Bólintott a király, felépülhetett az ország háza

A magyar országház építésére több kiváló építész jelentkezett. A tizenkilenc beérkezett pályamű közül négyet egyenlően díjaztak, végül Steindl Imre elképzelésére esett a választás. Steindl megvalósult terve a historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú, barokk tömeghatású épület, részleteiben alapvetően neogótikus stílusú. Az épület mind külső megjelenésében, mind belső enteriőrjében méltán tekinthető az euró­pai kontinensen a 19–20. század fordulója egyik nagy alkotásának. Az Országház éppúgy hazánk fővárosát reprezentáló épületté vált, mint Sir Charles Barry londoni parlamentje a brit fővárosnak.

Az Országház építésekor követelmény volt, hogy kizárólag hazai építőanyagokat használjanak fel. Kivétel a főlépcső mellett található nyolc, egyenként hat méter magas márványmonolit, amelyet Svédországból hozattak. Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott, a tervező az épület teljes befejezését már nem érhette meg. Az első kapavágás 1885. október 12-én történt a Tömő téren. Tizenhét éven keresztül átlagosan ezer ember dolgozott az építkezésen, 176 ezer köbméternyi földet mozgattak meg; negyvenmillió téglát, félmillió díszkövet, negyven kiló aranyat használtak fel, és az építési költség 38 millió osztrák–magyar koronára rúgott.

Bár az épület felavatása már 1894-ben megtörtént, a létesítmény nem készült el még az Ország­gyűlésnek a magyar állam ezeréves fennállása alkalmából, annak millenniumi esztendejében, 1896. június 8-án megtartott első ülésére, sőt még 1902-re sem, amikor már a parlament mindkét háza odaköltözött. Az építkezés csak 1904-ben fejeződött be.

Az épület 268 méter hosszú, 123 méter széles és 96 méter magas, alapterülete 17 745 négyzetméter, térfogata 473 ezer köbméter. Központi eleme a kupola, amelynek két oldalán emelkedik a képviselőház (ma az Országgyűlés) és a volt főrendiház (ma a Kongresszusi terem) ülésterme. Az épületben valamivel több mint kétszáz irodahelyiség található. Kívül kilencven, belül 152 szobor díszíti, a falakat jeles alkotók freskói, festményei ékesítik. Az Országház külső homlokzatát 2014-ben újították fel, díszkivilágítása pedig 2012–2014 között újult meg. A 2000. évi I. törvény rendelkezése alapján az Országház ad otthont a Szent Koronának és a többi koronázási jelvénynek (a koronázási palást kivételével). A korona korábban a Nemzeti Múzeumban volt megtekinthető; a törvény szövege szerint az ünnepélyes áthelyezéssel Magyarország méltó helyére emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi.