Krónika
Ez volt az évszázad katasztrófája, ennél nagyobbat elképzelni sem lehet + VIDEÓ
Az idő volt a legnagyobb ellenség
Amikor megérkeztünk ketté vették a csapatot volt egy alfa és volt egy bravo – mondta a HO Tv műsorán Bősze Balázs a törökországi földrengés utáni mentésben segítő Hunor egyik tagja. Hozzátette, az alfa csapat összeszedte a kutató eszközöket, illetve a legalapvetőbb egészségügyi eszközöket, hogy ha van olyan, akit ki tudnak menteni, akkor rögtön elkezdhessék a munkát. A Bravo csapat eközben elkezdte a logisztikusokkal, illetve a törzzsel kiépíteni azt a szükséges infrastruktúrát, ami egy ilyen mentéshez szükséges.
Kiemelte, nekik olyan épületekre kell koncentrálniuk, ahol nagy romosodások történtek. Minél nagyobb panelek vannak összedőlve vagy úgy állnak össze, hogy abban életterek jöhetnek létre nekik arra kell először koncentrálniuk.
Megjegyezte, egy 12 emeletes épület volt a fő tevékenységi körük, aminek volt -2 szintje, ami parkolóként üzemelt. A lakrésznek arra az oldalára dőlt el az épület, ahol maguk a hálószobák, illetve maga az élettér volt. Az eldőlés mellett a felső két szint le is szakadt erről az épületről.
Az itthon tűzoltóként dolgozó szakember elmondta: Az hogy kit mentünk elsőként az nagy mértékben függ attól, hogy a romosodásnak a mértékét mennyire tudjuk megsaccolni, tehát az, hogy a kimentési idő három óra vagy három nap.
A folyamatos munkáról kifejtette: Mi voltunk az egyetlenek, akik 24 órában dolgoztak, nyolc órás bontásokban. Nálunk nem volt az a meddő idő, amikor az alfa kimegy a bravo bejön, hanem mindig helyszínen váltottunk. Nekem volt olyan váltásom, hogy én bontókalapáccsal bontottam éppen a födémet, jött a kolléga megkocogtatta a vállamat anélkül, hogy egy ütem kimaradt volna a bontásból folytatta a munkát mi pedig mentünk pihenni.
Az utórengésekről kiemelte, szerencsére nem a romok között érte őket. Azon a héten, amíg kinn voltak több, mint 90 rengést jegyeztek. Az utórengések már nem tudták tovább rontani az épületeket, mert az első, majd a második rengés mindent elpusztított.
A kinn töltött időről elmondta: Van számunkra egy demarkációs vonal ez a 100 óra. A száztizedik órában már csak két százalék az esély arra, hogy valakit még élve ki tudjanak hozni. Természetesen vannak olyanok, akiket később találnak élve, ami annak köszönhető, hogy hol érte őket a földrengés. Nem mindegy, hogy az autóban vagy a konyhában, ahol hozzáférnek vízhez vagy élelemhez – fűzte hozzá.
A helyszínről megjegyezte: „a település, ahol mi voltunk az 1 millió fős lakossággal bírt. Ottani építészmérnökkel beszéltünk és azt mondta, hogy az épületek 80 százalékát le kell dózerolni, mert életveszélyesek.”
Bősze Balázs tájékoztatása szerint, abban a régióban, ahol ők voltak összesen 35 túlélőt vettek ki a romok alól, ebből 17-et a Hunor. Emellett 29 elhunyt személyt is felszínre hoztak.
„A helyieknek az volt a kérése, hogy ha elhunyt személyt hozunk ki, akkor annyira csavarjuk pokrócba vagy lepelbe, hogy semmilyen része ne látszódjon kegyeleti okokból. Körülbelül azon a területen 1200 elhunyt volt már akkor is nyilvántartva. Sokat láttunk is. Az, hogy a mentális terhet hogy tudjuk feldolgozni az az elkövetkezendő 1-2 hétben derül ki” – húzta alá a szakember.
Kiemelte, ez volt az évszázad katasztrófája, ennél nagyobbat elképzelni sem lehet.
