Erkölcstelen profitéhség, kockázatos kísérletezés

A világ egyik legnagyobb vakcinagyártója, egy indiai vállalat, a Serum Institute of India a minap bejelentette, nem várja ki, míg az Oxfordi Egyetem kutatóinak ígéretes koronavírus-oltása átesik a klinikai teszteken, hanem saját esetleges kárára rögvest elkezdi gyártani az érintett vakcinát. Sarah Gilbert, a csoportot vezető professzor a közelmúltban arról beszélt, szerinte szeptember a reális dátum, amikorra kiderülhet, hogy az oltásuk hatásos-e a koronavírus ellen vagy sem.

A hír kapcsán lapunk megkereste az egyik legnagyobb hazai gyógyszercég vezető munkatársát, aki név nélkül fejtette ki véleményét a tervről. Mint a gyógyszerészi és villamosmérnöki diplomával egyaránt rendelkező szakember leszögezte, az, hogy egy, a laboratóriumi és a kórházi teszteken egyaránt sikeresnek bizonyuló szerből milliószámra gyártható vakcinát állítsunk elő, „bonyolultabb annál, mint hogy a csodás receptet odaadjuk egy üzemnek, ahol majd óriási méretekben kikeverik és ampullába töltik a megfelelő anyagot”.

Akár ha e pillanatban meglenne a várva-várt leírás, nem kevés szervezéssel és szerencsével is a hátunk mögött legkorábban hat-kilenc hónap múlva tudnánk ipari méretekben gyártani a vakcinát, nemcsak idehaza, hanem bárhol a világon – fogalmazott. Ha egy öt milliliteres, húszszázalékos koncentrátumot tartalmazó ampullát veszünk, akkor százmillió legyártott vakcinával számolva százezer liter hatóanyagot szükséges előteremteni.

Százezer liter e szakmában nem sok, csakhogy akad pár „apró” bökkenő. Mint kifejtette, az egyik az, hogy egy-egy gyógyszer elkészítése során elképesztő pontossággal kell beállítani az arányokat, különben több kárt okozunk, mint amennyi hasznot hajtunk.

A másik, hogy azt a gyártási sort és töltőüzemet, amin most – például – a veszettség vagy a HPV szérumát készítik, nem lehet egyik pillanatról a másikra átállítani valami gyökeresen másra.

Továbbá arról sem szabad elfeledkezni, hogy ha lesz recept, akkor az alapanyagok ára borítékolhatóan az egekbe szökik, s olyan gyilkos verseny indul majd értük, amit nem látott a világ – fogalmazott. S arról pedig már végképp nincs mit beszélni, hogy ha az összetevők egyike-másika az iparra nézve újnak bizonyul, akkor azok előállítását is meg kell szervezni – húzta alá a szakember.

Persze a gondokat még hosszan lehetne sorolni, de talán ennyi is elég, hogy belássuk: az ipari mennyiségű szérumgyártáshoz nem elég a jó recept. Utalt arra is, nemcsak anyagilag tartja esztelenségnek az indiai vállalat döntését, hanem az rendkívül súlyos erkölcsi aggályokat is felvet. Az igaz ugyan, hogy egyetlen gyógyszergyár sem jótékonysági intézmény, hanem a profitra hajt, azonban létezik egy határ, amit nem lehet átlépni – fogalmazott. Ez pedig nem más, mint az embereken végzett szigorú klinikai tesztek és az engedélyezési folyamatok lezárulta. Aki ezt megelőzően nekiáll bármit gyártani, az gyakorlatilag Istent játszik. Pont azért, mert elég az összetevőkben egy icipicit tévedni, s máris nem azt a hatást érjük el, amit szerettünk volna – mondta.