„Az emberek puszta kézzel kaparták a törmeléket”

Az óriási erejű törökországi és szíriai földrengés halálos áldozatainak száma meghaladta a 41 ezret, a sebesülteké pedig a 108 ezret, több tízezer épület semmisült vagy sérült meg.

A magyar mentőcsapatok az elsők között érkeztek a helyszínre – idézték fel.

Barta-Vámos László arról beszélt, hogy az adanai repülőtérre megérkezve teljes logisztikai káosz volt, minden külföldről érkező mentőcsapat arra várt, hogy elszállítsák arra a területre, ahol végre elkezdheti a mentést.

A városban azt látták, hogy minden második épület károsodott, és tíz épületből legalább kettő összedőlt. Emberek voltak az utcákon, nem volt víz-, áram- és gázszolgáltatás – elevenítette fel a tűzoltó alezredes, aki hangsúlyozta, pánikot nem tapasztaltak a helyszínen.

Szél Norbert megjegyezte, hogy a helyiek „a körülményekhez képest nyugodtak tudtak maradni”. Hozzátette: akik keresték a rokonaikat, azok fenn voltak a romokon, és a saját kezükkel próbálták kaparni, elhúzogatni a kisebb-nagyobb épületdarabokat, így kutattak a családtagok után.

Dóka Imre arról szólt, hogy a magyar Hunor mentőalakulat rekordidő alatt ért ki a helyszínre.
„A kint lévő állománynak azért a jelentős része hozzá van szokva, hogy ilyen területen dolgozik” – mondta Szél Norbert, hozzátéve, hogy inkább az arányok leptek meg mindenkit.

Kitért arra is, hogy már az elején olyan mértékű segítségkérés zúdult rájuk, hogy rögtön tudták, nem lehet mindenkin segíteni, hiába akartak.

Lánczi Tamásnak arra a kérdésére, miként lehet feldolgozni a látottakat, Barta-Vámos László azt mondta, a csapat nagy része tűzoltókból állt, akik a hétköznapokban is olyan helyzetekbe kerülnek, amilyenekbe az átlagember ritkán, ez segít abban, hogy lelkileg is fel tudják ezeket dolgozni.