állatának helyben nincsenek természetes ellenségei, illetve a szaporulat állandó ütemben párosodik, a populációjuk tizenhat év múlva elérheti az ezerötszázat. Nataly Castelblanco Martínez, a mexikói Chetumal állambeli Quintana Roo Autonóm Egyetem természetvédelmi biológusa – és a szaporodás ütemét felbecslő 2021-es tanulmány társszerzője – úgy véli, ha most nem lépnek, két évtized múlva már nem lesz megoldás a problémára.

A kutatók szigorú gazdálkodási tervet szorgalmaztak, amely végül nullára csökkentené a vadon élő populációt. A szóba jöhető megoldások között a levágás és az elfogyasztás éppúgy szerepel, mint az állatkerti célú befogás. Ám mint a Nature megjegyzi, a kérdés megosztja az országot. Egyesek rajongtak az állatokért, mások turisztikai attrakciót látnak benne, megint mások pedig a környezetre és a helyi halászközösségekre jelentett veszélyt emlegetik rendszeresen.

Az eddig sem éppen állóvizet a minap Susana Muhamad környezetvédelmi miniszter kavarta föl, amikor bejelentette, inkább védeni, mint irtani kell a vízilovakat.

A hír kapcsán számos tudós jelezte, aggályos, ha a kormány ahelyett, hogy bizonyítékokra és természetvédelmi szakértelemre alapozná döntéseit, a közvéleményre hallgat. Egyébként az agresszív állatok tombolásától leginkább veszélyeztetett közösségek tagjait nem igazán kérdezte meg senki, így félő, hogy azok elunják a várakozást és egyszerűen lemészárolják az elérhető példányokat.