Kína
Infrastruktúra – a lelke mindennek
Gyors, kényelmes és hozzájárult minden szempontból Kína sikeréhez – ilyen a kínai gyorsvasút
Ahhoz, hogy egy ország sikeres tudjon lenni, és az is maradjon, egy dolog egészen biztosan elengedhetetlen, ez pedig a jól kiépült infrastruktúra. Hiába talál valaki egy zsák aranyat, ha a kétszáz kilós zsákot nem tudja hogyan célba juttatni, akkor az csak egy kihagyott lehetőség. Következésképpen mindennél fontosabb, hogy az áru és az emberek is a lehető leghatékonyabb módon tudjanak utazni keresztül-kasul az országban.
A mindennapok nyelvére lefordítva, az itteni infrastruktúra kiépültségére a legjobb példa természetesen a gyorsvasút. Egy országban, amely akkora mint Kína, ez szinte elengedhetetlen is, hiszen nem mindegy, hogy négy óra alatt jut el az ember Pekingből Sanghajba vagy tizennégy óra alatt. Ma Magyarországon egész vitakurzus alakult ki a MÁV kapcsán, abban pedig szinte mindenki egyetért, hogy lehetnének a vasútjaink gyorsabbak, kényelmesebbek és hatékonyabbak. Persze a fejlesztés előfeltétele a tanulás, így nézzük is meg, errefelé milyen a vasúti utazás.
Érkezés a pályaudvarra
Bármilyen meglepő is, a legtöbb kínai vasútállomás európai szemmel nézve inkább repülőtérre hasonlít. A mindenhol, még a metróban is megszokott biztonsági ellenőrzés után egy óriási, jobbára bevásárlóközpontra hajazó váróteremben találja magát az ember, a táblákon pedig nemcsak a járat indulása, de a becsekkolási kapu is szerepel, akárcsak a reptéren. A kommunizmus alatt Magyarországon az egyik legmegbecsültebb szakma a vasutas volt, ez pedig ránézésre Kínában meg is maradt. Elegánsan öltözött dolgozók segítik az embereket mindenhol, üdvözlik őket a felszállás után, vagy szolgálják fel a teát a kocsiban.
A kultúrsokk
Az igazi különlegesség azonban akkor kezdődik, amikor a vonat elhagyja az állomást.
Számunkra szinte elképzelhetetlen az a csend és az a könnyedség, amelyet ezek a vonatok 300 km/h-s sebességnél nyújtanak. Ehhez persze az is kell, hogy ne legyen keresztező út a vasútvonalon, amelyet itt az esetek többségében megemelt pályával érnek el, így az ember nem ritkán egy fél toronyháznyi magasságból szemléli a tájat utazás közben.
Sokat gondolkodtam, hogyan lehetne szemléltetni a leírtakat, aztán eszembe jutott az autófanatikusok kedvenc tesztje. Fogj egy pénzérmét, és egyensúlyozd ki a motoron. Ha szerencsés vagy, és egy sorhatos, esetleg egy V12-es motor duruzsol a géptető alatt, az érme mozdulatlan marad, még akkor is, ha felpörgeted a motort. Ezt pedig végső soron a kínai vasút is – habár motor nélkül – de tudja.
Alább álljon egy vizes palack és egy százforintos példaképpen.
Kína nem lenne ugyanaz a vasút nélkül, ez egészen biztos, ami a jövőben pedig feltehetőleg még inkább felértékelődik majd a klímaváltozás miatt. Bár az is igaz, hogy a kínai emberek többsége a klímakatasztrófa nélkül is a vasutat preferálja, erre minden okuk meg is van. Aki utazott már rövidtávon repülővel, az pontosan tudja, hogy ezek a kis távok a leginkább szennyezőek, és mellette még kényelmetlenek is. Kevés lábtér, túlzsúfolt repülőgép, és nem állhatunk fel akkor amikor szeretnénk. Ezzel szemben a gyorsvasúttal alternatíva nyílt, hiszen a két utazási forma közötti különbség – már ami az időt illeti – abszolút nem jelentős. Négy óra bőséges lábtérrel, dönthető ülésekkel, felszolgálással, étellel, itallal vagy pedig egyórás biztonsági procedúra hosszú sorokkal a biztonsági ellenőrzéseknél és 2,5 óra szenvedés a középső ülésen angol turisták társaságában. Szerintem mindenki az előbbit választaná.
