Cápafog Baranyából

A kutatómunkában résztvevő Sebe Krisztina geográfus (PTE, Földtani és Meteorológiai Tanszék) elmondta, hogy az ősmaradványok vizsgálatával a tudomány nemcsak a Kárpát-medencében egykor élt mélytengeri gerincesek teljesebb megismeréséhez került közelebb – írta meg a National Geographic.

14 millió évvel ezelőtt a tekeresi terület fölött pár száz méteres tengervíz hullámzott. „Egy valószínűleg szűk tengerág alján álltunk volna – mondta Dr. Sebe Krisztina –, ahol olyan cápák, ráják, s egyéb élőlények úszkáltak, akik sohasem jönnek fel a felszínre. Ezzel együtt előfordultak a területen olyan ősmaradványok is, amelyek a sekély vizekből származnak: sok kagyló, csiga, korallok, egysejtűek, amelyeket a mély medencébe lezúduló iszap hozott magával.” Ugyanis a tenger medencéjének oldala éppoly meredek volt, ahogy azt ma az Adriánál tapasztalhatjuk.

A Mecsek területén a miocén kor elején akár ezer méternél is magasabb hegység állt. Ahogy a Kárpát-medence nyílt, és süllyedt az aljzata, először a mélyebb részeken, árkokban tavak jelentek meg, majd az egész területet elöntötte a tenger – ezt hívták Parathetysnek. Az üledékek, amelyekből a cápa- és rájafogak előkerültek, a Parathetys megjelenéséhez köthetők.

A leleteket tartalmazó laza üledék 12–14 millió éves – ez a földtanban nem számít idősnek, mondta Sebe Krisztina –, ma is hasonló állapotban van, mint amikor a tengerben leülepedett. A kutató elmondta, hogy homokot, sarat lapátoltak a vödörbe, feláztatták egy nagy dézsában, s mint egy „konyhás néni”, kis adagokban kimeregették szitára. A tóban kimosták belőle a sarat, a szitában pedig ott maradtak az ősmaradványok. „Nem aranyat mostunk, hanem cápafogat, millió éveket!”

Ez a kutatás nemcsak a korabeli környezeti viszonyokat tisztázta Sebe szerint, hanem olyan mélyvízi gerinces ősmaradvány-társulást tárt fel, amilyet még nem találtak a Kárpát-medencében. Több olyan fajt sikerült leírniuk, amelyekről nem tudta senki, hogy itt éltek a 14 millió évvel ezelőtti időszakban. „A környékbeli országok adatainak vizsgálatával arra jutottunk – magyarázta Sebe Krisztina –, hogy lehetett egy mélyvízi folyosó a Földközi-tenger és a mai Kárpát-medence területe között, így tudtak beúszni erre a területre a mélyvízi állatok.”

Sebe Krisztina szerint szerkezetföldtani mérésekkel lehet kideríteni, hogy konkrétan melyek voltak azok az erők, amelyek megnyújtották a Kárpát-medence aljzatának a kőzetlemezeit. „Ha megkeressük ezeknek az erőknek a forrását, akkor egy egész nagy közép-európai szerkezeti képet tudunk kialakítani, benne Európa és Afrika ütközésével, a lemezszegélyek alábukásával, beolvadásával, a földköpeny áramlásaival, fölöttük a kéreg megnyúlásával. Egy lépést teszünk afelé, hogy többet értsünk abból, hogy miként működik a hegységképződés, a hegységek mögött a medencék kinyílása, a kőzetlemezek mozgása” – fejtette ki a kutató.

A tekeresi leletek alapján leírt fajok egy része kihalt már, de ma élők is akadnak köztük. Például a szellemcápák 14 millió éve ugyanúgy néznek ki. Sebe Krisztina szerint ez a faj „bevált konstrukciója az evolúciónak”.

A kutatásról tanulmányt közölt a Papers in Palaeontology című tudományos folyóirat, amely a legjobb szaklapok közé tartozik. A tágabb kutatás, amelynek keretén belül a tekeresi anyagot elemezték, a Kárpát-medence kialakulását vizsgálja, a projektet a Nemzeti Kutatásfejlesztési és Innovációs Hivatal finanszírozza, a fő cél a Kárpát-medence korai szerkezetalakulásának szerkezetföldtani és geodinamikai megértése. A bő egy éve indult négyéves projekt regionális (közép-európai) érdeklődésre számot tartó kérdésekre tud választ adni, és általános, szerkezetföldrajzi, geodinamikai elveket, folyamatokat érthetünk meg általa.

A projektben különféle intézményekhez tartozó kutatók dolgoznak: a PTE kutatói mellett természettudományi múzeumok, az ELTE, a debreceni ATOMKI, a Debreceni Egyetem, a Zágrábi Egyetem, a horvátországi INA munkatársai, valamint belgrádi és osztrák szakértők is – olvasható a portálon.