Krónika

Bagdy Emőke: A pedofília bűn!

Bagdy Emőke szerint ki kell mondani: a pedofília szexuális deviancia és büntetendő! A klinikai szakpszichológussal a Krúdy Gyula Angol–Magyar Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolából elbocsátott pedagógiai asszisztens ügye kapcsán készített interjút az Origo.

Bagdy Emőke: A pedofília bűn!
Bagdy Emőke
Fotó: MH

A pszichoterapeuta a 15 éves fiúval szexuális kapcsolatot létesítő iskolai asszisztens ügyéről szólva kijelentette: „Bármiféle más elnevezést gyártott is rá az új nevezéktan, ez akkor is a pedofília kategóriájába esik, mert a még fejlődésben lévő ifjúságnak a traumatizálásáról van szó.”

Jelezte, ha tettekre is sor került, akkor megrontásról van szó, és véleménye szerint azért kell ezt nyíltan kimondani, mert az a szemléleti szabadosság, amit az LMBTQ-mozgalom a legnagyobb lendülettel és szívóssággal előidézett az utóbbi időben, az a fajta szabadosság, amelynek irányába vezet a szexuális tolerancia azon követelménye, hogy nézeteikre mondjunk igent és tágítsuk ki a normalitás határait, már szinte nem teszi lehetővé a jelenségek közmegegyezéses, eredeti néven nevezését.

A pszichológus úgy vélte, egy olyan, a hedonizmus irányába mozduló, a szexualitást pusztán a fizikai gyönyörre lealacsonyító álláspont és viszonyulás alakult ki bizonyos körökben, ami nagyon kártékony, mert megzavarja a pszichoszexuális fejlődés saját útjának végigjárását, a nemi orientáció természetes kialakulását. Ezt ugyanis – fűzte hozzá – úgy kellene megtámogatni, hogy hagyjuk spontán, saját nemének megfelelően tájékozódni a fiatalt.

„Az embernek akkora hatalma van már, mint az Úristennek, hogy még a biológiai nemét is meghatározhatja. Ebben az elféktelenedett, már nem szabad, hanem szabados világban végülis ez az ideológia azt akarja, hogy mindent a saját képére formáljon, a saját diktátumainak megfelelően legyen elnevezve az egész nemiségünk, de művelve is eszerint legyen a nemi életünk” – fogalmazott Bagdy Emőke, majd megjegyezte: a megengedésnek olyan elhatártalanodó folyamatát tapasztaljuk, amiben a jó és a rossz, a megengedett, szabályos és a bűnös, a törvény szerinti és a törvénytelen közti határ elmosódik, hogy meghaljon a norma, vele a normalitás fogalma, vagyis a többség által meghatározott főtörvény.

Ezek után kiemelte, „ha mi nem statuálunk példát ezzel a konkrét esettel kapcsolatban, ha nem mondjuk ki azt, hogy ezt nem engedjük, akkor nagy baj lesz".

Kapcsolódó írásaink