Krónika
Műanyagból is jó, de üvegpohárból igényesebb a sör
Anno, a középkorban a sört fizetség gyanánt osztogatták – például a végvári katonáknak. Egy vitéz napi adagja a mai mértékegységek szerint akár két és fél liter is elérhetett a béke idején – míg ha ostromlott várban szolgált, ennek a dupláját is megkaphatta. Persze itt nem a mai alkoholfokokra kell gondolni, hanem annál csöppet lazábbakra. És nem azért itták – leginkább a németek – mert be akartak rúgni, hanem sokkal inkább azért, mert a korban a víz tisztasága eléggé sok kívánnivalót hagyott maga után.
Azt, hogy ma miből és hogyan fogyasztják a világ népei ezen erjesztett italt, az Élesztőház közölt színes összeállítást. Mint a portálon megjelent cikkben aláhúzzák, ma már nem ivószaru, a bőrtömlő, kőkorsó pláne a fakupa járja a lakomán, mégsem mondhatni, hogy ne lenne fontossága annak, hogy miből és melyik nedűt isszuk. Aláhúzzák, a korsók és poharak ugyanúgy megtisztelik az italt, ahogyan például a bor esetében eljárunk.
Az üveg sérülékeny és törés esetén javíthatatlan anyag, amely ráadásul drágának is számított, így a 19. századig nem igazán beszélhetünk az ebből gyártott korsók jelentőségéről. Persze előfordultak, de nem olyan számban, mint manapság.
A felül nyitott pohárba töltött ital illata nyilvánvaló okok miatt jobban érezhető, mint üveges, netán dobozos társaié. S ez a mérések szerint mérhetően hozzájárul a fogyasztás élményéhez, pláne, hogy szájukat pedig úgy alakítják ki, hogy koncentrálják ezeket az aromákat. Az illata egyben a megspórolhatatlan előjátéka is a kóstolásnak.
A portál szerint a legnépszerűbbek egyike a hagyományos krigli. Masszív, szinte fegyvernek is beillő eszköz, amelybe főleg cseh vagy német lager söröket töltenek, hiszen nagy szája miatt hamar távozna egy erősebb, sűrűbb termék zamata.
A pintes pohár a fenekétől szája felé lassan szélesedik, amely itthon is egyre gyakoribb kelléke a puboknak. A magasabb alkoholtartalmú vagy gyümölcsös itókák egyértelműen nem bele valók.
Az úgynevezett Willi Bechert a pintes pohárhoz hasonló alakú, ám szájánál kissé újra elkeskenyedő forma jellemzi, így tovább benntartja a szénsavat és az illatokat. Univerzális, lager és ale fajták is kortyolhatók belőle.
A weizen hosszú, magas, vastag talpú, amelynek a szája éppen a vége előtt kissé összeszűkül. Kimondottan a szép habos és buborékos német búzasörök pohara, amely összegyűjti az értékes aromákat.
Az ovális, széles szájú belga kelyhet széles talppal és vékony szárral készítik. Kimondottan a szénsavban szegény, ám ízekben és illatokban gazdag sörökhöz való, máshoz nem is érdemes elővenni.
A sorba még sokféle alkalmatosság billeszthehtő, de zárásnak talán elég megemlíteni az úgynevezett tulipán-formát. Széles talp, fogni való vékony derék jellemzi – majd öblös alak, amely a szájhoz közel összeszűkül, megidézve a névadó virág formáját. Nem ivósörökhöz való, sokkal inkább magas alkoholtartalmú, ízlelgetni való nedű kerül bele.
