Kritikus olvasás a gyógymód az áltudományos szövegek ellen

Hamis, megtévesztő, áltudományos elméletek, álhírek több okból és több céllal is születhetnek, ezek megjelenése nem a mai kor sajátja – magyarázta lapunknak Falyuna Nóra, a Budapesti Corvinus Egyetemen működő TudCom tudománykommunikáció kutatócsoport és az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet kutatója. Hozzátette, az online világ változásai kedveznek az ilyen tartalmak terjedésének. Manapság a felhasználók maguk is alakíthatják a webes tartalmakat. Az elérhető információ mennyisége így óriási mértékben megnőtt, a tartalmak szerzőjét, forrását nehéz ellenőrizni vagy annak a hitelességét megítélni – mondta.

A szakértő kifejtette, a közösségi oldalakon egymás ismerete nélkül is lehetőség van közösségeket kialakítani, a hasonló nézeteket vallók könnyen egymásra találhatnak, igazolhatják, megerősíthetik egymás megalapozatlan, áltudományos, gyakran szélsőséges nézeteit. Emiatt a felhasználók látóköre beszűkül, amihez hozzátartozik a buborékhatás-jelensége is. Ennek létezéséről ugyan folynak viták, azt viszont kijelenthetjük, hogy az online felületek mögött működő algoritmusok a személyes preferenciákhoz alkalmazkodnak.

Az internet változásai miatt lehetőség van elszakadni a hivatalostól és az intézményesültségtől, ez kedvez a tudományos, de sajnos az áltudományos tartalmak terjedésének is. „A laikus felhasználók a tudományos tartalmakat alakítani is akarják, annak ellenére, hogy nem rendelkeznek a megfelelő tudással és feltételekkel, álszakemberek, kuruzslók is megnyilvánulhatnak, állításaikat a tudomány köntösébe bújtatva. A laikus olvasók nem feltétlenül tudják megállapítani, mennyire hiteles az adott tartalom, illetve a valóban hiteles és igaz állításokban sem feltétlenül bíznak már” – mondta Falyuna Nóra, aki maga is vizsgálja, melyek azok a nyelvi és formai jellemzők, amelyek alapján felismerhető egy áltudományos szöveg.

Mint mondta, a pszeudotudományos szövegek gyakran használják a tudományos stílust, ám kritikus olvasással felismerhető a szöveg hiteltelensége, többek között arról, hogy hiányzik az érvelés megalapozottsága, a hivatkozott szaktekintélyek hitelessége, azonosíthatósága, a módszertan vagy a terminológia pontossága. „Ha egy termék például nem azzal érvel minősége mellett, hogy mit tud, hanem azzal, hogy az Egyesült Államokban is jóváhagyták, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy ez miért releváns. Egy tudományos szövegtől elvárt az azonosítható, ellenőrizhető és hiteles kutatásokra, szakértőkre hivatkozás, nem elég pusztán valamilyen tekintéllyel meggyőzni” – mondta. Hozzátette, a számoknak sem szabad kritika nélkül hinnünk, figyelnünk kell a számadatok előállításának és felhasználásának körülményeire is. Így van ez a szakszavakkal is. Ezek azt a speciális tudást jelenítik meg, amellyel egy szakértő rendelkezik. Használatukkal az áltudományos szövegek azt a látszatot tudják kelteni, hogy a szerző e tudás birtokában van, holott sok esetben nem létező terminusokat használ, vagy létező terminusok nem pontos használata okozza a félrevezetést.

A téma mindig aktuális, hiszen a tudomány nem egy külön világ, fejlődése mindannyiunk életére hat, fontos, hogy ismerjük működését és eredményeit. Ebben a tudósközösségnek óriási a szerepe, felelőssége, nem lehet félvállról venni az ellenőrzött, hiteles és közérthető tudományos ismeretterjesztés jelentőségét – hangsúlyozta Falyuna Nóra.