Hová tűnt az ókori Egyiptom aranya?

Az emberiség igen régóta, több mint hatezer esztendeje kutatja az aranyat. Az első, ebből készült pénzeket időszámításunk előtt 550 körül verette Kroiszosz, azaz ismertebb nevén Krőzus. A londoni székhelyű GFMS fémipari tanácsadó cég becslése szerint egyébként Amerika 1492-es felfedezéséig világszerte 13 200 tonnányi sárgán csillogó fémet bányásztunk és mostunk ki a mélyből.

Ebben természetesen a középkori Magyar Királyság tétele is szerepel, ahol akadt olyan esztendő, hogy évi négyszáz kilogrammot sikerült kitermelni csak a Körmöcöbánya környéki tárnákból. A teljes kapacitást nehéz belőni, de a szakértők úgy vélik, évente egy-másfél tonnát biztosan, szerencsésebb időszakban pedig ennek a másfélszeresét is kitehetette a finomított arany súlya.

Azt, hogy mindösszesen mennyi arany van (kitermelve) a Földön, nehéz megmondani. Az egyik legelfogadottabb becslés kétszázezer míg egy másik, ugyancsak akceptálható szakmai álláspont 2,3 millió tonnával kalkulál. Az igazság vélhetően a kettő között áll.

Az ókor egyik legnagyobb előállítója e téren kétségtelenül Egyiptom volt. Elegendő egy pillantást vetnünk Tutanhamon sírboltjának kincseire – ahol csak a fáraó koporsója közel másfél tonnát nyom –, hogy elképzeljük, micsoda értékekkel láthatták el a többi uralkodót. Igaz, ezeknek bottal üthetjük a nyomát, ugyanis az utolsónak szánt hajlékokat mára – mai tudásunk szerint egy híján – kifosztották.

Tágabb összefüggésben Egyiptom az ókorig csaknem ezerhétszáz, Afrika egésze pedig majdnem négyezer tonnával részesülhetett az ókorban előállított tízezer tonnából. Azt, hogy ez az irdatlan mennyiségű érték hol lehet, már igen nehéz meghatározni. Ami biztos, a Ptolemaiosok által veretett érmek között akadt olyan, amely példányonként csaknem harminc gramm tiszta aranyat tartalmazott – igaz, nem ez volt az általánosan elterjedt módi. A modern számítások szerint csak a Ptolemaidák idején több millió érmét vertek, amelyek össztömege elérhette akár a nyolcvan tonnát is.

Azaz ez a hatalmas mennyiség döntően néhány grammos fémpénzekben forgott közkézen, amelyet aztán a különböző hódítók kisebb-nagyobb tételekben elraboltak és elvittek a saját hazájukba. Sokat markolt Róma, de a környező államok is töméntelen értéket hordtak szét onnét az idők folyamán. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, a modern Egyiptom földjében még mindig lapul pár tucat tonna kidolgozott nemesfém – legfeljebb nem egy helyen, hanem apránkint eldugva vagy esetleg szétszórva a sivatagban és az utak mentén, ahogy a lakosság vagy a hódítók zsebéből kipergett az érték.

A sztori árnyoldala, hogy a Nílus menti birodalom fejedelmei szinte kizárólag rabszolgákkal és elítéltekkel ásatták ki az aranyukat.