Krónika
„Én öltem meg Fenyő Jánost”
Fenyő János médiamogul megölése az Aranykéz utcai robbantással együtt a kilencvenes évek addig példátlan, sokáig megoldatlan rejtélyes bűnesete volt. Fenyő János 1998. február 11-én este médiabirodalma, a Vico Rt. székházától tartott hazafelé. A Margit utcánál azonban a lámpa pirosra váltott. Ekkor a mögötte várakozó, világos színű Mitsubishi Galantból egy férfi szállt ki, aki egy Agram típusú, hangtompítós géppisztolyból 20–25 lövést adott le a vállalkozóra, aki a helyszínen életét vesztette.
Az eset mindenképp kiemelkedik az egyébként maffialeszámolásoktól terhes kilencvenes évekből is. Ez azokból a rendőrségi iratokból is kitűnik, amelyek a Blikk birtokába kerültek, és amelyekből kiderül, rengetegen jelentkeztek a hatóságoknál a gyilkosság után vélt és valós információkkal.
Természetesen mint minden nyomozásnál, itt is voltak komolyan nem vehető bejelentések és információk. „Én vagyok a Fenyő-gyilkos. Bélapátfalván az óvodában vagyok. Itt vannak nálam a fegyverek is, nagyon feltűnő vagyok” – jelentkezett például az egyik hívó. Természetesen hamar kiderült, hogy a hívás nem igazán komolyan vehető, hiszen nem a Heves megyei településről, hanem a fővárosból érkezett.
A biztonság kedvéért azonban a rendőrök leellenőrizték a számot, ami a V. kerület, Papnevelde utca 6. szám alatt található, Apáczai Csere János Gimnáziumban lévő nyilvános telefonhoz vezette őket. Hasonlóan komolytalanul került gyanúba Móré András, a Happy Gang zenekar egyik tagja. A bejelentő hölgy megadott a rendőröknek egy rendszámot, és közölte: ez majd elvezeti őket a tetteshez.
Erről a rendszámról derült ki később, hogy a megadott autó tulajdonosa Móré András. A popegyüttes tagja a rendőröknek elmondta, hogy a Vico lapjában, a Bravóban többször szerepelt a zenekar. Azt, hogy hol járt a gyilkosság idején, nem tudta visszaidézni, azonban ismerte Fenyő barátnőjét, Tóth Évát, a levelet pedig szerinte az az idősebb házaspár küldhette, akiket zavart, ha az autójával a ház előtt parkolt.
Annak idején rengetegen voltak a telefonbetyár tinédzsereken és bosszúszomjas idős hölgyeken kívül is, akik tudni vélték az elkövető kilétét, lakhelyét, esetleg látták a keresett gépjárművet elhajtani Budaörs felé, ám ezek többsége is zsákutcának bizonyult.
Voltak azonban olyanok is, akik érdemi információkkal tudták segíteni a nyomozást. Egy bejelentő a helyszínen tartózkodott a merénylet idején. Az autójával a Margit utcában várakozott a piros lámpánál 18 óra előtt pár perccel, amikor puskaropogásra figyelt fel. Egy fehér furgon mögül kiszaladó férfit látott. Az illető 20–25 év közötti és 160-165 centiméter magas volt, fején egy világos színű sísapkát viselt. A férfi az embereket lökdösve a Rommer Flóris utca felé futott. Ez az információ végül elég fontosnak bizonyult ahhoz, hogy a bejelentő védett tanú legyen az ügyben.
Fenyő ismerősei közül is jelentkeztek jó néhányan. Egy hölgy például azzal kereste meg a rendőrséget, hogy az ügyben érdemes lenne beszélni a médiavállalkozó helyettesével, valamint befolyásos barátaival, többek között Friderikusz Sándorral is. Valaki azt is megosztotta a hatóságokkal, hogy Fenyő nem sokkal halála előtt egy páncélozott Mercedest rendelt magának, ám a kereskedésben dolgozók szerint az ügyintézésnél semmi nem utalt rá, hogy Fenyő félne.
Nem meglepő módon Gyárfás Tamás neve is felbukkant a lakossági bejelentések között. A 36. számmal megjelölt bejelentő például jelezte a rendőröknek: a szintén médiában érdekelt üzletembert ellenőrizni kellene, mert problémái voltak Fenyővel a Nap TV miatt.
Az ügyben azóta már több ítélet született, az elkövetőt, Jozef Roháčot, a Patkányt életfogytiglani börtönre ítélték. Megbízónak az egykori olajos bűnözőt, Portik Tamást tartják, aki a nyomozó és a vádhatóság szerint Gyárfás Tamás kérését teljesítette. Az utóbbi a Nap TV miatt került ellentétbe a médiamogullal, bár Gyárfás szerint 1998-ra már lezárult a vitájuk, azonban a Gyárfás felelősségét vizsgáló per továbbra is zajlik.
