Kína
A pandák és a csípős ételek földjén
Szecsuan – 1. rész
Kevés olyan tartománya van Kínának, amely többször kerülne említésre mindennapi beszédhelyzetben, mint Szecsuan. Ennek oka egyrészt a fűszeres ételekben, másrészt az itt élő pandapopulációban keresendő. De fontos megjegyezni, már a tartomány nevének a leírása és kiejtése is pontatlan, mert miközben a legtöbb országban Szecsuanként említik, a kínai nyelvben a Szicsuan megnevezést használják. A szi előtag tulajdonképpen a négyes szám, ami utalás arra a négy folyóra, amelyek itt folynak keresztül, nevezetesen a Jangce, a Csialing, a Min és a To, habár a To helyett szoktak más folyót is emlegetni. A terület az időszámításunk előtti harmadik század környékén tagozódott be a Kínai Birodalomba, egészen pontosan a Csin dinasztia idején, azonban már ezt megelőzően is egy jelentős kultúra uralta a régiót.
A nyugati háromszög melletti feltörekvő csillag
Mianjangra kevés nemzetközi figyelem esik, ami részben elhelyezkedésének köszönhető, hiszen nem messze fekszik a nyugati régió két legnagyobb városától, Csengtutól és Csungkingtől. Ez azonban senkit ne tévesszen meg, az elmúlt években elképesztő fejlődés kezdődött ebben a „kisvárosban”, hogy új szereplőként léphessen az úgynevezett nyugati háromszög (Csengtu, Csungking, Hszian) városai mellé.
Ennek látszik is az eredménye, mára Mianjang Szecsuan tartomány tudományos és technológiai központja lett. A városban jelenleg tizennyolc kutatási és fejlesztési központ működik, többek között itt van a Kínai Mérnöki Akadémia és a Kínai Aerodinamikai Kutatási és Fejlesztési Központ is. Ez pedig nem csak a gyártási technológiában, de az oktatás területén is érezteti a hatását. A fejlődés jellegzetes példája a Changhong Elektronikai Vállalat, amelyet 1958-ban alapítottak, kezdetben katonai felhasználásra gyártottak termékeket. A reform és nyitás fázisát követően aztán a cég átalakult, előbb a civil szféra, majd pedig a nemzetközi piac felé nyitott. A gyártósor maga ma már szinte teljesen automatizált és jószerivel minden tíz percben lekerül róla egy televízió, ami azon mintegy 160 ország valamelyikében talál gazdára, ahol a vállalat jelen van a termékeivel. Természetesen a gyártás pontos menetét és technológiáját a cég hétpecsétes titokként őrzi, így az üzemen belül nem készülhettek fényképek.
A nemzetközi színtéren jelenlevő cégeknél maradva az egyik legérdekesebb a Mianjang Tianhog Selyemvállalat, amelyről ugyan szinte senki nem hallott nyugaton, mégis a legtöbben rácsodálkoztak már a termékeikre, még ha nem is tudtak róla. LVMH, Kering-csoport, Chanel, Fendi és Gucci, csak néhány azok közül a nagy márkák közül, amelyek a cég által előállított selyemből készítik ruháikat.
A vállalat egyébként egy igazi családi sikertörténet, hiszen az egykor állami tulajdonba lévő céget egy család vásárolta meg a privatizálások időszaka alatt, a hajdanán a csőd közelében táncoló vállalat végül megkerülhetetlen szereplővé nőtt az évek során. A farmereket, akik az eperfákat és a selyemhernyókat gondozzák óriási megbecsülés övezi, nem csak a vállalat, de a közösség részéről is. Az országon belüli megbecsültséget talán jól mutatja, hogy innen kerültek ki az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) találkozó hivatalos ruhái is 2014-ben.
Oktatás, mesterséges intelligencia, robotika
Minden közösség jól tudja, hogy elsődleges az oktatás, amennyiben a jövőbeni fejlődést fenn kívánja tartani. Nincs ez másként Mianjangban sem. A város ezért igyekszik a kutatóközpontokkal és automatizált gyártósorokkal összhangban az oktatási intézmények terén is kiemelkedő lehetőségeket teremteni. Az egyik ilyen a Mianjangi Politechnikum. Az iskola falain belül 12 ezer diák folytatja tanulmányait high-tech körülmények között. Az oktatásnak szerves részét képezi a mesterséges intelligenciával való munka, így az okosotthon-hálózatok tervezése is, de emellett helyet kapott még az elektronika műszerek és a számítógépes látás alkalmazása is.
Az intézmény legérdekesebb része egyértelműen a robotika és annak alkalmazása, az itt működő gyártósorok a legendákkal ellentétben igenis igénylik az emberi munkaerőt, ez azonban főleg a mérnöki területre értendő. Az itt tanuló diákoknak lehetőségük van a legmodernebb, robotizált gyártósorokkal dolgozni, az itt található géppark több mint kilencmillió jüant tesz ki. A nebulók ezek segítségével bepillantást nyerhetnek nem csak a robotok és a kiszolgáló hálózat működésébe, de azok karbantartásába, összeszerelésébe és üzemben tartásában is gyakorlatot szerezhetnek. Természetesen a megszerzett tudást az itt lévő cégek nagyra értékelik, az eszközök nagy részét éppen ezek a vállalatok biztosítják, ahogy a végzős diákok többsége is a környező cégek valamelyikénél kezdi meg karrierjét.
A szimbólum: Yuewang torony
A legszebb látványosság azonban Mianjangban nem a robotizált gyártósoroknál és a végtelen eperfaültetvényeknél keresendő. A város szimbóluma ugyanis egyértelműen a Yuewang torony. A tornyot még a Tang dinasztia idején építette Li Zhen, az uralkodó Taizong Li Shimin nyolcadik fia, amikor kinevezték Mianzhou kormányzójának. Az eredeti torony sajnálatos módon megsérült egy földrengés során, azonban 2001-ben megkezdték az újjáépítését, ami nem kevesebb mint tíz évet vett igénybe. A látványra azonban megérte várni, hiszen a Fu folyó túlpartjáról is remekül látható a 99 méter magas építmény, különösen este, amikor igazi fényárban úszik.
Aki erre veszi az irányt, az nem csak a város látványában gyönyörködhet, de tanulhat is, hiszen a torony földszintjén külön kiállítás található, ahol a legkülönfélébb emléktárgyak és történelmi festmények segítségével ismerkedhetünk meg Mianjang és a torony történetével egyaránt. A minden este bemutatott fényshowt természetesen innen lehet a legjobban látni, azonban a legfenségesebb látvány még így is a torony maga, amit az éjszaka folyamán százezer lámpás világít meg. Nem csoda hát, hogy Li Bai, Du Fu, Wang Bo, Lu You kínai költők, habár különböző korokban éltek, mindannyian megörökítették verseikben a Yuewang torony látványát.