Sziget 2024 – Lezárult egy újabb álom

A sátortáborok – ha nem is mindig, de – gyakorta nemzetek szerint szerveződnek. Itt egy holland, amott egy cseh csapat, odább a lengyelek meg a dánok. A látvány különösen estefelé megkapó. Az ezerféle színben pompázó vásznak a belülre akasztott lámpák fényében megkapóan tarkán ragyognak, míg a bent mozgó árnyak kísérteties látványt varázsolnak a szemlélő elé

A főbejárat, azaz a legendás K-híd. Rozsdás, kopott, a rajta lévő vasúti pálya mindkét végén a semmibe tart – egyik felén az aszfalt, a másikon a fű és a föld nyeli el a sínjeit. Mégis, ez a – finoman szólva – csöppet elavult műszaki alkotás az, amely évről-évre megjelenik a világlapok címlapjain. Hátizsákos ifjak és vének, boldog mosollyal az arcukon caplatnak át rajta be, majd egy hét múlva kifelé. Közte pedig ott lüktet az élmények tengere, amely egy esztendő múltán ismét ide vonzza a népeket

Klasszikus hinta. Az ember nem hinné, de gyakorta szabályos, még a szocializmusból megismert sorokat kell állni azért, hogy az ember beleülhessen a vágyott székbe, s lendülhessen a magasban párat...

A K-híd – kis képzavarral – olyan, mint egy kapu. Egy ajtó, amely valami egészen más, nem e világi élményre nyílik

A Szigeten teljesen bevett, hogy sárkányok, mindenféle szerethető rémek és egyéb csodák hömpölyögnek az emberrel szemben. Sétálunk az emberek között gyanútlanul, s egyszerre csak egy óriásgyík prüsszent ránk valami felleget balról. Ijedtség nincs, legfeljebb boldog mosoly.

Felirat nélkül nincs Sziget!

Csoportkép – lehetőleg mentül több csinos lánnyal. Ez épp oly alap, mint a nyugalom és a kellemes hangulat

Az eseményen rengeteg színpad várja a közönséget – de a legjelentősebb népszerűségnek kétség kívül a „nagynak" titulált placc örvend. A sztráfellépőket roppant nehéz lenne leltározni – s valójában sok értelme nincs is. Hiszen ahogy az egyik látogató emezért, a másik amazért rajong – s mivel tulajdonképpen mindegyik megtalálja a maga számítását, ezért haszontalan bármiféle értékrend készítése. E sorok írójának a legjobban a norvég Aurora jött be – de minden további nélkül elfogadható, ha valaki mondjuk egy másik A-listás előadó kedvéért váltott jegyet

Egy dolog a koncert – s megint másik az ott hullámzó tömeg. Aki bírja, előre megy – de az sem marad le a buliról, aki fél, hogy összenyomják, s ezért a hátsóbb traktus mellett teszi le a voksát, hiszen a szóakasztó élmény az első osztályú hangosításnak hála mindenütt megadatik

Az amerikai Janelle Monáe elvarázsolta a közönséget. De nem csak ő, mert még a legkisebb sátorban is a maximumot igyekeztek kihozni magukból az előadók

Bábjáték fényekkel és dobokkal

A brit Sam Smith szintén kitett magáért

Tumultus a vízparton. Az égiek idén kegyesek voltak a fesztiválozókkal...

Ezen a fotón minden magáért beszél. Egy Sziget-élmény a sok közül, ahogy a nagy könyvben meg vagyon írva...

Király és óriásmadár. Utóbbi fantasztikus – az előbbi kamu. De valójában ez senkit nem zavar. Sőt, mindez így jó, ahogy van

Csapatás

Ez épp oly kötelező elem, mint a szigeti sörözés és az étkezés – hogy hirtelen mást ne említsünk...

Kezeket a magasba!

The Meffs zenekar, Lily Hopkins – aki „szintén zenész"

Ezeket az élményeket – álljon éppen aktuálisan bárki is a deszkákon – képtelenség szavakba foglalni. Írhatunk róla akárhány cikket, sort sor után ütve a számítógépbe, de a valóságot úgysem adjuk vissza. Egyszerűen oda kell menni, majd újra és újra átélni az egészet

Az arcok mindent elmesélnek

Martin Garrix holland DJ, aki a maga jó szokásához híven alaposan megmozgatta a fesztiválozókat

Ránézünk, nem értjük – közelebb jön, mosolygunk. Biztos van neki latin neve is, de azt valahogy nem jegyeztük meg...

A nagyszínpad az utolsó sorokból nézve. Tánc- és ugrálásmentes övezet – ám az élmény emitt is garantált

Editors zenekar énekese Tom Smith a színpadon

Bármily hihetetlen, de az efféle helyeken nagyszerűen lehet ismerkedni. Persze nem kell túlgondolni semmit, de egy beszélgetés olykor igen sokat tud lendíteni az ember lelki állapotán

Jövőre, veletek, ugyanitt...