Krónika

A koronavírus olyan, akár egy gumilabda

Egyedülálló eredményekre jutottak magyar kutatók: a SARS–CoV–2 rugalmassága, mozgása és hőállósága együtt játszhat közre a szokatlanul jelentős fertőzőképességében

Alázatra intők a megfigyeléseink – mondta lapunknak Kellermayer Miklós biofizikus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. A Semmelweis Egyetem professzora vezette kutatócsoport különleges technikával, úgynevezett atomierő-mikroszkóppal tapogatta le a koronavírust. Beszélt arról is, a Nemzeti Népegészségügyi Központ Nemzeti Biobiztonsági Laboratóriumával közös vizsgálataik számos szempontból egyedülállóak a világon.

A koronavírus olyan, akár egy gumilabda
A Kellermayer Miklós vezette kutatócsoportnak sikerült a világon elsőként aktív, fertőzőképes koronavírust vizsgálnia
Fotó: Semmelweis Egyetem/Kovács Atti

– Ön a minap arról beszélt, hogy az aktív koronavírus olyan, mint egy bámulatosan rugalmas gumilabda. Ezt mennyire kell szó szerint venni?

– Teljesen. A kutatócsoportunk vizsgálatai alapján az aktív SARS–CoV–2-vírus rendkívül könnyen, akár „faltól falig” összenyomható, s ezt követően az alakja visszanyeri eredeti formáját. Mindezt korlát nélkül, akár százszor is egymás után. Szintúgy figyelemre méltó, hogy a szerkezetében ez a fizikai behatás nem tesz végleges kárt. A folyamatot talán úgy lehet a legkönnyebben elképzelni, ha a vírust egy üveggolyókkal töltött zsákhoz hasonlítjuk. Az egy ponton érkező nyomás elől a pihenő golyók egyszerűen félrefordulnak, s mivel a fal nem szakad át, a zsák a behatás után visszaáll a kezdeti állapotba. Úgy gondoljuk, ez lehet az egyik leglágyabb és leginkább öngyógyító biológiai organizmus, amit az ember jelenleg ismer.

– Miként voltak képesek az aktív vírust vizsgálni, miközben a világon mindenütt fagyasztott, inaktivált vagy kémiailag kezelt mintákkal dolgoznak?

– A fagyasztott környezetben a vírus natív, azaz fertőzés közbeni viselkedése és szerkezete nem tárul fel teljes mértékben. Mozgási, dinamikus tulajdonságairól, amelyek segítik a fertőzésben, hidegen végképp semmit nem lehet kideríteni. Tudtommal nekünk sikerült a világon elsőként az úgynevezett natív környezetben, azaz vizes fázisban letapogatni a vírusok felületét – nem csoportosan, hanem egyenként. Ebben a munkában a feltalálójának 1986-ban Nobel-díjat hozó atomierő-mikroszkópra (AFM) támaszkodtunk, amely képes az élő, mozgó kórokozókról is felvételeket készíteni.

– Mennyire hegyes e mikroszkóp tűje?

– Mindössze nyolc nanométer az átmérője. A koronavírus felületi topográfiája amúgy rendkívül lenyűgöző, s egyben rámutat a különleges tulajdonságaira.

– Azaz?

– A gyűjtött adatok alapján a vírus felületén lévő tüskefehérjék erőteljes mozgást végeznek. A koronaszerű alkotóelemek olyan sebességgel lendülnek ki, hogy a másodpercenként háromszáz képpont készítésével alkalmazott atomierő-mikroszkóp csak elmosódott felvételt tudott készíteni róluk. Az intenzív mozgás vélhetően azért történik, mert a koronavírus így keres kapcsolódási, kikötődési pontot a megtámadott sejt felületén. Érdemes megemlíteni, hogy műszerünk alkalmas arra, hogy felfűtsük a mintakamrát. Természetesen éltünk a lehetőséggel, s megvizsgáltuk a vírus hőtűrő tulajdonságait is. Azt tapasztaltuk, hogy tíz percen át kilencven Celsius-fokos hőmérsékletnek kitéve csupán néhány tüskéjét veszíti el, de gömbalakja megmaradt. Ez ugyancsak roppant meglepő. Mindent össze­vetve a rugalmassága, a mozgása és a hőállósága együtt játszhat közre a szokatlanul jelentős fertőzőképességében.

– Az, hogy kilencven fokon sem pusztul el, mennyire szokatlan egy vírusnál?

– A hőkezelés bevett antivirális eljárás, de az, hogy pontosan mi történik ilyenkor egy-egy vírusban, még nincs kellően feltárva. A baktériumokat megtámadó vírusok, az úgynevezett bakteriofágok például ennyi idő és ilyen hő hatására korábbi méréseink szerint gyakorlatilag szétesnek.

– Az előbb úgy fogalmazott, a vírus a hő hatására elveszti néhány tüskéjét. Ezzel nem csökken a fertőzőképessége?

– Az általános tapasztalatok azt jelzik, a hőkezelés hatásos, de az, hogy a koronavírus szerkezete mégis szinte egyben marad, szokatlan. A gondolatmenet egyébként kiegészíthető. Tavasszal elhangzottak olyan jóslatok, hogy a nyári meleg esetleg csökkenti a vírus fertőzőképességét. Azóta tudjuk, hogy ez nem igazán igazolódtak be. Arról is másként vélekedünk manapság, hogy egyes felületeken meddig marad fertőzőképes a vírus. Míg korábban pár órát, esetleg napot tartottak reálisnak, jelenleg ettől nagyságrendekkel bővebb mutatóknál járunk. Le kell szögezni, bármennyire is látványos az, amit eddig sikerült közösen felmutatnunk, a megfigyeléseink mégis alázatra intők. Hiszen gondoljunk bele, egy-egy vírus csupán néhány száz molekulából tevődik össze – s ehhez képest mégis mennyire bámulatos és lenyűgöző az a komplexitás, ahogy működik. S ugyan ezzel a tárházzal képesek elpusztítani egy náluk messze összetettebb szervezetet – akár az emberét is.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom