Az első huszárhadosztályról nyílt kiállítás Várgesztesen

Szalay-Bobrovniczky Kristóf arra emlékeztetett, hogy nem csak egy nagy múltú fegyvernem utolsó képviselői véreztek itt el egy borzalmas és Magyarország szempontjából teljesen értelmetlen háborúban, hanem a nemzetünk is egy nagyon súlyos sérülést kapott.

Hozzátette, a történelem sokáig elfelejtette ezt a generációt, azoknak a katonáknak a helytállását, akik hősiesen védték a hazájukat, és megtettek minden tőlük telhetőt.

Kiemelte, ma egy XXI. századi modern magyar haderőt építünk, de ezt csak úgy tehetjük, ha emlékezünk az elődök hősiességére.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf magával hozott és megmutatott egy lövedéktől roncsolt cigarettatárcát, mely a Nádasdi Huszárezred kapitányaként szolgálatot teljesítő nagyapja életét mentette meg, amikor géppisztoly sorozatot kapott a Vértesben.

A kiállítás az 1. huszárhadosztály történetét mutatja be, az anyag jelentős része a Vértesben megtalálható második világháborús csataterekről került elő. A kulacsok, csajkák, bajonettek felnagyított archív fotókra kerültek fel, számos darab sérült, átlőtt, magán viseli a háború nyomait.

A tárlat különlegessége, hogy a kísérőszöveg 7-8 egykori huszár naplójából származik. A katonák szavai drámai módon mutatják be a huszárok lőszer és felszerelés nélküli helytállását a szovjet túlerővel szemben.

A tárgyak nagy részét az eredeti helyszínekről Szebenyi István, a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnöke gyűjtötte össze, aki több mint negyedszázada járja a Vértest a második világháború tárgyi emlékeit kutatva, és nemrég Ausztriában, egy magánparkban elásva találta meg az 1. Honvéd Huszárhadosztály elveszettnek hitt iratanyagát.

A hadszíntérkutató az MTI-nek elmondta, sem emberből, sem technikából nem volt már elegendő, és remény sem volt a győzelemre. Ezt a katonák maguk is tudták, mégis az utolsó emberig kitartottak.

A huszárság elit fegyvernemnek számított, kezdetben 16 ezres létszámot alkottak. Megjárták az orosz frontot, majd Lengyelországot, a háború utolsó szakaszában pedig a Vértesben küzdöttek a sokszoros túlerőben lévő szovjet csapatokkal.

A Vértesbe 4700 huszárt vezényeltek, de közülük csupán néhány százan estek fogságba Ausztriában. Az alakulat három és fél hónapig tartó harcban teljesen felmorzsolódott, személyi állományának jelentős része elesett. Legtöbbjük soha nem kapta meg a végtisztességet, és jeltelen tömegsírokban nyugszanak haláluk helyszínén - ismertette Szebenyi István.