A Lugos-patak varázslatos völgye

A Lugos-patak völgye fokozottan védett terület. Mivel a lakott területektől meglehetősen távol esik, még mindig érintetlen világot találunk itt.

A völgyet a patak alakította ki hosszú évezredek alatt. A talaj szegénysége miatt nem alkalmas a földművelésre, ezért kaszálóként hasznosítják a mai napig, mert a fű jól megnő itt, az ország egyik legcsapadékosabb táján.

Nyugati irányba, Kondorfa felé tartva találkozhatunk azokkal a hatalmas tölgyekkel, amelyek évszázadok óta, háborítatlanul állnak itt. 

Mivel általában volt terük, így terebélyes tölgyek nőttek fel a völgyben. Ellenfelük nem nagyon lehetett, csak a ritka viharok és az azokkal járó villámok tehettek kárt bennük.

Ez a táj nyugalmat sugároz mindig. Már csak a terepmotorosokat, quadosokat kellene valahogy elterelni, mert azok néha-néha betévednek ide is. 

Az utóbbi aszályos évek miatt kevés a víz a Lugos-patakban. De ez sem akadályozza meg a hódokat abban, hogy a Rábáról felúszva, mászva megtelepedjenek itt is. Megtelepedjenek, és károkat okozzanak.

A völgynek és a pataknak minden évszakban megvan a szépsége. Egy következő, őszi képekből összeállított Képírás színpompájára még várnia kell a kedves olvasónak, télen viszont nem takarnak a lombok, jobban látszik minden.

Az éger mindig a víz mellé húzódik, máshol nem is szeret élni. Így hát a Lugos-patak mentén is találunk ebből a szép, szabályos alakú fából jócskán. Néha egy tőből két fa is kinő, jól megférnek egymás mellett.

Hatalmas tölgyeket nem csak a patak közelében találunk. Ezek a völgy mindkét oldalán, az erdő szélén, no és az út mellett is megmaradtak. A tövükbe állva, felnézve foghatjuk fel igazán roppant méreteiket.

A tölgyek idővel meghalnak, fokozatosan elszáradnak. De még így is hosszú évekig állnak, egészen addig, míg korhadó, rovarok lakta gyökereik meg tudják tartani az iszonyatos tömeget. Aztán jön egy erős szél északnyugatról, végigvágtat a völgyön, és a gyökerek is megadják magukat.

Ez a tölgy talán már tíz esztendeje is itt fekhet. Koronája, apróbb ágai még az elszáradást követően töredeztek le. Majd amikor végképp megadta magát, és átborult a patak felett, súlyuknál fogva letörtek a nagyobb ágai is. 

Az ilyen kidőlt tölgyek aztán otthont adnak mindenféle bogárnak, mohafajták, gombák telepednek meg rajtuk. A vékonyabb ágakat idővel betakarja az őszi avar, körülveszi az ebből kialakuló föld. Így lesz lassan, de tényleg lassan az enyészeté az erdő valamikori királya.

Halat aztán ne nagyon keressünk a patak ezen részén. Viszont az alsó folyásánál, Hegyhátszentmárton alatt a Rábából a hódok mellett a nyugalmat szerető halfajták is felköltöztek, otthonra leltek. Szélhajtó küszök és keszegek vannak arra, no és ide keveredhet egy-egy lusta csuka is, amelynek elege lett a Rába sebes vízéből, itt pedig terített asztal várja.

A zsibavirág, azaz szártalan kankalin szinte egy időben nyílik ezen a vidéken a hóvirággal és a tőzikével. De mostanában sokszor megtréfálja az időjárás, már télen előbújik, és ki is virágzik. Még szerencse, hogy a könnyebb fagyok nem tudnak kárt tenni benne. Erősebb zimankóra pedig nem nagyon kell számítania.

Néhány éve az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága bölényrezervátumot hozott létre errefelé egy 70 hektáros területen. Ehhez hozzátartozik a patakvölgy felső, Kondorfa felé eső vége is. Már csak ezért is érdemes erre túrázni, a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra szakaszán, amely sokáig ott halad a réteken vagy a Lugos-patak mellett.