Lövedék helyett permetet szórni

„...életem árán is megvédem!" A honvédeskü egyik legfontosabb mondatának zárása több puszta szófordulatnál: ez a kifejezés életre szóló erkölcsi és emberi programot jelent. Katonáink ugyanis a helyszín megnevezése nélkül vállalják-vállalták föl a végső határig menő kitartást a hazáért és mindannyiunkért, azaz nekik „egyre megy", hogy Afganisztánban, a Balkánon, esetleg Afrika valamelyik zavaros zónájában – vagy újabban a tanintézmények falai között kell a maximumot nyújtaniuk.

Lassan már az óvodások is tudják, hogy egy-egy adott ország ellenségei nem mindig láthatók. Erre példának korábban és általában a személytelen kiberteret hozták föl az illetékesek, mostanság pedig szomorúságunkra itt a nyakunkon a koronavírus. A tudósok általános véleménye szerint a szemmel érzékelhetetlen kórokozó alapesetben nyolc-tíz órát, (számára) „szerencsés" esetben pedig akár két-három napot is képes életben maradni a különböző felületeken – szó szerint csak arra várva, hogy egy óvatlan ember megfogja, és bevigye a szervezetébe. Korábban úgy hittük, a fiatalok mentesek a koronavírustól, de egy esztendő alatt a saját kárunkon rájöttünk, ez súlyos tévedés, ők is éppúgy fenyegetve érezhetik magukat, mint bármelyikünk.

A Magyar Honvédség katonái a pandémia feltűnésének első percétől fogva bátran és erőn felül álltak helyt. Kórházakat és vállalatokat igazgattak, beteg embereket irányítottak és gyógyítottak. Mondhatja erre persze bárki, ez a dolguk, ezért kapják a fizetésüket – azonban az ilyen foteltábornoki gondolatok alapvetően tévesek. Nem veszik figyelembe ugyanis, hogy honvédnek (s ahogy orvosnak, virológusnak, ápolónak, rendőrnek vagy tűzoltónak) lenni nem foglalkozás, hanem mindannyiunk érdekében választott áldozatos hivatás. S hasznos észben tartani azt is, hogy amikor az „elméleti hadügyérek" a lakásukat sem szívesen hagyják el, akkor katonáink kényelmetlen védőfelszerelésbe öltözve dolgoznak – értünk.

Igaz, mostanság lövedék helyett a permet a menő, s a rohamsisakot és a golyóálló mellényt is hiába keresnénk rajtuk – ám az ellenség ettől még ugyanúgy halált hozhat bármelyikükre.

Hogy is indítottunk? „...életem árán is megvédem."

Ha létezik fontos mondat, akkor ez most mindenképpen oda sorolható.