Mutatványok és porondok

A cirkusz eredetileg vándormutatványos csoportok kerek fellépő sátrát és műsorát jelentette. A régi cirkuszok leghíresebbje a Roncalli Cirkusz volt, amelynek fő attrakciói közé a nyereg nélküli lovaglás és az oroszlánszelídítés tartozott. A modern cirkusz 1769-ben született meg Londonban, amikor Philip Astley-nek az az ötlete támadt, hogy néhány akrobatikus mutatvánnyal, például erőművészekkel és kötéltáncosokkal együtt lovasgyakorlatokat mutassanak be egy lovaglóiskolában, amelyet tíz évvel később széksorokkal vett körül. Ő kísérletezte ki, hogy a ló hátán végzett mutatványokhoz a 12,8 méter (42 láb) átmérőjű terület a legalkalmasabb, azóta tekintik ezt a porondok általános méretének. Az Amerikai Egyesült Államokban a cirkusz 1778-ban született meg Philadelphiában, fénykorát pedig a Barnum Cirkusz jelentette, amely Buffalo Bill lovaglóművészetével hódította meg a világot. Franciaországban a császárság bukása után sok leszerelt lovaskatona vett részt ilyen bemutatókon, majd Franconi (1737–1836) megnyitotta az Olimpiai Cirkuszt. Az első nagy állatsereglet (menazséria) 1870-ben tűnt fel Angliában, de 1914 után ugyancsak vadállatmutatványok tették híressé az Amar, a Pinder és a Bouglione nevű cirkuszokat.

Budapesten az első állandó cirkuszt Barocaldi olasz artista hozta létre, a másodikat Wulf Ede német–holland cirkuszigazgató létesítette a századfordulón. A hullámbádogból készült cirkuszépületet 1895-ig vezette Wulf. A Városi Cirkuszt 1904-től Beketow Mátyás, 1935-től Fényes György vezette. Ekkor lett a neve Fényes Cirkusz. Az épületet 1966-ban lebontották. A Fővárosi Nagycirkusz mai épülete 1971 óta működik folyamatosan a Városligetben.