Ókori Barbie-babák agyagból és csontból

Várhatóan 2024-ben nyílik meg a svájci Yverdon Múzeumban az a tárlat, amely az ókori gyermekjátékok terén próbál majd rendet tenni. A BBC a hír kapcsán arra emlékeztet, e több ezer éves múltra visszatekintő tárgyak évtizedek óta kerülnek elő a sírokból, ám annak meghatározása, hogy anno a kicsik valóban játszottak-e velük vagy valamilyen egyéb célt szolgáltak, továbbra sem egyértelmű.

Azt, hogy elődeink anno is szerettek játszani, senki nem vitatja. Az azonban erősen kétséges, hogy a velük temetett eszközök mindegyike efféle célt szolgált. A BBC szerint a probléma a régészek által gyakran használt kontextus, azaz összefüggés szóval írható körül a legjobban. Ha például egy archeológus egy csészét talál egy hajdani ház olyan részében, ahol tányérok és kanalak is akadnak, akkor azt lehet feltételezni, hogy azokból ittak, esetleg ettek az emberek. Ám ha ugyanazt a poharat egy sírból ássák elő ékszerek és amulettek társaságában, akkor dekorációs vagy rituális célból került a helyére.

A fiatalok (feltételezett) eszközeinél a kontextus még csúszósabb. Csak azért, mert egy tárgyat olyan összefüggésben ástak ki, amelyet felnőttekkel társítunk, még nem jelenti azt, hogy nem játszottak vele. Egyes játékok felnőtteknek készült tárgyak lehettek, amelyeket az ifjak is alkalmaztak. Gondoljunk arra, amikor egy apróság edényeket és serpenyőket ütöget egymáshoz. Ha egy régész megtalálja ezeket kétezer év múlva, akkor főzőeszközként azonosíthatja őket, nem pedig olyasmikként, amelyekkel egy kétéves gyermek számtalan órát töltött boldogan.

Másrészt pedig még ha egy gyermeksírban ássák ki e fazekat, ez nem egyenértékű azzal, hogy mindig játszottak vele. Lehetett akár szertartásos vagy vallásos vonatkozása is.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a múltbeli kultúrák igencsak különböztek a maitól – olyannyira, hogy még a játék vagy szent tárgy jellegű kérdésünk is értelmetlen lenne számukra.

Ugyancsak kétséges a római kori apró terrakottafigurákat a mai Barbie-babák megfelelőjének, ha tetszik elődjének tartani. Ezek ugyanis az ókori görög és római vallási szentélyekben éppúgy felbukkannak mint lánysírokban. Egyes példányok amúgy kísérteties hasonlóságot mutatnak jelenkori, boltokban kínált rokonaikkal – így csuklós a végtagjuk és még az arcuk is elég jól kidolgozott. Sőt, némelyiknek a korban dívó frizurája is akad – s akkor a nemek szerinti jellemzőkről még szót sem ejtettünk.

A legtöbb fennmaradt példány terrakottából készült, de a hajdani mesterek sima és elefántcsontot, sőt egy esetben borostyánt is használtak. Görögországban ezek annyira népszerűek voltak, hogy tömegesen gyártották őket előre elkészített formák révén.

Ugyanakkor a portál megjegyzi, maga a „terrakotta Barbie” túl finom ahhoz, hogy ellenálljon a játék során keletkező óhatatlan sérüléseknek. Az pedig további gyanúra ad okot, hogy a gyártóformák közül számosat találtak vallási szentélyekben. Azaz ez inkább valami szent funkcióra, mintsem játékra utal.