Az eltűnt státuszt nem fogadják el a koreaiak

Az ELTE Távol-keleti Intézet koreai szakának oktatója kifejtette, ha a puszta statisztikát tekintjük, azt láthatjuk, az ázsiai ország lakosságának negyvenöt-ötven százaléka nem vallásos, míg a keresztények durván harminc, a buddhisták pedig húsz százalékot tesznek ki. Kovács Ramóna ugyanakkor aláhúzta, a „nem vallásos” jelző becsapós, és véletlenül sem a mi fogalmaink szerinti ateistát jelenti. Példaként felhozta, ha egy nem vallásos embert családi gyász ér, akkor hív egy sámánt, aki elvégzi a megfelelő szertartásokat. De ugyanígy tesznek a helyiek akkor is, ha „csak” szerencsét kívánnak, esetleg egészséget maguknak és a rokonainak. A sámánok gyakorlatilag szolgáltatást nyújtanak, még ha ezt nehéz is megértenünk – mondta. A koreai ember – ha nem keresztény – fontosnak tartja, hogy elhunyt szeretteinek földi maradványait hazavigye és eltemettesse. Újabban egyre inkább elfogadott a hamvasztás is, azonban történjék bárhogy, a halott lelke nem ragadhat itt, mert akkor ártó szellem válik belőle, aki bajt hoz a családra. Ennek elkerüléséért hosszú, akár három-öt napos szertartásokat is végeznek – hangsúlyozta Kovács Ramóna. Ezek nem nyilvánosak, idegen oda nem juthat be. Beszélt arról, a félszigeten a gyásznak a ruházaton kevés a látható jele. A csekély kivétel a „hanbok” nevű szoknyaszerű viselet, amely a részvét jeleként régen fehér, míg ma már inkább fekete színű. Kovács Ramóna hozzátette, a kiengesztelő szertartást akkor is elvégzik, ha valakinek soha nem kerül elő a teteme.