A bizarr színű, génmódosított paradicsom leküzdheti a rákhoz hasonló betegségeket

A lila paradicsomot most közvetlenül a házi kertészeknek értékesítik, ami az első alkalom, hogy GMO-növényt forgalmaznak e célcsoport számára. Korábban az ilyen növények elsősorban a kereskedelmi termelők számára voltak elérhetőek.

A Norfolk célja, hogy megváltoztassa az amerikaiak GMO-élelmiszerekről alkotott véleményét. A Pew Research 2020-as tanulmánya kimutatta, hogy az amerikaiak többsége a GMO-növényeket kevésbé egészségesnek tartja, és csak hét százalékuk tartja őket egészségesebbnek a nem módosított élelmiszerekhez képest.

Nathan Pumplin, a Norfolk Healthy Produce, a Norfolk Plant Sciences leányvállalatának vezérigazgatója kijelentette: „Célunk, hogy ezzel a termékkel és ezzel a céggel megmutassuk, hogy a biotechnológia révén számos előny juthat el a fogyasztókhoz: jobb íz, jobb táplálkozás, mint azt az elsődleges példák mutatják.”

A lila paradicsom leküzdheti a rákhoz hasonló betegségeket
A lila paradicsom mögött álló ötletgazda Cathie Martin, a Cambridge-i Egyetemen képzett biokémikus. Körülbelül két évtizeddel ezelőtt belevágott egy olyan küldetésbe, hogy a paradicsomtól eltérő, ehető virágból, a lila szellőrózsából származó DNS beépítésével transzgenikus paradicsomot hozzon létre.

Célja az volt, hogy olyan paradicsomot hozzon létre, amely gazdag antociánokban, vagyis az áfonya, a szeder, a padlizsán és a lila káposzta élénk színéért felelős vegyületekben, amelyek a szuperélelmiszerek címkét érdemelték ki – adta hírül a 89.3 LAist.

Tanulmányok kiemelték az antociánok potenciális rákellenes és gyulladáscsökkentő tulajdonságait. Antioxidánsként döntő szerepet játszanak a szervezetben lévő káros molekulák semlegesítésében, amelyek egyébként károsíthatják az egészséges sejteket, és az öregedéssel és betegségekkel hozhatók összefüggésbe.

A paradicsomban általában megtalálhatóak ezek a jótékony antioxidánsok, de általában inkább a szárban és a levelekben, mint a gyümölcsben – magyarázza Pumplin.

Cathie Martin lényegében azt tette, hogy magában a paradicsomban aktiválta ezt az antioxidáns-termelést. Martin megközelítése egy olyan, az 1980-as években kifejlesztett technikára épül, amellyel egy baktérium természetes módon beilleszti a DNS-ét a gazdaszervezetekbe.

Ez a folyamat természetes módon is végbemehet, mint ahogyan azt az édesburgonya esetében láthattuk, amely agrobaktériumból származó DNS-t tartalmaz, így technikailag transzgenikus – két különböző organizmusból származó genetikai anyagot hordozó – növény.

A paradicsom színének lilára változtatása
Martin azonosította azt a gént, amely a lila szín aktiválásáért és deaktiválásáért felelős a snapdragon virágban. Ezt a gént aztán átültette baktériumokba. Ezt követően a paradicsom képes volt felvenni az idegen genetikai anyagot, és megnyilvánítani ezt az új tulajdonságot.

Pumplin továbbá kifejtette, hogy ez valóban figyelemre méltó bizonyítéka annak, hogy megértjük a természetes folyamatokat, és kihasználjuk őket igényeink kielégítésére.

Pumplin szerint a norfolki lila paradicsom súlyra vetítve annyi antociánt tartalmaz, mint az áfonya vagy a padlizsán. Tekintettel arra, hogy az amerikaiak évente több paradicsomot fogyasztanak, így a táplálkozási előnyök könnyebben elérhetővé válnak.