Új országok, új lehetőségek

Ennek egyik oka, hogy a csoport, habár a szervezet neve az alapító országok kezdőbetűiből áll, a jövőben mégis bővülni fog, hiszen 2024-ben a tervek szerint csatlakozik Argentína, Egyiptom, Etiópia, Irán és Szaúd-Arábia is. A bővítés azonban nem marad külpolitikai, bizonyos esetekben pedig belpolitikai feszültségeket nélkül.

A csúcstalálkozón a kínai elnök nem csak a BRICS bővítését hangsúlyozta, hanem egyúttal kiemelte azt is, hogy Kína ezután sem törekszik hegemóniára, nem akarja a blokkosodás irányába terelni a világot, azonban a nyugati sajtóban szokás szerint már megkongatták a vészharangot.

Az idei találkozó ráadásul több szempontból is kiemelt figyelmet kapott, hiszen a Kína és az Egyesült Államok között kiélesedő gazdasági feszültségek közepette rendezték meg. Amerika aktívan igyekszik kialakítani külpolitikai narratíváját és cselekvésre késztetni szövetségeseit, így az Európai Uniót is, ahol egyre többet lehet hallani az úgynevezett de-risking kifejezést.

A kialakult gazdasági versenyt tehát Amerika igyekszik proxy háborúvá formálni, amit az idei BRICS-találkozóra adott reakciók és az elmúlt hetek eseményei is jól mutatnak.

Kína és az Dél-Afrika kapcsolata hosszú múltra tekint vissza, amit Hszi Csin-ping kínai elnök is kiemelt nemrég, amikor úgy fogalmazott: „A huszonöt év alatt a két ország kapcsolata diplomáciai kapcsolatból stratégiai partnerséggé fejlődött, most pedig aranykorát éli.” Nem Dél-Afrika az egyetlen olyan ország a kontinensen, amely kifejezetten jó kapcsolatot ápol Kínával. Ez eddig is ellenszenves volt az Egyesült Államoknak, azonban a növekvő gazdasági feszültségek közepette úgy fest, szankciós politikájuk lehetséges veszélyeztetőit látják az afrikai országokban.

Nemrég a Soros-szervezetek bejelentették, kivonulnak Európából, hogy a világ más részeire koncentráljanak. A más részei alatt Ázsiát és Afrikát is értették. Jól érzékelhetően tehát Amerika és a Nyugat igyekezne visszaszerezni befolyását a fekete kontinens országai felett és a háttérben pedig el is kezdődött az „infrastruktúra” kialakítása.

Hasonló cipőben jár Argentína is, ahol belpolitikai kérdéssé is válhat a BRICS-be való belépés. Alberto Fernandez, az ország elnöke üdvözölte a döntést, hangsúlyozva, országa előtt új lehetőségek nyílnak meg a szövetségbe való belépéssel, ezzel azonban jövőbeni kihívói nem értenek egyet. Az októberi elnökválasztásokra készülve várható volt, hogy a két, legnagyobb támogatással rendelkező elnökjelölt, Javier Milei és Patricia Bullrich is beleáll a kérdésbe. Bullrich alig néhány órával a belépési kérelem jóváhagyása után már Buenos Airesben tartott sajtótájékoztatót, amelyen kijelentette, amennyiben nyer, úgy visszavonja a jelentkezést. Hasonló álláspontra helyezkedett Milei is, aki már korábban jelezte, sem Brazíliával, sem pedig Kínával nem kíván együttműködni megválasztása esetén.

A legnagyobb nyertese a tagfelvételnek egyértelműen a Közel-Kelet, ami jól mutatja a régió eddig elért fejlődését és jövőbeni kilátásait. A várakozásokkal ellentétben pedig sem India, sem pedig Brazília nem ellenezte a csoport bővítését.

A brazil elnök, Luiz Inacio Lula da Silva meglepetést is okozott, amikor rögtön azzal kezdte, hogy roppant fontosnak tartja a nehézségekkel küzdő Argentína felvételét a tömörülésbe. Azt ugyanakkor ő is hangsúlyozta, hogy a BRICS nem kíván ellenpontja lenni sem a G7-nek, sem pedig Amerikának.

Habár a bővítés már biztos, a pontos részletek még közel sem tiszták, ennek fő oka a tagok eltérő érdekei. Kína és Oroszország szeretné kiaknázni a szövetségben rejlő lehetőségeket, míg India igyekezne lassan haladni, elkerülve, hogy hátrányba kerüljön a két nagyhatalommal szemben. Brazília és Dél-Afrika pedig megtartaná a csoport exkluzivitását.

Az meg már a jövő kihívása lesz, hogy a bővülés után, az új tagországokkal együtt hogyan lehet majd megtartani a csoport egységét.