A fél városon át kergették a részeg sofőrt

Az I. kerületi Alagút utcában akartak ellenőrizni egy Nissant a minap a rendőrök, ám a sofőr megkerülte az intézkedő egyenruhást, és sebesen elhajtott a helyszínről. Az üldözésére indult járőrkocsinak végül Pesten sikerült megállásra kényszerítenie a magáról megfeledkezett 34 éves férfit.

Az alkoholos állapotban lévő sofőr kilenc piros lámpát és két behajtani tilos táblát is figyelmen kívül hagyva próbált kereket oldani. Az ittas sofőrnek 11 szabálysértésért is felelnie kell, ugyanis nem állt meg a rendőri jelzésre, három-három alkalommal a szembe jövő sávban és a buszsávban közlekedett, két-két esetben pedig nem állt meg a stop táblánál és átlépte a záróvonalat is.

A sofőr kilencvenhárom büntetőpontot gyűjtött be a menekülés alatt, ami ötször elég lenne rá, hogy elvegyék a jogosítványát.

Sajnos, ez nem egyedi eset, ugyanis a vezetők nyolc-tíz százaléka gyakorlatilag folyamatosan renitens magatartást tanúsít az utakon – hangsúlyozta Dulin Jenő közlekedéspszichológus. A Közlekedési Főfelügyelet Pályaalkalmasság-vizsgálati Intézetének (PÁV) korábbi igazgatója elmondta, ez efféle történetek túlnyomó többségében – különösen, ha alkoholfogyasztás is szerepel benne – az adott sofőr a rendőri intézkedést látva pánikállapotba kerül. Ilyenkor elveszíti a kontrollt, s az agresszivitás kerül előtérbe, lévén, hogy tudja, így vagy úgy, de helytelenül cselekedett, amelyért akár nagyon komoly büntetésben is részesülhet.

Sőt, annak a belátásnak is nyoma vész, hogy egy világvárosban teljesen értelmetlen autóval menekülni – fogalmazott. Ha valakinél újra meg újra előfordul, hogy ittasan vezet, de közben nem bukik le, akkor ez egy – rossz – szokásrendszerré alakulhat, amely állandóan ráerősít arra a „belső hangra”, hogy mindez következmények nélkül folytatható.

Az alkohol kitolja a kockázatvállalás határait, s azzal hitegeti az egyént, hogy ezt vagy azt a közlekedési helyzetet még könnyedén képes megoldani – holott ez nem igaz. Csaknem negyedszázados praxisomban még nem fordult elő, hogy hasonló esetben valaki a rossz pszichés állapotára hivatkozva kért volna megértést a bíróság előtt – mondta Dulin Jenő –, ugyanis ilyenkor egy bíró joggal kérdezne vissza, ha tudta, hogy rossz a pszichéje, akkor minek ült a volán mögé?