Krónika

A Holdra vágyó magyar

Százötvenen jelentkeztek hazánkból az asztronautapályázatra

Ha választani lehetne, akkor inkább a Holdra mennék, de természetesen a Nemzetközi Űrállomáson is szívesen szolgálnék – mondta lapunknak Balázs Boldizsár.

A biofizikus végzettségű fiatalember egyike annak a százötven magyarnak – száztizenhat férfi és harmincnégy nő – akik jelentkeztek az Európai Űrügynökség (ESA) által meghirdetett pályázatra.

A huszonkét megüresedett helyre több mint huszonkétezren jelentkeztek a kontinens számos államából. A pályázók csaknem egynegyede, 5400 nő. Balázs Boldizsár elmondta, 2005-ben látta először a felhívást. Akkor rácsodálkozott, hogy „jé, ilyet is lehet”, de lemaradt a lehetőségről.

Miután feliratkozott az ESA Twitter-csatornájára, és amikor majd tizenöt esztendő múltán értesült az újabb lehetőségről, azonnal lecsapott rá. Az embert nemcsak a kalandvágy motiválja, hanem az űrben végezhető tudományos munka is vonzó – fogalmazott.

A kiválasztottak eddig szinte kizárólag a nagy európai államok, azaz Francia-, Német- és Olaszország valamint Anglia lányai és fiai voltak, és ez már többeknek szemet szúrt.

A legutóbbi ESA-sajtótájékoztatón egy ír újságíró rá is kérdezett erre, ám kitérő választ kapott – mondta Balázs Boldizsár hozzátéve: ha valaki kellően tehetséges, akkor „nemzeti” szempontok ide vagy oda, ma már nem lehet kihagyni a csapatból.

Utalt rá, ha a Marsot meg akarjuk hódítani, akkor a Holdra feltétlenül szükségünk lesz, és az oda szánt bázisra nem két-három, hanem sokkal népesebb legénység szükséges.

Kapcsolódó írásaink