Félő, hogy szavannává válnak az esőerdők

Rendkívül éles, ideológiai szempontoktól sem mentes vitákat váltott ki az Amazó­niát érintő ökológiai katasztrófa híre. Idén eddig hetvenötezer erdőtüzet regisztráltak a térség őserdeiben. Ez kétszerese a tavalyi adatoknak, ugyanakkor nem a legnagyobb szám a vidéken történt erdőtüzek között. Sokan viszont arról beszélnek, hogy hamis „a Föld tüdeje” elnevezés, illetve a hír, miszerint a Föld oxigénkészletének húsz százalékának megtermeléséért felelős a terület.

A húsz százalék abban az esetben igaz, ha a szárazföldi növényzet oxigénkibocsátását vesszük figyelembe, azaz figyelmen kívül hagyjuk a fotoszintetizáló tengeri élőlényeket – nyilatkozta lapunknak Aszalós Réka, a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontjának munkatársa. Mint mondta, a fák éjszaka nem fotoszintetizálnak, így a megtermelt oxigén mintegy felét visszaveszik légzéssel. A maradék oxigén a lebontó folyamatokban vesz részt. Idős erdőknél – mint amilyen az Amazonas is – alacsony a nettó szén-dioxid-megkötés mértéke, és ugyanígy kevés a kiáramló oxigén mennyisége. Amazónia elvesztése nem az oxigéntermelés szempontjából lenne probléma, hanem azért, mert az égéssel és az erdőirtással tovább növekedne az emberi tevékenység által egyébként is radikálisan megemelkedett szén-dioxid-szint a levegőben, ami pedig a klímaváltozást erősítené.

Az erdőökológus kitért arra, hogy a leégetett erdőterületeken létrehozott lágyszárú ültetvények korántsem kötnek meg annyi szén-dioxidot, mint az erdő. – Ha szójafölddé alakítják át, az a növekedés során a terület ugyan szén-dioxidot köt meg és oxigént termel, de amint learatják a szóját, visszafordítják az egészet, hiszen a növények mezőgazdasági gépekkel való learatása, élelmiszeripari feldolgozása, majd elfogyasztása során sokkal több szén-dioxid bocsátódik ki, mint amennyit megköt a terület – magyarázta.

A trópusi esőerdők alapvetően humid klímán vannak, ahol még a száraz időszakban is viszonylag sok a nedvesség. Az erdőt pusztító tüzek a forróság és a szél által könnyen terjedhetnek tovább, természetes módon. Az űrfelvételek alapján valószínűsíthető, hogy ezek jó része gyújtogatás miatt keletkezett.

Az igazi problémát a brazil vezetés által engedélyezett erdőirtások jelentik – hangsúlyozta Aszalós Réka. Hozzátéve, a biológusok attól félnek, ha így megy tovább, az Amazonas-vidék átbillen egy szavannai állapotba, és ekkora olyan mennyiségű szén-dioxid kerülhet a légkörbe, ami már nem kezelhető semmilyen klímaegyezménnyel.

Amazóniában évente húszezer kilométernyi erdőszegélyt hoznak létre utak építésével, ezzel gyakorlatilag felszabdalják a zöldövezetet – erről már Czóbel Szilárd beszélt lapunknak. A Szent István Egyetem docense utalt rá, hogy az utak hatása az erdő mélye felé általában ötven-száz méterig mutatható ki. Itt alacsonyabb a páratartalom, mint az érintetlen részeken, csökken az elpusztult levelek lebomlásának sebessége, és légmozgás is módosul. Mivel a páratartalom csekélyebb, a korhadékok hamarabb kiszáradnak, ez remek táptalaj lesz a tűznek. A lángok terjedését az is segíti, hogy a trópusokon a fák kérge vékonyabb és kevesebb vizet raktároz, mint például az európai társaik – fogalmazott. Hozzátette, ha maradnak érintetlen erdőfoltok, ahonnan a növényi magvakat a madarak és denevérek áthordják a leégett területre, akkor tíz-húsz esztendő a regenerálódás ideje.