Korondi mohikánok

A taplászok begyűjtéskor elengedhetetlen felszerelése: balta a gombák leszüreteléséhez, Bancza-zsák a begyűjtéshez, s kalap (természetesen taplógombából) a kullancsok ellen.

A rengetegben jól kell tudni tájékozódni. „Néha lábig leszáll a köd, jól kell ismerni a járást, hogy kitaláljon belőle az ember" – mondja Máté Károly bácsi, a taplász.

Két-háromszáz, de olykor ötszáz éves őserdőkben járnak taplógombák után a taplászok. Az öreg fa: gyenge fa, jól terem rajta az élősködő tapló.

A szüret. Apró, ügyes baltavágás, majd repesztés. Kétujjnyi csonkot azért hagy Károly bácsi, hogy újra teremjen a gomba.

A szüret. Apró, ügyes baltavágás, majd repesztés. Kétujjnyi csonkot azért hagy Károly bácsi, hogy újra teremjen a gomba.

Friss monogram a taplóban. „Lássátok, mikor ez hónapok múltán megnő, s leszedjük,c sakúgy benne lesz még, hogy Máté Károly"

Károly bácsi fia, Karesz nyolc év külföldi szerencsepróba után három éve költözött haza Korondra; letelepedett, házasodott, gyermeke született. Azóta szorgalmasan szedi fel a tudást apja mellett.

Van is mit felszedni Károly bácsitól: az öreg négy évtizede járja az erdőt, felvértezve a régi- taplász-vadász családok tudásával. „Tudom, merre járnak a vadak, érzem, ha farkas vagy medve jön."

A márkás melegítő és a taplászkalap izgalmas eklektikája. Karesz hazaköltözésekor fák „beoltásával" is próbálkozott, de eddig nem sikerült mesterséges „taplóültetvényt" létrehoznia. Ellenben remek ötletekkel gazdagította az üzletet.

Ebből két kalap is lesz – mondja Károly bácsi. A szép, márványos felületű gombának jó földszaga van, innen tudni, hogy alkalmas a taplásznak. „Ha ánizsszagú, az nem jó" – világosít fel Károly bácsi.

Hiába van ingyen az alapanyag, nagyon meg kell érte dolgozni: néha oda-vissza ezer kilométert is mennek a taplászok, de akkor már több napra; s a nagy havasokba a vadak miatt sosem egyedül.