Krónika
Óriás átverés Cardiffban
Már a századforduló előtt is volt, aki a könnyű gazdagodást kereste, 153 éve történt a cardiffi óriás esete
George Hull, egy amerikai dohánykereskedő még az 1860-as évek közepén élénk vitába keveredett egy metodista pappal és közösségével a teremtést illetően. Hull a vitában a Bibliában is említett óriások kérdése mellett érvelt, azonban a tiszteletessel és a felekezettel szemben alulmaradt.
Ez mély nyomot hagyott a dohánykereskedőben aki – mint a fenti ábra is mutatja – nem volt éppen a kereszténység híve. Hull megrögzött ateista volt, aki csak a tudományban hitt, főként Darwin fajelmélete volt az átverés kigondolása idején gondolatai fókuszában.
A sértett Hull elhatározta, hogy a keresztény közösségek hiszékenységének bizonyítására egy „óriás” átverést fog létrehozni. A dohánykereskedő 1868-ban végül megbízta H. B. Martint, hogy faragjon ki neki egy 3,2 méteres kőóriást. Az óriás alakra egy az egyben Hullra hasonlított.
Az óriás faragványt ezután különböző savakkal és öregbítő módszerekkel vették kezelésbe, időközben megszabadítva azt a szőrtől. Erre azért volt szükség, mert Hull időközben megtudta, hogy az emberi szőr nem konzerválódik.
A kész terméket ezután az éj leple alatt Hull elszállította unokatestvére William Newell elhagyott farmjára Cardiffba. A tréfa költségei ezen a ponton már 2600 dollárra rúgtak, ami mai árfolyamon közel 53 ezer dollárra (csaknem húszmillió forintra) tehető. 1868-ban aztán el is ásták az óriást.
Egy évvel később Newell felbérelte a két munkást, hogy fúrjanak neki egy kutat. Az ásás közben természetesen előkerült az óriás is. Amikor kiásták a szemtanúk szerint Newell azt mondta: „Esküszöm, hogy egy öreg indiánt ástak el itt.”
Innentől már nem volt megállás és habár a szakma már kezdetektől fogva finoman szólva is kétségeit fejezte ki a lelet hitelességét illetően, Newellt ez nem állította meg abban, hogy közszemlére tegye az óriást. Az első nap még ingyen láthatták a népek, azonban később a farmer már belépőért cserébe kínálta a felfedezést.
Később aztán a bevételek növekedésével misztikus módon megszaporodtak az óriás leletek a környéken. Egy idő után persze a közvélemény ingerküszöbét sem ütötték meg ezek. Hull végül 1869 decemberében bevallott mindent a sajtónak. Egyúttal büszkeségét fejezte ki, hogy véleménye szerint átverésével sikerült a keresztény emberek hiszékenységét bizonyítania.
Magát az óriást egy darabig kiállították, majd kézről kézre járt, míg 1947-ben meg nem vette a Farmer Múzeum, ahol azóta is őrzik.
