Nem szabad, hogy az oltás kérdése átpolitizálódjon

Megírtuk, egy reprezentatív felmérés szerint ha elérhető volna koronavírus elleni vakcina, a felnőtt magyar lakosság 16 százaléka igényelné, 47 százalék elutasítaná az oltást, 37 százalék pedig még nem döntött. A megkérdezettek főként az itthon gyártott vakcinában bíztak.

Némileg árnyalja azonban a képet a Pulzus felmérése, akik ugyancsak reprezentatív mintán, eltérő kérdésekkel és válaszlehetőségekkel dolgozó kérdőívvel arra keresték a választ, hányan adatnák be maguknak az orosz vagy a kínai vakcinát. A kutatás adatai azt mutatják, hogy a magyar lakosság ellenérzése főként e két készítmény ellen irányul, ugyanis a válaszadók 53 százaléka úgy felelt, csak az Európai Unió által engedélyezett oltást adatna be. Tizenegy százalék volt, aki azonnal élt volna a lehetőséggel, tíz százalék pedig abban az esetben, ha tovább romlika járványhelyzet. Tizenhét százalék nyilatkozott úgy, hogy semmilyen koronavírus elleni védőoltást nem venne igénybe.

„Az adatok alapján a nők némileg óvatosabbak voltak a kérdés kapcsán, többségükben inkább elutasították az orosz és kínai vakcinát” – mutatott rá lapunk megkeresésére a Pulzus vezető munkatársa, Kocsis Gábor. Elmondta, a lakóhely szintén meghatározta, hogy ki miképp viszonyult a kérdéshez: a nagyvárosokban, azon belül is főként Budapesten jellemzően magasabb volt a két oltóanyag elutasítottsága, mint a kisebb városokban. A kor tekintetében az idősebb válaszadók – vagyis az erősen veszélyeztetettek – mondták a legmagasabb arányban, hogy elfogadnák a két vakcinát.

Egy harmadik fontos tényező volt az iskolázottság. Mint a kutató rámutatott, a magasabb végzettséggel rendelkezők voltak, akik nem kértek a kínai vagy az orosz vakcinából. „Az edukáltabb közösség számára az európai sztenderdek voltak a fontosak. Szociológiai tapasztalat, hogy a nagyvárosokban és a fővárosban magasabb a felsőfokú végzettségűek aránya, így a városi lakosság többnyire szintén az európai termékekben bízott inkább. Kína és Oroszország tradíciója kétségkívül eltér az európaitól, érthető, ha az emberek némileg gyanakvóak, hiszen ezek történelmileg belátható félelmek.
Ez persze nem jelenti, hogy a vakcináik szükségszerűen károsak vagy nem hatásosak” – magyarázta Kocsis Gábor, aki a legfontosabbnak a választás szabadságát tartja, amely mindenkit megillet.

„Már az elmúlt évtizedekben folyamatosan növekedett az oltáselle­nesség, főként azért, mert ma már nincsenek személyes tapasztalataink azokról a járványokról, amelyek éppen az oltás sikeressége folytán megszűntek. A jelenlegi járvány ebbe a kontextusba ágyazódott be, tehát volt táptalaja a vakcinákkal szembeni ellenérzésnek” – fogalmazott lapunknak Kende Anna, az ELTE PPK Szociálpszichológia Tanszéké­nek docense. Hozzátette, a tények befogadása gyakran nem úgy zajlik, hogy először megismerünk minden rendelkezésünkre álló információt, ami alapján kialakítjuk a hozzáállásunkat. Valójában jellemzőbb, hogy eleve adott egy zsigeri megérzés, amely aztán a megismerésünket eltorzítja, és szinte csak olyan információkat fogunk befogadni, amelyek illeszkednek ehhez. Ezt az ellenérzést kiválthatja akár egy olyan kellemetlen emlék is, mint hogy a gyermekünk sírt vagy belázasodott, miután oltást kapott.

A szociálpszichológus kitért rá, bizonytalan helyzetekben megnő az igény arra, hogy biztos kapaszkodókat találjunk, hogy megértsük, mi miért történik körülöttünk. Csakhogy a tudomány nem tud egyszerű és megcáfolhatatlan bizonyosságot adni nekünk, a tudományos megismerés sajátossága, hogy újabb ismeretek fényében időnként cáfolja korábbi állításait. Most azonban a járvány során sokkal szorosabb figyelemmel nyomon követhettük, hogyan jelentek meg, majd hogyan cáfolódtak meg időről időre hipotézisek a vírussal kapcsolatban, ami gyengíthette a tudományba vetett bizalmat.

Mint mondta, olyan vakcinák lehetősége, mint az orosz és kínai, rendkívüli bizalmatlanságot idézhet elő még azokkal a készítményekkel szemben is, amelyeket hamarosan engedélyeznek. Éppen ezért fontos, hogy a kérdés ne politizálódjon át, és a szakmai tények kerüljenek előtérbe.

A szakértő úgy véli, azokat, akik élből elutasítják az oltást, nehéz csupán tényekkel meggyőzni, többet érhetünk el, ha az oltás közösségi hasznát hangsúlyozzuk. „Nagy áldozatokra hajlandóak az emberek azokért, akik fontosak számukra.
Nem csupán családtagokról és barátokról van szó, hiszen az áldozatvállalás történhet nagyobb közösségek, például a település, a nemzet vagy az egész emberiség javára is” – fogalmazott Kende Anna.