Amikor a British Museum benyelte a kamut

Igen értékes leletre bukkantak – állítólag szántás közben – 1860-ban vagy 1861-ben Nyitraivánkán. Az utóbb Monomakhosz-koronának elnevezett, középbizánci rekeszzománcos és vésett aljú zománcos fejék ma a Magyar Nemzeti Múzeumban látható.

Készíttetője vélhetően IX. Konsztantinosz Monomakhosz császár volt. Az általános vélekedés szerint mivel a tárgyon az uralkodót, feleségét Zoét és annak nővérét Theodórát láthatjuk, az együttes uralkodásuk idején, 1042-1050 között születhetett.

Maga a kincs egy nyitraivánkai földbirtokosnak, Huszár Jánosnak a tulajdonában lévő Bucsány-dűlőben került elő. A Nemzeti Múzeum több részletben tudta megvásárolni darabjait, így végül 1870. február 9-én sikerült az akkor még hiányzó elemeket is megszerezni egy Markovits Tivadar nevű kereskedőtől.

Ma már történeti érdekesség, de mindenképpen érdemes megjegyezni, előkerülése után rögtön másolat is készült egyes lemezeiről, amit utóbb a British Museumban eredetiként állítottak ki. Később, mikor a darab hamissága napvilágra jött, bevették azokat a tárlatról. Egyébként egy ideig magát a koronát is 19. századi hamisítványnak tartották, de ma már ezt a nézetet elvetik a szakemberek.

A korona – ha valóban annak és nem felkardísznek készült, mint egyesek ma gondolják – valószínűleg egy nőnek lett gyártva. Összesen hat lemezből áll, melyek az említett három személyt, valamint egy-egy fehér és zöld ruhás táncosnőt, valamint az „Igazság” és az „Alázat” erényeinek allegorikus ábrázolását mutatják a szemlélőnek.

Magyarországra kerüléséről szintén megoszlanak a vélemények. Egyes történészek úgy vélik, I. András király kapta, míg mások szerint Bizáncnak a IV. keresztes hadjárat alatti elfoglalása és kifosztása után juthatott hozzánk. Utóbbi ötlet hívei előszeretettel hivatkoznak III. Ince pápa 1205-ben írott levelére, melyben az egyház feje arra kéri II. Andrást, hogy szolgáltasson vissza egy sor olyan tárgyat, melyet egy, az országon keresztülhaladó klerikustól tulajdonítottak el.

Azaz nem zárható ki, hogy a Monomakhos-korona csak elkészítése után másfél évszázaddal később, keresztesek, kereskedők, esetleg holmi útonállók révén került a császári kincstárból a felvidéki Nyitraivánkára.