Égi randevúk keltenek hullámokat

Az új észlelésekkel együtt 2015 óta már kilencvenre nőtt a detektált események száma. A gravitációs hullámok hasonló változásokat keltenek a téridőben, mint a vízbe dobott kő a víz felszínén. Einstein relativitáselmélete szerint a fodrozódások a nagy tömegű objektumok mozgásakor keletkeznek – azaz minél nagyobb a tömeg és a mozgás sebessége, annál jelentősebbek lesznek a keltett hullámok. Utóbbiakat az Egyesült Államokban lévő LIGO és az olaszországi VIRGO obszervatóriumok fogták el 2019 november és 2020 márciusa között.

Mint arról korábban beszámoltunk, az első gravitációs hullám észlelését 2016-ban jelentették be. A legutóbb detektált harmincöt hullámból harminckettő vélhetően két fekete lyuk összeolvadásából származik, az egyik száznegyvenötször, a másik száztizenkétszer volt nagyobb, mint a Nap. A tudósok továbbá felfedeztek egy kisebb feketelyuk-párost is, együttes tömegük csak tizennyolcszorosa központi csillagunknak. A fennmaradó kettőről úgy vélik, egy neutroncsillag és egy fekete lyuk összeolvadásából keletkezett.

A neutroncsillagok kicsi, rendkívül sűrű objektumok, és noha mintegy 1,4-szer nehezebbek a Napnál, átmérőjük mégis csak párszor tíz kilométer – mondta Susan Scott, a kutatók egyike, az Ausztrál Nemzeti Egyetem tudósa. (Az összehasonlítás végett: a Nap durván hatezerszer nagyobb, mint a Föld, a tömege pedig 332 950-szer nagyobb, mint bolygónké.)

Az új észlelések száma tízszerese annak, amennyit a kutatások indulásának idején detektált a LIGO és a VIRGO. Scott szerint ez a műszerek fejlesztésének és a nagyobb erejű lézereknek köszönhető. A jövőben az asztrofizikusok talán képesek lesznek a csillagok szupernóvává válását is detektálni. Az új észlelések egy részére nincs még magyarázat. A kutatók úgy vélik, a legutóbbi esemény származhat fekete lyukak és/vagy egy fekete lyuk és egy neutroncsillag találkozásából.