Krónika
Gyertyafénybe öltöztek a temetők az ünnepekre
A 4. században mindenszentek ünnepét a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg, az ortodox keresztény egyház ma is akkor tartja. A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápa alatt került be, aki a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont 609. május 13-án Mária és az összes vértanúk tiszteletére szentelte fel. III. Gergely pápa (731-741) kiszélesítette a megünneplendők körét, „a Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tette mindenszentek ünnepét, amely IV. Gergely pápa (827-844) döntése értelmében került november 1-jére. (A mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik halloween, a kóbor lelkek kelta ünnepe - az All Hallows' Eve kifejezésből származó elnevezés magyarul annyit tesz: mindenszentek előestéje.)
Galériánk a Fiumei úti sírkertből alább tekinthető meg, kattintással, pöccintéssel lapozható!
Általános szokás, hogy mindenszentek napján a temetőkben rendbe teszik, virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a „temetők nagy keresztjénél” ma is elimádkozzák mindenszentek litániáját és megáldják az új síremlékeket.
A magyar nép körében ezen a napon harangoztattak a család halottaiért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek.
Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, ezért a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban.
Egyes falvakban ezen a napon választották meg a bírót, fogadták fel a cselédeket.
Mindenszentek Magyarországon 2000-ben - fél évszázad után - lett ismét munkaszüneti nap. Az ünnep a katolikusok számára 2013-tól nem tanácsolt, hanem kötelező ünnep, azaz a hívőknek kötelező a szentmisén való részvétel.
A november 2-i halottak napja jóval későbbi eredetű: Szent Odilo clunyi apát 998-ban vezette be emléknapként az apátság alá tartozó bencésházakban. Hamarosan a renden kívül is megülték, és a 14. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette. A megemlékezés a halottakról, elhunyt szeretteinkről, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul.
Eszerint azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradott híveknek, hogy imával, vezekléssel, szentmisével tehetnek valamit meghalt szeretteikért.
E napon gyertyákat, mécseseket gyújtanak az elhunyt szerettek emlékére.
A szokáshoz kapcsolódó népi hiedelem szerint ennek az a célja, hogy a „véletlenül kiszabadult lelkek” visszataláljanak sírjukba, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. A sírokat is azért kell megszépíteni ilyenkor, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. A bukovinai székelyek - ahogy más kultúrákban is szokásos - még ennivalót is vittek ilyenkor a temetőbe. Az eredetileg az örök életről szóló „reményünnepet” a mediterrán népek ma is fiesztával ünneplik.
Mindenszentek napja hittől, vallástól függetlenül megállásra, gondolkodásra késztet mindannyiunkat, hogy kapcsolatainknak, az előttünk álló feladatoknak, végső soron az élet nagy kérdéseinek kiemelt figyelmet szenteljünk. Lássuk, hogy egy napunk mennyit ér, néha látnunk kell, az élet hogyan fogy el. A mai napon emlékezzünk és gyújtsunk egy mécsest azokért, akik előttünk jártak az úton és vállukon vitték, megalapozták a következő nemzedékek jövőjét. Köszönet nekik, hogy ma a mi lábnyomunk is ott lehet az övék mellett! - írja a Kereszténydemokrata Néppárt közleménye.
Keresztény meggyőződésünk szerint is mindenkor hálával gondolunk azokra, akik áldozatot hoztak a hazáért, függetlenül attól, hogy ez az áldozat egy teremtő szándékkal ledolgozott élet verejtékében, vagy a nagy történelmi pillanatokban hősiesen hullajtott vérben mérhető - írja a KDNP nevében Simicskó István.
Az igazi küzdelem nemessége örök példaként és örök mementóul is szolgál minden jóakaratú embernek. Ez a nap azonban nem csak az emlékezésről szól, hanem arról is, hogy mi milyen célokat tűzünk ki magunk elé, milyen követendő mintát teszünk magunkévá, hogyan tudjuk jobb hellyé tenni ezt a világot és úgy átadni majd utódainknak, hogy büszkeség töltse el őket, amikor emlékükbe idéznek minket - emeli ki.
A KDNP frakcióvezetője úgy fogalmaz: minden élet értékes, mindenkinek helye és szerepe van az igazságos és békés világ megteremtésében. Minden erőnkkel és képességünkkel ezt a célt kell szolgálnunk és felmenőink jó példájából merítve mások javát keresnünk. Amikor az előttünk járókra gondolunk, elsősorban elhunyt szeretteink jutnak eszünkbe, hiányuk még inkább tudatosítja bennünk legszűkebb közösségünk fontosságát, amelynek biztonságáért, jólétéért elsősorban mi vagyunk a felelősek. A családok összetartásán múlik a következő generáció lelki és fizikai egészsége, így végső soron ezen nyugszik a nemzet megmaradása.
Emlékezzünk a múltra, tanuljunk belőle és szeretteink emléke adjon mindannyiunknak erőt és hitet a hétköznapok küzdelmeiben! - zárul a közlemény.
