Álmainkra is hatással van a járvány

„Egy óriási antitest voltam, annyira dühös voltam a Covid–19 miatt, hogy ez szupererőt adott nekem, támadást indítottam az összes vírus ellen, amit csak megtaláltam, nagyon energikusan ébredtem” – így számolt be valaki az álmáról Deirdre Barrett, a Harvard Egyetem pszichológus adjunktusa Pandemic Dreams (Járványálmok) című tanulmánykötetében. Barrett március óta több mint kilencezer álmot gyűjtött össze, még áprilisban – a National Geographic cikke szerint – arról számolt be, hogy voltak, akik azt álmodták, hogy elkapták a vírust vagy haldokolnak miatta. Máskor például zombikkal vagy természeti katasztrófákkal, bogarakkal, szörnyekkel helyettesítették a vírust.

Már a Londoni Múzeum is az álmok gyűjtésébe fogott, a Guardians of Sleep (Álmok őrzői) elnevezésű projekt célja elmesélni, miként élte meg a brit főváros a járványt.

Magyarországon Kőszeg Sára pszichoterapeuta egy Facebook-csoportban kezdett önkéntes jelentkezőket toborozni, ám ő kifejezetten a Covid–19-en átesett betegek álmait gyűjti, később egy cikket tervez írni belőle. „Álmomban a bordakosaramban jártam, alaposan, érdeklődve megnéztem a bordacsontot belülről. Csak szép rózsaszínű csont volt, semmi más” – írta le álmát egy jelentkező. Mint a pszichológus lapunknak elmondta, az intenzív élmények feldolgozására törekszik az agy, ez játszhat szerepet a járvány során az esetleges élénkebb álmok esetén is. Az alvási ciklus is megváltozhat betegség alatt, így több REM-fázisunk lehet, ami szintén a több álmodást segíti elő. Több időnk is juthat a lábadozás alatt az alvásra. Az agy úgy reagál az újszerű élményekre, amelyeket a betegség jelenthet, hogy megpróbálja beilleszteni a meglevő tapasztalatok körébe, és ezt a memóriafolyamatot segíti elő az álmodás során bekövetkező emlékkonszolidáció. Ilyenkor a napi élményeket átdolgozza és konszolidálja, hogy rögzüljenek a hosszú távú memóriába.

A saját élménye adta az ötletet, hogy gyűjtésbe kezdjen. „Október végén átestem a koronavíruson, és annak ellenére, hogy nem voltak nagyon súlyosak a tüneteim, és a felszínen a hangulatom sem volt rossz, az álmaim témái megváltoztak. Halálfélelemről, fulladásról szóltak, míg korábban több emberrel és bonyolultabb konfliktusokkal találkoztam az álmaimban. Más tapasztalatok is arra engedtek következtetni, hogy leegyszerűsödnek az álmok, a pszichés tartalmak a megbetegedés során tudatosan vagy tudattalanul megélt szorongások miatt” – mesélt lapunknak a kezdetekről.

Első körben üldöztetéses, halálfélelemmel kapcsolatos témákra számított, ehhez képest az első beküldő ennek ellentétéről, szerelemről, volt szerelmeiről álmodott, méghozzá úgy, ahogy egy mesekönyvben láthatjuk. Érkeztek be szagokkal, ízekkel, evéssel kapcsolatos álmok is. Sok esetben pedig halálfélelmet éreztek, üldöző állatokat láttak.

„Strandon voltunk, és én sapkában ugráltam a medencébe, és mindig alig tudtam feljönni a felszínre, aztán egyszer lesüllyedtem a medence aljára, és nem tudtam fellökni magam, majdnem megfulladtam” – részlet egy újabb álomból. „Az általam gyűjtött álmokban harmincból tíz esetben jelent meg a víz: gyakran fulladás, vízi lények támadása, eltűnés, elsüllyedés. Ez nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy mindenki figyeli a légzését covidosan, rendben van-e, fennáll-e tüdőgyulladás” – magyarázta a klinikai szakpszichológus. Emellett a halott családtagok visszatérése az álmokban is többször megjelent, illetve a gondoskodás, aggódás a családtagokért.

Az még kérdés, hogy a begyűjtött adatok hogyan hasznosíthatók, készülhet-e belőle egzakt kutatás, hiszen ehhez tudni kellene többek közt, hogy akik nem kapták el a vírust, azok álmai hogyan módosultak a járvány alatt.

„Egyelőre úgy gondolok erre, mint egy soha vissza nem térő alkalomra, egy korszak élményanyagának lenyomatára, aztán meglátjuk, hogyan hasznosítható a továbbiakban” – tette hozzá Kőszeg Sára.