Utánzás útján és játszva tanulunk

Napjainkban egyre több szó esik a tanulás folyamatát érintő kérdésekről, a játék kulcsfontosságú szerepéről, ám ezek a viták csak nagyon ritkán érintik az agykutatást is, amely nélkülözhetetlen az emberi megismerés mechanizmusának megértéséhez.

Az agyban rengeteg idegsejt van, amelyek az agyba érkező ingerek alapján mintázatokat vesznek fel, és így reprezentálják az információt, egyfajta tapasztalást, emlékezetet jelentenek az agy számára. A mintázatok egymásba alakulása az információfeldolgozás folyamata – magyarázta lapunknak Gulyás Attila neurobiológus.

Az agy ekként alakuló szerkezetét, az idegrendszer aktivitását két dolog határozza meg: a külvilágból érkező ingerek, illetve az, korábban mit tanultunk meg. Egy feladat megoldása során a fejünkben lévő szabályok, emlékek és a rendelkezésünkre álló információk alapján hozunk döntéseket. A legegyszerűbb ilyen modell a reflex. Ha megszúrnak egy tűvel, elhúzzuk a kezünket. Ennél magasabb szintű a plasztikus pavlovi feltételes reflex, amikor is a különböző ingerek új módokon összekapcsolódhatnak és kiválthatják külön-külön is ugyanazt a viselkedést.

„Az agyunk egy szofisztikált modellt alkot a világról. Minél komplexebb és nagyobb egy agy, annál bonyolultabb modell létrehozására képes” – mondta. Hozzátette, egy újszülött agya fejletlen állapotban van, s vannak ugyan ösztönösen örökölt hálózatok, amik segítik a tanulását, de alapvetően a tapasztalatai alapján fog tanulni, következésképpen az egyéni életesemények, a környezet nagyon sokat számít. Emellett úgy látszik, az egyéni preferenciák, a különböző dolgok iránti fogékonyság genetikailag meghatározott. Nagyon sok esetben, ha rá akarunk jönni egy megoldásra, az próbálkozásos alapon működik, akárcsak az evolúció. Ugyanakkor óvatosnak is kell lennünk, hiszen túlzottan veszélyes dolgokkal nem kísérletezhetünk.

Ezzel szemben van az agynak sokkal hatékonyabb módszere is az információ megszerzésére. Ilyen például az utánzás, hiszen viszonylag könnyű mások viselkedését lemásolni. Ez a tanulás egyik leggyakoribb, ösztönös módja. A másik ilyen a játék, amely viszonylag komplex viselkedés, és tét nélküli, igen hatékony tanulási forma, mivel részvételt tesz lehetővé. „A cselekvés során mindig könnyebb a tanulás. Úszni sem lehet megtanulni könyvleírás alapján, mozogni kell. Máshogy tanuljuk a történelmi adatokat vagy egy idegen nyelvet, és nem ugyanúgy tanulunk meg biciklizni, mivel más rendszerek aktiválódnak az agyban” – fogalmazott a kutató.

Az agykutatás szempontjából az látszik, a ténytanító oktatási forma kritikája jogos, mert nem veszi figyelembe sem a tapasztalás, sem pedig az egyéni élettörténet jelentőségét a tanulásban – hangsúlyozta Gulyás Attila, hozzátéve, ha valaki kipróbálja magát, és saját izzadtságán keresztül tapasztal meg egy dolgot, az esetleges siker vagy kudarc is hatékonyabb lesz, mint leírásból tanulni.