Kína
Trópusi üdülő és high-tech ipari központ
Hajnan csak egy van – 1. rész
Képzeljük el, hogy egy esős reggelen meglátunk egy fényképet, amelyet az ismerősünk készített és küldött. Azúrkék tenger látszik rajta aranyló homokos parttal és pálmafák fölé hajló leveleivel. A természetes reakciók egyike, hogy némileg enni kezd minket a sárga irigység, azonban egy másik folyamat is lejátszódik ilyenkor az emberben, ami legalább ennyire természetes. Elkezdünk kérdezni. Vajon a Bahamákon nyaral, esetleg ez Bora Bora, ne adj isten Hawaiira sodorta az élet? A felvetések sorában valószínűleg viszonylag hátul szerepelne Kína. Hiszen hiába rendezik minden évben a Boao Fórumot ezen trópusi szigeten, hiába a Hajnan Expo, teljes nevén a Kínai Nemzetközi Fogyasztói Termékkiállítás (CICPE), mégis az ország legdélebbi és egyben legkisebb tartománya, Hajnan szigete látszólag radar alatt maradt.
Ez azért is furcsa, mert itt valóban mindenki megtalálhatja a maga számítását, legyen az kalandor, turista, az őserdő szerelmese, a high-tech ipar rajongója, ez a sziget gazdag történelmével és élővilágával, homokos tengerpartjával és kikötőivel mindenki számára tartogat valamit, érkezzen bár hátizsákkal, bőrönddel vagy jachttal.
Elhelyezkedését tekintve Kína legdélebbi és második legnagyobb kiterjedéssel rendelkező szigete, ami az úgynevezett arany övezetben, ismertebb nevén a trópusi övezetben található. Ennek megfelelően szinte mindegy, hogy az ember télen vagy nyáron érkezik, pulcsival egészen biztosan nem kell készülnie, esernyővel és naptejjel annál inkább. A sziget neve maga egyébként szó szerinti fordításban ezt jelenti: a tengertől délre.
Eredetét tekintve egykor Vietnam része volt, azonban valamikor a kora mezozoikumban egy óriási vulkánkitörés nyomán levált róla, és önálló szigetté lett. Ami a történelmét illeti, valamikor időszámításunk előtt 110-ben, a Han dinasztia idején vált Kína részévé, amikor Lu Boden generális a császár parancsára helyőrséget állított fel a szigeten. Ekkor még Hajnan Guangdong tartomány részét képezte, és ez sokáig így is maradt. A ma uralkodó kívánatos körülmények láttán nehéz elképzelni, azonban hajdanán ez volt az a hely, ahol számtalan, az uralkodó kegyeiből kiesett tisztségviselő a száműzetését töltötte. Köztük volt többek között Su Shi, akit a mai napig a kínai irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjaként tartanak számon.
Hajnan modern kori történelmében az 1980-as évek nagy változást hoztak. A még mindig Guangdonghoz tartozó sziget ekkor került először igazán közel ahhoz, hogy önálló tartományként működhessen. Lei Yu, Hajnan akkori vezetője ugyanis sikerrel lobbizta ki, hogy a sziget adómentesen kereskedhessen Hong Konggal, aminek következtében addig sosem látott mértékben indult meg az áruszállítás. A befolyt összegeket a központi kormányzat az infrastruktúra fejlesztésére fordította.
Hajnan végül 1984-ben előbb önálló adminisztratív régió, 1988-ban pedig önálló tartomány és úgynevezett speciális gazdasági övezet is lett. A fejlődés pedig azóta sem állt meg, hiszen 2020-ban a Hszi Csin-ping vezette kormányzat új fejlesztési tervet jelentett be, eszerint 2025-re a part menti városokban szabadkereskedelmi kikötőhálózatot kívánnak létrehozni, ezzel is ösztönözve a nyugati befektetéseket a régióban, valamint tovább erősítve a sziget gazdasági jelentőségét.
Sanya csak egy van
A kínai emberek körében felkapott a mondás, hogy Kínának csak egy Hajnanja, Hajnannak pedig csak egy Sanyája van. A város a sziget legdélebbi csücskében helyezkedik el, az öböl nagyszerűen megvédi az egyébként vad és kiszámíthatatlan Dél-Kínai-tengertől. Ha valaki egész életében arra vágyott, hogy a tengerparton sétáljon, itt bőven talál rá lehetőséget, hiszen a város csaknem 50 kilométeres partszakasszal rendelkezik.
Minden városnak megvan a maga arculata, azonban az ember ezt hajlamos elfelejteni. Peking zsúfolt, magas házakkal és felhőkarcolókkal teli látképe után egészen furcsa világba csöppen az ember. Az itteni építészet mintha egy furcsa szerelemgyereke lenne az egész ázsiai régiónak. Hatalmas, magasra törő szállodákat, furcsa alakú lakóépületeket éppúgy találunk, mint kicsiny, Délkelet-Ázsiára oly jellemző színes házakat. Ez a fajta sokrétűség minden aspektusában felfedezhető a városnak.
A helyiek az éjszaka folyamán ellepik a tengerpartot, olyan élettel töltve meg, amelyben nem győz az ember gyönyörködni. Csoportos táncmulatságok, dobos körök, nyíltszíni karaoke és természetesen tai chi. Ezt látva nem nehéz megérteni, miért annyira vonzó a város a turisták számára.
De van Sanyának egy másik vetülete is, amely legalább ennyire fontos, ez pedig nem más, mint a high-tech ipar.
Magának az iparnak említése egy ilyen idilli ökoszisztémával megáldott területen a világ bármely pontján istenkáromlásnak számítana, hiszen ki akarná látni egy erőmű kéményét kikandikálni az őserdő közepén. Ezt Sanya vezetése is tudja, épp úgy, mint a központi kormányzat, amely megtiltotta az ilyen irányú fejlesztéseket. Ettől függetlenül még tény marad, egy városnak szüksége van iparra a túléléshez. De ezt a kérdést is sikerült megoldani, hiszen a tenger és kedvező időjárás nem csak a turisták számára ideális.
Nem minden a turizmus
A Yazhou öböl Tudományos és Technológiai Város még Sanyához tartozik közigazgatási értelemben, azonban nyugodtan nevezhetjük – ahogy neve is utal rá – városnak a városban. A kínai kultúra szerves részét képezi az egyensúlyra való törekvés, így nem meglepő, hogy a sziget és a város vezetése is igyekszik a lehető legjobban kihasználni a terület sajátosságait, mindeközben megőrizve a természeti kincseket.
A Yazhou öböl tudományos és technológiai parkja 26 négyzetkilométeren terül el és két fontos iparágat fog össze. Az egyik a tengeri kutatások területe, hiszen az öböl biztonságát elhagyva a Dél-kínai-tenger gyorsan mélyül, ez pedig megfelelő körülményeket teremt arra, hogy az itteni kutatók a lehető legkülönfélébb járműveket építsék és teszteljék anélkül, hogy azoknak hatalmas távolságokat kellene megtenniük a nyílt tengeren. Ennek megfelelően készült már itt olyan tengeralattjáró, amely később a Mariana-árkot is megjárta, de fejlesztés alatt áll több kutatóhajó és egyéb, sci-fire hajazó vízijármű is.
A másik fontos gazdasági terület a sziget és a város klímájából adódik, ez pedig nem más, mint az agrárium, hiszen egy ilyen, örökké napos területen többször is aratnak egy évben. A különleges trópusi fajok megőrzése természetesen fontos cél, amit a park igyekszik is teljesíteni, mindazonáltal kiemelten törekszenek arra, hogy egyre jobb minőségű terménymagokat tudjanak előállítani. Példának okáért egy nagyobb hozamú és jobb minőségű kukorica nem csak egy fronton szolgálja a kínai lakosságot, hiszen takarmányként a haszonállatokkal foglalkozókat is segíti a hatékonyabb működésben. Nem véletlen, hogy Sanyát úgy emlegetik, mint Kína magbankját.
A gazdasági tevékenység elképzelhetetlen oktatás nélkül, a parkban több nagynevű egyetem és szervezet is képviselteti magát, szoros együttműködésben dolgozva a jelenlévő cégekkel. Többek között a Kínai Agrártudományi Intézet, a Zheijang Egyetem, a Kínai Óceánkutatási Intézet és még sokan mások. Azoknak a tehetségeknek, akik kamatoztatni szeretnék tudásukat, nemcsak a lehetőség, de az infrastruktúra is rendelkezésre áll. Az itt dolgozóknak és az itt kutatóknak a parkon belül biztosított a lakhatás, nem csoda, hogy a legkülönfélébb cégek találhatók itt, példának okáért a DJI drónvállalat is, amelynek légi műsorai már a világ minden részén kápráztattak el embereket.
Mi marad hátra?
Fontos látni, egy ilyen adottságú sziget nem csak lehetőségeket, de kihívásokat is jelent. A fejlődés ellenére legalább ilyen fontos az értékek megőrzése is, legyen az természeti vagy kulturális. Sanya ezen a téren is megtalálta az egyensúlyt, a város megannyi nemzetközi hotelje mellett egy rövidke kompátkelésre van csupán az élő és lélegző történelem.
Az úgynevezett déli-sziget még Európában is kiemelkedő és példamutató projektnek számítana. Xidao szigete a tökéletes példája annak, hogyan őrizheti meg egy ország múltját a világ fejlődésének közepette is. A sziget maga egészen aprócska, alig három négyzetkilométer, azonban ezen az apró területen összesűrűsödik Sanya múltjának minden aspektusa.
Az itt élők évszázadokon át a halászatból éltek, a sziget lényegében meg is maradt halászfalunak, habár ma már nem ez a bevétel fő forrása. Szűk, apró kis utcák vezetnek a többszáz éves házak között, amelyeknek falát vizsgálva rácsodálkozhatunk az emberi kreativitás határtalanságára, hiszen némelyik ház falában nem csak köveket, de korallokat is láthatunk. Ma már ez elképzelhetetlen, azonban hajdanán az itt élők abból dolgoztak, amiből tudtak: teknőspáncél-díszeket, faragott kókuszt, kagylóval díszített falakat és fonott pálmatetőket talál itt az kíváncsi utazó.
A szigetre napjainkban számtalan fiatal pár érkezik nászútra. Van hol megszállni, a házak többsége manapság vagy múzeumként vagy airbnb-ként funkcionál. Nehezen tudna az ember szebb látványra ébredni, mint ezen az apró szigeten, akik pedig itt szállnak meg, általában egy hetet végül el is töltenek a paradicsomi környezetben.
Ennyi idő nekünk azonban nem adatott, hiszen Sanya egy van ugyan, de bőven tartogatott még felfedezni valót Hajnan, így néhány nap gasztronómiai, kulturális és high-tech tobzódás után észak felé vettük az irányt, hogy megismerjük a sziget egy egészen másik oldalát is.