Krónika
A tojáshéjtól a pénzekig bármi jöhet
Hajdani rántották maradványai
Az eltemetett kincsek kedvelőinek érdemes figyelemmel kísérni az Izraeli Régiségügyi Hatóság (IAA) honlapját. A digitális kikötő egyik legutóbbi híre, hogy Yoav Lerer, a szervezet régésze egy negyvennégy aranyérméből álló kollekciót fedezett föl egy feltáráson egy romos épület falában. A pénzeket a hetedik századi bizánci uralkodók, Phókasz (602-610) és Hérakleiosz (610-641) uralkodása alatt verték. Utóbbi egyébként a császárság egyik legnagyobb alakja volt – így a tudósok őt tartják a középkori állam megteremtőjének, aki reformjai révén csaknem nyolcszáz évvel, 1463-ig hosszabbította meg az állam történetét.
Az előkerült solidusok voltak a bizánciak fő fizetőeszközei. Értékállóságukat két tulajdonsága biztosította – egyrészt állandó, egyhatod uncia súlyú tömege és a huszonnégy karátos arany, melyből előállították. Gabriela Bijovsky, az IAA numizmatikusa szerint az érmeket egyébként valószínűleg Konstantinápolyban, a Bizánci Birodalom fővárosában verték.
Yoav lerer archeológus szerint az érméket azért rejthették el, mert a térség 634 után a muzulmán hódítás hatókörébe került. Szerinte mindez felfogható úgy is, mint a keresztény lakosok félelmét tükröző cselekedet attól, hogy muszlim seregek közvetlenül megszállják a várost.
A nyitóképen szereplő tizenöt ezüst érme szintén Izrael földjéből, a Júdeai-sivatagban került el. A pénzeket VI. Ptolemaiosz, Philometor (Kr. e. 186–145) hellenisztikus egyiptomi uralkodó idején verték. A király a makkabeusok felkelését megelőzően uralkodó IV. Antiokhosz szeleukida király (Kr. e. 175–164) kortársa volt. Magukat az érmeket egy fadobozban, a Holt-tengerre néző Murabat-barlang egyik ásatási helyén találták meg az IAA szakemberei.
De természetesen nemcsak arany- és ezüstkincseket rejteget a föld, hanem olykor egészen furcsa meglepetésekkel is szolgál. Így például nemrégiben strucctojásokra bukkantak az IAA régészei Nitzana közelében, az izraeli-egyiptomi határ mentén. A több mint négyezer esztendős maradványok azt jelzik, a térség népei sem vetették meg a rántottát.
