Krónika
A hétvégén jöhet a tavaknak a megváltás
Hetek óta egyre riasztóbb hírek érkeznek a hazai tavak és folyók állapotáról. A jelenség bizonyos helyeken olyan méreteket öltött, hogy immár a háborúsnak gondolt roncsok is kibukkantak a habokból, például a Dunából. A tendenciák a Belügyminisztérium Vízügyi Főigazgatóságának honlapjáról is szépen követhetők – ám ha jobban megnézzük az adatsorokat, láthatjuk, hogy ennél messze rosszabb állapotok is uralkodtak már korábban.
A Balatonon Siófoknál csütörtök reggel hetvenegy centiméter volt az átlag vízállás (május elején százöt centimétert nyaldostak a hullámok), míg a Velencei-tavon, Agárdnál ötvenöt centimétert regisztráltak a szakemberek. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) a hírrel kapcsolatban azt közölte, az alacsony vízszint mellett a Velencei-tónál az oxigénellátás kritikus fontosságú. Ezt jelen pillanatban sem külső szervesanyag-terhelés, sem a túlszaporodó algák mennyisége nem veszélyezteti.
Ugyanakkor az emelkedő hőmérséklet csökkenti a folyadék oxigénmegtartó képességét, ezért elővigyázatosságból a tó több pontján levegőztető, vízforgató berendezéseket telepítettek, és a „kritikus” hajnal 4-5 órától délelőtt 10-ig terjedő időszakban mindennap dolgoztatják azokat. A friss mérések szerint az oxigéntelítettség a tavon nyolcvanöt-száz százalék között van, ami a halak életfeltételeit tökéletesen kielégíti – áll az OVF közleményében.
Visszakanyarodva a Balatonhoz, a rendkívüli kiszáradás egyébként nem példa nélküli – 2003-ban augusztus közepén éppen csak meghaladta a harminc centimétert az átlagszint, ami a szezon végére tovább apadt. Így volt az évnek olyan napja, amikor e mutató megközelítette a húsz centimétert.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzése szerint amúgy csapadék közeleg, amely az OVF szerint stabilizálhatja a vízrendszereket.
„Személyes” Balaton
Matematika szakos diákként valamikor 1986–87-ben osztotta ki boldogult emlékű Vörös Tibor tanár úr az osztálynak azt a feladatot, hogy mindenki számolja ki, egy átlagos, akkoriban forrónak tekinthető napon (emlékszem, a szédületes (!) 31 fokot adta meg sarokpontként) mennyi víz párolog el a Balatonból másodpercenként. Mivel akkortájt nem létezett internet, s a számítástechnikát is csak a C–64 és a ZX–81 képviselte, megrohantuk a könyvtárat, ahol órákig izzadtunk a különböző lexikonok fölött. Másnapra aztán megszületett a konszenzusos eredmény, ami hatvan köbméterben lőtte be a párolgás másodperces mértékét. A tanár úr elégedett volt, mert ő is e körül kalkulált.
Ez az adat ma hetven köbméter – másodpercenként.
