Iskolai kultúrharcok

Iskolai kultúrharcok (1.)

Brennpunktschule – így hívják a speciális szociálpedagógiai támogatást igénylő iskolatípust Németországban.

Új keletű intézményről van szó, és számuk egyre szaporodik. Csak Berlinben kétszázhetvennyolc ilyen iskola van, elsősorban általános és kisegítő iskolák. Az ide járó gyerekek mintegy kétharmada szegény, a családokat a jóléti állam szociális hálója tartja el. Nehéz elképzelni az Európa gazdasági húzóerejének számító ország büszke fővárosáról, pedig statisztikai tény, hogy Berlinben minden negyedik gyerek szegénységben nő fel. A speciális iskolák speciális nevelési igényű diákjai ráadásul halmozottan hátrányos helyzetűek. Ezek a gyerekek elhanyagoltak, alig beszélnek németül, és azt látják, hogy a szülők, de a környezetükben bárki felnőtt nem jár munkába, szociális segélyekből él, és integrációs hajlandósága minimális, csak a segély felvételére koncentrálódik. Az őket körülvevő környezet a párhuzamos társadalom, no go-zónák, a bűnözők, drogcsempészek és a drogfogyasztók világa.

Így aztán a tanár feladata sokrétű és gyakran teljesíthetetlen: a tanításon kívül azt kellene adnia a gyerekeknek, amit otthon nem kapnak meg: európai érzelmeket, szocializáltságot és segíteni a többségi társadalomba való beilleszkedésüket. Önmagában is sok ez, ráadásul le kell küzdeni hozzá az ellenállást, mert a gyerekek otthonról, illetve a mecsetek világából hozzák, amit a vallásuk diktál, a keresztény kultúra és értékrend elutasítását, rosszabb esetben megvetését. Mert, ha eddig nem volt elég világos, a speciális iskolákat a tanulási nehézségekkel küzdőknek találták ki ugyan, de szinte csak migrációs hátterű, elsősorban muszlim gyerekek járnak ide.

Berlinben a 2017/18-as tanév első osztályosainak harminckilenc százaléka nem német származású volt, egyes kerületekben, Kreuzbergben vagy Weddingben hatvannyolc, de Neuköllnben például kilencven százalék fölött volt a beiskolázottak között a nem németek aránya.

A gyerekeknek hetvenkét százaléka egyáltalán nem tudott németül. Van olyan iskola, amelynek háromszázhetven tanulójából csak egy „német hátterű,” azaz ő sem tiszta német. A tanárnak a német gyereket kell a bevándorlókkal teli osztályba integrálnia, ami nyelvileg is problematikus feladat. Egy plakát jut eszembe a német jövőképről, amelyen egy szőke copfos leánykát mindenféle más, de nem német külsejű gyerek vesz körül, és csodálkozva kérdik, ki ő?
A tanulók húsz százaléka a nyelvi nehézségeken túl is sajátos nevelési igényű, emocionálisan visszamaradott, aszociális, vagy koncentrációs zavarai vannak. Sokuknak az írás-olvasás elsajátítása is nehézséget okoz, úgy fejezik be az alsó tagozatnak megfelelő elemi iskolát, hogy gyakorlatilag analfabéták.

A pedagógusok számára ez már nem szakmai kihívás többé, és ilyen körülmények között hamar kiégnek. Olyan iskolákat keresnek, amelyekbe még többségében német gyerekek járnak, de sokan végleg elhagyják a tanári pályát. A tanárhiányt képesítés nélküliekkel pótolják, minden hetedik tanár-tanító képesítés nélkül próbál helytállni, ami a színvonal és az eredményesség további romlásával jár.

Az oktatási tárca – látva az iskolák nehéz helyzetét – 2018 végén háromszáz euró havi pótlékot szavazott meg visszamenőleges hatállyal a speciális iskolákban tanítóknak, vagy magasabb fizetési fokozatba sorolta őket. De nincs az a pénz, jelen esetben átlagosan bruttó négyezer-ötszáz euró havonta, amivel vissza lehetne tartani a pályaelhagyókat. Az iskolák motivációs céllal évi százezer euró szabad felhasználású támogatást is kapnak. Van, ahol ebből a pénzből a szülőknek indítanak felzárkóztató tanfolyamot, mert az ő képzettségi szintjük is enyhén szólva mérték alatti. A diákok tanulmányi eredményein szövetségi szinten egy tízéves terv keretében próbálnak javítani. A központi költségvetés évi 42,5 millió eurót utal a problémás körzeteknek, amit a helyi költségvetésnek ugyanekkora összeggel kell megtoldania.

Merthogy a vázolt jelenség nem Berlin-specifikus, az összes nagyváros hasonló gondokkal küzd. Négy éve, 2015-ben nem volt stratégia, nem gondolták át, hogy az eltúlzott befogadási politika milyen következményekkel jár. A problémával szakmai és politikai szinten is foglalkoznak, adatok látnak napvilágot, emberi és kormányzati erőfeszítésekről hallunk. Sikeres integráció lenne a cél, amit segíthetne, ha a migráns gyerekek nem szegregálódnának. Azaz ha a speciális iskolákat megszüntetnék, és beolvasztanák egy hagyományos oktatási intézménybe. Vagy ha a multikulti lázában élő befogadáspárti szülők gyerekeiket nem elit vagy legalábbis homogén német iskolába, hanem a körzeti, akár speciális iskolába íratnák. Végül is ezek az iskolák, a költségvetési ráfordításoknak köszönhetően jól felszerelt, külsőleg vonzó intézmények.

Az iskolán belül uralkodó állapotokról, a kulturális különbségekből adódó pedagógiai nehézségekről, a pályaelhagyás valóságos okairól nem szól a fáma. Kifelé még mindig a megoldás lehetőségét sugározzák, amihez nem kell más, csak megértés, szív és szeretet. „Célunk, hogy vidám, elégedett gyerekek hagyják el az iskolát” – mondja az oktatási szakember. Az mellékes, hogy írni, olvasni tudjon, és annak az országnak a nyelvét, amely befogadta és eltartja, hibátlanul beszélje. Ezt már olvasói kommentárban olvastam, amely a német jövőképet is vizionálta: hogyan integráljuk sikeresen a német gyerekeket a muszlim közegbe?

Folytatjuk

Kapcsolódó írásaink

Iskolai kultúrharcok (3.)

Ā„Az osztályban húsz gyerekből négy német, a muszlimok uralkodnak felettük, aki nem tetszik nekik, azt jobb esetben csak megverik”

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom