Hárman kapják a fizikai Nobel-díjat

Idén a világegyetem szerkezetéről és történetéről szóló új ismeretekért és a Naphoz hasonló csillag körül keringő első exobolygó felfedezéséért ítélték oda a fizikai Nobel-díjat - olvasható az indoklásban.

James Peebles fizikai kozmológiai eredményei a kutatási terület egészét gazdagították és lefektették az alapjait a kozmológia átalakulásának elmélkedésből tudománnyá. Az 1960-as évek közepétől kidolgozott elméleti munkássága az alapja a világegyetemről alkotott jelenlegi elgondolásoknak - hangsúlyozta a Nobel-bizottság. James Peebles eredményei feltárták, hogy a világegyetemnek mindössze öt százaléka ismert, az anyag, amely a csillagokat, bolygókat alkotja - "és minket". A fennmaradó 95 százaléka ismeretlen sötét anyag és sötét energia. Ez rejtély és kihívás a modern fizika számára.

James Peebles számos alapvető munkát végzett el, ami lehetővé tette, hogy a kozmológia ne csak „papíron számolgatós és filozófiai tudományág legyen, hanem ténylegesen mérhető és előre jelezhető információkkal is szolgáljon” - mondta Molnár László csillagász, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) munkatársa, aki szerint ezek közé tartozik, hogy megjósolta a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás létezését, emellett azt is, hogyan keletkeztek az első kémiai elemek, a hidrogén és a hélium az ősrobbanásban, valamint a sötét anyag szerepét az univerzum formálásában, és a sötét energia létét is a kozmológus vetette fel elsőként.

Michel Mayor és Didier Queloz 1995-ben jelentette be a Naprendszeren kívüli első olyan bolygó (exobolygó) felfedezését, amely egy Naphoz hasonló csillag körül kering a Tejútrendszerben. Az 51 Pegasi b gázbolygó, amely a Naprendszer legnagyobb tagjához, a Jupiterhez hasonlít. A felfedezés forradalmat indított el a csillagászatban, azóta több mint négyezer exobolygót fedeztek fel a Tejútrendszerben.

Molnár László emlékeztetett arra, hogy az exobolygók léte sokáig csak tudományos feltételezés volt, a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején többen is próbálkoztak már kimérni, hogy lehetnek-e más csillagok körül is bolygóméretű égitestek, ehhez azonban nagyon pontos színkép felvételeket kellett rögzíteni a csillagokról. Mint mondta, nagyon pontos sebességmérésekre volt szükség, azt kellett kimérni, hogy ezek a csillagok néhány tíz kilométer/másodperces sebességgel mozognak oda-vissza a térben.

A genfi csillagászok a Pireneusokban lévő obszervatóriumban digitális technikával felszerelkezve építettek egy csillagok színképének elemzésére alkalmas olyan spektrográfot, amely képes volt ezt a pontosságot elérni.

A három kutató „átformálta a kozmoszról alkotott elképzeléseinket” - összegezte az indoklásban a Nobel-bizottság, eredményeik „örökre megváltoztatták a világról alkotott képünket”.

Az 1935-ben a kanadai Winnipegben született James Peebles a Manitobai Egyetemen és az amerikai Princeton Egyetemen szerzett diplomát. Egész életében az amerikai egyetemen kutatott és oktatott, az intézménynek jelenleg is Albert Einstein professzor emeritusa. A világ egyik vezető elméleti kozmológusának tartják 1970 óta, az ősrobbanás kori nukleoszintézis, a sötét anyag, a kozmikus háttérsugárzás és a világegyetem struktúrái kialakulásának kutatásaihoz való elméleti hozzájárulásáért.

A tudós a Nobel-díjról szóló bejelentés után azt mondta, a „tudomány szeretete” kell, hogy vezérelje a fiatal kutatókat, nem pedig a díjak utáni vágyakozás. A nekik szóló tanácsában azt is mondta, azért foglakozzanak a tudománnyal, mert lenyűgözőnek találják.

Michel Mayor a svájci Lausanne-ban született 1942-ben. A Genfi Egyetemen fizikából, a Lausanne-i Egyetemen csillagászatból szerzett diplomát, az intézmény csillagászati tanszékének professzor emeritusa. 2007-ben nyugdíjba vonult, de a Genfi Obszervatórium aktív kutatója maradt. Kutatott a Cambridge-i Egyetem Csillagászati Intézetében, a Chilében lévő Európai Déli Obszervatóriumban (ESO), és a Hawaii Csillagászati Intézetben. 2015-ben Kiotó-díjat kapott föld és bolygótudományok területén.

Az 1966-os születésű Didier Queloz a Genfi Egyetemen végzett. Az intézmény és az angliai Cambridge-i Egyetem professzora. Michel Mayor volt a tanácsadója a doktori iskolában, együtt fedezték fel 1995-ben az 51 Pegasi b-t.

Nevükben intézményük, a Genfi Egyetem adott ki közleményt. „Ez a felfedezés a legfontosabb a pályafutásunkban, és az, hogy Nobel-díjjal jutalmazzák, egyszerűen rendkívüli” - fogalmaztak. „Senki sem tudta, hogy léteznek-e exobolygók vagy sem. Neves csillagászok keresték őket éveken át, hiába!” - írták.

A kitüntetettek 9 millió svéd koronával (276 millió forintos összeggel) gazdagodnak. Az összeg felét James Peebles kapja, a másik fele egyenlő arányban oszlik meg Michel Mayor és Didier Queloz között.

A díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.

A fizikai Nobel-díjat 1901 óta 113 alkalommal ítélték oda összesen 213 tudósnak, de a díjazottak száma csak 212, mert az amerikai John Bardeen - eddig egyedüliként - kétszer (1956, 1972) is megkapta a kitüntetést. Az elismerésben 47 alkalommal részesült egy tudós, 32 alkalommal kettő, 34 alkalommal pedig három. 1901 óta hatszor (1916, 1931, 1934, 1940, 1941, 1942) nem adományoztak fizikai Nobel-díjat.

A kitüntetettek közül csak három a nő: Marie Curie 1903-ban, Maria Goeppert-Mayer 1963-ban, Donna Strickland pedig tavaly részesült az elismerésben. Marie Curie több szempontból is rekorder: ő volt az első nő, aki Nobel-díjat kapott (férjével, Pierre Curie-vel megosztva), a kitüntetés történetében ők az első Nobel-díjas házaspár is. Marie Curie 1911-ben a kémiai Nobel-díjat is elnyerte, ezzel a nők között ő az egyedüli kétszeres Nobel-díjas tudós és az összes kitüntetettet tekintve is az egyetlen, aki két tudományágban is kiérdemelte az elismerést.

A fizikai Nobel-díjat legfiatalabban 1915-ben az akkor 25 éves Lawrence Bragg, legidősebben pedig tavaly a 96 éves Arthur Ashkin kapta meg. "Családi" díjazásra a Curie-házaspáron kívül több példa is van még a fizikai Nobel-díj történetében: Lawrence Bragg édesapjával, Williammel közösen részesült a kitüntetésben 1915-ben, és ha nem is egyszerre, de Niels Bohr (1922) és Aage N. Bohr (1975), Manne Siegbahn (1924) és Kai M. Siegbahn (1981), valamint Joseph John Thomson (1906) és George Paget Thomson (1937) személyében szintén apa és fia vehette át a kitüntetést.

Magyar születésű tudósok közül eddig hárman kaptak fizikai Nobel-díjat. 1905-ben a Németországban dolgozó Lénárd Fülöp „a katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodelljéért (dinamida)”, 1963-ban az Egyesült Államokban élő Wigner Jenő „az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, kivált az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért”, 1971-ben pedig a Nagy-Britanniában élő Gábor Dénes „a holográfiai módszer felfedezéséért és fejlesztéséhez való hozzájárulásáért”.

2009 - Az amerikai Charles K. Kao az optikai szálakon keresztül továbbított fény kutatásában elért alapvető eredményeiért, valamint a szintén amerikai Willard S. Boyle és George E. Smith egy képalkotó félvezető detektor, a CCD-szenzor feltalálásáért.

2010 - A Nagy-Britanniában dolgozó orosz Andre Geim és Konstantin (Kostya) Novoselov a kétdimenziós grafénra (egyetlen atom vastagságú grafitréteg, kétdimenziós szén atomrács) vonatkozó előremutató kísérleteikért.

2011 - Az amerikai Saul Perlmutter, az ausztrál Brian P. Schmidt és a szintén amerikai Adam G. Riess a világegyetem gyorsuló ütemű tágulásának távoli szupernóvák megfigyelésével történt felfedezéséért.

2012 - A francia Serge Haroche és az amerikai David J. Wineland kvantumfizikai kutatásaiért. A két tudós közvetlen módon igazolta a kvantummechanika jóslatait, munkájuk új típusú, szupergyors, kvantumfizikán alapuló számítógép megépítéséhez vezethet el.

2013 - A brit Peter Higgs és a belga Francois Englert, akik megjósolták az isteni részecskeként emlegetett Higgs-bozon létezését. Teoretikusan bizonyították azt a mechanizmust, amely hozzájárult a szubatomi részecskék tömege eredetének megértéséhez, és amelyet aztán a CERN részecskegyorsító kutatói megerősítettek az elemi részecske felfedezésével.

2014 - A japán Akaszaki Iszamu, Amano Hirosi és - az 1999 óta az Egyesült Államokban dolgozó, amerikai állampolgár - Nakamura Sudzsi (Shuji Nakamura) a kékfény-kibocsátó dióda (kék LED) feltalálásáért.

2015 - A japán Kadzsita Takaaki és a kanadai Arthur B. McDonald a neutrínóoszcilláció felfedezéséért.

2016 - A brit David J. Thouless, valamint F. Duncan M. Haldane és J. Michael Kosterlitz az anyagkutatás terén elért elméleti eredményeiért.

2017 - Az amerikai Rainer Weiss, valamint Kip Thorne és Barry Barish a LIGO (lézer interferométeres gravitációshullám-vizsgáló obszervatórium) létrehozásában és a gravitációs hullámok kutatása terén elért eredményeiért.

2018 - Az amerikai Arthur Ashkin, a francia Gérard Mourou és a kanadai Donna Strickland a lézerfizika területén elért úttörő eredményeiért.