Fiatalon hunyt el Anders Celsius, a hőmérsékleti skála megalkotója

Fiatalon, alig negyvenhárom évesen, tuberkulózisban halt meg Anders Celsius, akinek emlékét a róla elnevezett hőmérsékleti skála őrzi – mondta lapunknak Szemerey Imre amatőr csillagász. A szakembert annak kapcsán kérdeztük, hogy kétszázhetvenöt esztendeje hunyt el a jeles fizikus és csillagász. Anders Celsius 1701. november 27-én született a svédországi Uppsalában, nagyapja és apja is matematikus, csillagász, nagybátyja pedig botanikus volt. Ilyen családi háttérrel nem csoda, hogy a fiatalember érdeklődése is a tudományok felé fordult. Tanulmányait az Uppsalai Egyetemen végezte, majd, 1740-ben korszerű műszerekkel felszerelt obszervatóriumot építtetett. Szemerey Imre elmondta, hogy 1737-ben megtervezte a ma is használatos, százas beosztású hőmérsékleti skálát, amely hatalmas segítséget jelentett a tudományos vizsgálatok során. Ötletét 1742-ben mutatta be a Svéd Akadémián tartott előadásán. Az eredeti skálán Celsius még a forráspontot jelölte nullával és a fagyáspontot százzal, ám ezt 1750-ben honfitársa és utódja, Martin Strömer megfordította. A sarki fényt tanulmányozva Anders Celsius hozta először kapcsolatba azt a Föld mágneses mezejével. Észrevette, hogy az iránytű elmozdulásait is okozó mágneses elhajlás szélsőségei egybeesnek a sarki fények aktivitásának maximumával. Igazi polihisztorként foglalkozott még a Nap és a Föld távolságának meghatározásával, a csillagok fényerősségének mérésével is. Ő volt az első, aki kormozott üvegen át szemlélte a csillagokat, és erősségüket aszerint állapította meg, hány üveglapot kellett egymásra fektetnie ahhoz, hogy a fény eltűnjön. Szemerey Imre hozzátette, Celsius kalandos életébe még az is belefért, hogy 1736–37-ben részt vett egy, a francia és svéd kormányok által finanszírozott lappföldi expedícióban, de a tengerparti kövek vizsgálatával arra is rájött, hogy a tenger szintje miként változott az évezredek során.