Tőlünk indult hódító útjára a levelezőlap

Európa néhány országában már a 17. század elejétől ismerték a névjegykártyaszerű köszönő- és üdvözlőlapokat. Franciaországban például igen népszerűek voltak a Soffar cég által készített rajzos, festett, illusztrált névjegykártyák, amelyek még a cári udvarra, különösen az ott divatteremtő Szuvorov marsallra is hatással voltak.

Az angol nyelvterületen Valentin-nap alkalmából tréfás vagy lírai üzeneteket küldözgettek egymásnak az emberek, főleg a fiatalabbak. A postai forgalomban használatos levelezőlap ötletét 1865. november 30-án a német postakonferen­cián Karlsruhéban vetette fel Heinrich Stephan, a német birodalmi postahivatal államtitkára, a német postamúzeum alapítója. Célja a levelezésben egy olcsóbb lehetőség megvalósítása volt.

Az Osztrák–Magyar Monarchiá­ban 1869. október 1-jén hozták forgalomba az első „levelezési lapot”, amin a „Correspondenz-Karte” feliraton kívül az osztrák és a magyar címer volt látható. Egy hónappal később a német feliratot felváltotta a magyar „Levelezési lap”. Az új típusú üzenetközvetítő karrierjének döntő eseménye volt, hogy Párizsban 1878. június 1-jén a nemzetközi postakonferencián elfogadták hivatalos postai küldeménynek.

Ahogy a bélyeg, úgy a levelezőlap is viharos gyorsasággal népszerűvé vált, és hamar meghódította szinte az egész világot. A levelezőlap megszületése mintegy az üzenetküldés demokratikusabbá válását is jelentette. Nyilván praktikus szempontok voltak előtérben, mint az olcsóság, de azt is kimutatták, hogy a levelek nagy része egyszerű jókívánságokat, üdvözletet tartalmaz. A magántitkokat, államtitkokat meg ezután is lehetőség volt borítékba zárva továbbítani.