„Ahogy idősödtem, úgy kezdtem vágyni arra a nyugalomra és mély drámaiságra, ami Arany költészetében van”
Faggyas Sándor
Bár március 2-án, Arany János 201. születésnapján lezárult a tiszteletére meghirdetett emlékév, a sokak szerint legmagyarabb magyar költő személye és költészete továbbra is velünk marad. Többek között a Magyar Művészeti Akadémia jóvoltából, amely két hete elindította a www.hallgatniaranyt.hu weboldalt, s ezen bárki ingyenesen meghallgathatja és felhasználhatja Arany kétszáz legfontosabb, legjellemzőbb versét és levelét. A nagy vállalkozást Rátóti Zoltán Jászai-díjas, érdemes művész, az MMA Színházművészeti Tagozatának vezetője kezdeményezte, és szakmailag ő irányítja.
Rátóti Zoltán: A hit hallásból van, a hallás pedig a szó, a beszéd által
– Melyik a legkedvesebb Arany János-verse, amelyet öntől hallgathatunk meg?
– Az volt a kérésem, hogy mi akadémikusok a kétszázból megjelölhessünk két-három verset, amit a program keretében elmondunk. Nem véletlenül választottam a Fiamnak című verset. Ez valójában egy esti ima, amit Arany a hatéves Laci fiának írt, és életre szóló útravalót tartalmaz. Mindent érint, ami szerintem fontos az életben: az őszinteséget, az odaadást, a hűséget, a család, a haza szeretetét, és nagyon egyszerűen, szívhez szólóan, ahogy egy szülő beszélhet a gyermekéhez. Nekem most lesz hároméves az első saját gyermekem, és bár most még ő nem fogja föl, de alig várom a pillanatot, hogy elmondhassam neki, majd vele együtt ezt az imát, amelynek valamennyi versszaka ezzel a refrénnel végződik: „Kis kacsóid összetéve szépen, / Imádkozzál, édes gyermekem.” Minden érzést, gondolatot, intelmet, ami ezen a versen keresztül megszólal, át lehet adni egy gyereknek. Én is közel vagyok a hatvanhoz, és ilyen korban az ember már valamilyen összegzést keres, hogy milyen üzenetet, szellemi, erkölcsi örökséget tud átadni az utódainak. Ez a vers erre nagyon jó.
– És melyik a másik vers?
– Eléggé harmonizál ezzel a hatvanévesen írt Epilogus című költeménye, amelyben az öreg és beteg költő, aki „az életet már megjárta”, számot vet az életével, és példát, mintát ad arról, hogyan lehet „ember lenni mindég, minden körülményben”, ami Arany szerint – és szerintem is – a legnagyobb cél e földi létben. Ezt a két verset meg egy levelet választottam és mondtam el, hamarosan ezek lesznek hallhatók a www.hallgatniaranyt.hu weboldalon.
– Miért csak két verset mond, hiszen az ön ötlete, kezdeményezése volt ez a vállalkozás?
– Az volt a célunk, hogy minél több színész részt vehessen ebben a programban, ezért mindenkire két, legfeljebb három rövid vers jut. Sok kollégámnak – hozzám hasonlóan – hiányérzete van, hogy a hagyományos médiában alig van már fóruma a versmondásnak, így nekik ez jó lehetőség, másfelől a széles közönség számára nyilván sokkal érdekesebb, ha minél több, egymástól eltérő karakterű, stílusú és hangú színésztől hallhat Arany-verset. A Magyar Művészeti Akadémia által szervezett és finanszírozott projekt által az interneten keresztül rövidesen bárki számára elérhető lesz ez a kivételesen sokszínű és izgalmas „hangos szöveggyűjtemény”.
– Milyen szempontok szerint választották ki a kétszáz szöveget, egyáltalán miért csak kétszázat ebből a hihetetlenül gazdag életműből?
– A kétszázas számot Arany születésének kétszázadik évfordulója indokolta, bár az én eredeti ötletem az volt, hogy minden versét mondjuk el. Amikor az Akadémia felkért jeles Arany-kutató irodalomtörténészeket – mindenekelőtt Szörényi László, Kulin Ferenc, Korompay H. János nevét kell említenem – a szerkesztői és szakértői munkára, ők azt javasolták, hogy tökéletes képet ad az is, ha nem az egész életművet vesszük föl, hanem egy általuk összeállított válogatást. Nyilván a technikai lehetőségek, az emberi erőforrás és az idő korlátai miatt is ez az ésszerű megoldás, rövidtávon megvalósítható cél. Mintegy két hónapja indultak el a felvételek, s eddig már tizenöt vers, ballada és hét levél felkerült a honlapra, a tavasz végére pedig remélhetőleg mind a kétszáz szöveg meghallgatható lesz.
– A március másodikán zárult emlékévben több száz határon inneni és túli helyszínen szerveztek Arany Jánost megidéző különféle – köztük nagy számban versmondó, verseit megzenésítő – programokat, s ezeken összesen több mint hétszázezren vettek részt. Mennyiben más az önök vállalkozása?
– Arra gondoltam, hogy jó volna olyan, az emlékéven „túllógó”, túlmutató programot megvalósítani, amellyel az Arany személyisége, élete és művészete iránti rendkívüli társadalmi érdeklődést folyamatosan fenntartjuk, egyúttal kielégítjük. A kétszáz év „messziség” ellenére Arany szelleme, nyelvezete, érzés- és gondolatvilága meglepően közel van hozzánk – ha odafigyelünk rá, ha képesek vagyunk elmélyedni a műveiben. Nekem és számos kollégámnak a versmondás misszió, mi ezen keresztül szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy ez a nagy magyar költő és versei velünk maradjanak, a mindennapjaink részévé váljanak az ünnepi megemlékezések, programok után is.
– Amerikai emigrációba érkezése után Márai Sándor azt írta naplójába: „Mindennap fél órán át Arany János versei. Ez
a mentőöv, amibe itt, az óceán partján kapaszkodom.” Babits Mihály pedig magyar–latin szakos gimnáziumi tanárként azt javasolta diákjainak, hogy olvassák el minél többször a Toldit, mert abból többet lehet tanulni magyarul beszélni és magyarul gondolkodni, mint talán minden más könyvből együttvéve.
– Ez nekik és kortársaik többségének még evidens volt, de úgy érzem, a mögöttünk hagyott emlékév programsorozata azért sok mai embert ráébresztett arra, hogy milyen különleges nyelvi és szellemi kincset jelent nemzeti kultúránkban Arany költészete. Szerb Antal szerint minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a „sugárzási központja”.
Ezért nagyon remélem, hogy a mi kezdeményezésünknek is jó visszhangja lesz, és sokan ellátogatnak majd az MMA honlapjára, hogy Arany-verseket hallgassanak mai magyar színészektől, akár mindennap. Ha bárkinek van egy kedves színésze, akinek a személye, a hangja miatt felkeresi oldalunkat, hogy meghallgasson tőle néhány Arany-verset, már elértük a célunkat.
– Gyakran elhangzik a panasz, hogy ma már egyre kevesebben olvasnak szépirodalmat, a versek – kivált a klasszikus szerzőké – lassan kihalnak az olvasmányok választékából. Arany mellett másik „bűvös szavú” költőnk, Kosztolányi majdnem száz éve azt írta a szavalásról írt esszéjében, hogy nem elég olvasni a verset, hanem szavalni kell, mert a hanggal lehet megeleveníteni a betűket, „föltámasztani a verset papír-sírjából”. Ez ma is igaz lehet?
– Igen. És gondoljuk arra is, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig a szó, a beszéd által. Ezért is merem mondani, hogy a versmondás számomra misszió. Nagy lehetőség, egyúttal nagy felelősség is, hogy Arany írott szövegeit olyan hitelesen, érthetően és érdekesen szólaltassuk meg, hogy az ő papírra vetett érzései, gondolatai, üzenetei rajtunk, közvetítőkön keresztül eljussanak „lélektől lélekig”.
– Önnek mióta kedves költője Arany?
– Nem mondhatnám, hogy fiatal korom óta. Érdekes, hogy amikor jó néhány éve tanítottam a Vidnyánszky-osztályban, és elővettem velük az Arany-balladákat, ott szembesültem vele, hogy nagyon nehéz feladat elé állítottam a másodéves egyetemistákat. Akkor kezdtem foglalkozni a gondolattal, hogy csinálok majd egy önálló Arany-estet. A balladákon keresztül próbáltam fogódzót találni, hogy hol induljak el, mire fűzzem föl az élete történetét, de nem sikerült fogást találnom, és fölfűznöm. Mind a mai napig ott van az éjjeliszekrényemen a kétkötetes Arany-kiadás, és időnként bele-belekóstolok, hogy hol fogjam meg.
Ahogy idősödtem, úgy kezdtem vágyni arra a nyugalomra és mély drámaiságra, ami Arany költészetében van. Innen indult az én erősebb vonzódásom Aranyhoz, de még mindig várat magára, hogy valami különlegeset tudjak róla és tőle megmutatni. Ennek a Hallgatni Aranyt! ötletnek egyébként volt egy előképe bennem, amikor a Magyar Rádióban jó pár éve fölvették a Petőfi-összest, és az nekem nagyon tetszett. Régen a rádióban rendszeresen sok versfelvétel született, de ez elmúlt, és ma már alig van hely és alkalom, hogy a színészek versmondó vágya teljesüljön. Nekem igazi boldogságot jelent, hogy ennyi kiváló kollégával dolgozhatok ebben a programban, és az, hogy mint szakmai koordinátor végig kell hallgatnom az összes felvételt, egyfajta „irodalmi továbbképzés” számomra. Hihetetlenül izgalmas, hogy ki hogyan mond ma
Arany-verset.
Csuja Imre szaval. Tizenöt vers, ballada és hét levél már felkerült a honlapra
– Hogyan választották ki a közreműködő színészeket?
– Mi „csak” javaslatot tettünk a színművész kollégákra, a végső döntés Markovits Ferenc rendező kezében volt, és az irodalomtörténész professzorok is javasoltak személyeket. A kiválasztásnál fontos szempont volt, hogy ki az, aki nemcsak szeret, de tud is verset mondani.
Igyekeztünk majd’ minden színházból hívni közreműködőket, mert fontos, hogy a közönség jól ismert és közkedvelt művészektől hallja a verseket. Nem tudok itt minden résztvevőt felsorolni, csak jelzem, hogy az impozáns névsorban megtalálható Béres Ilona, Bodrogi Gyula, Császár Angela, Csuja Imre, Haumann Péter éppúgy, mint Kubik Anna, Lukács Sándor, Máté Gábor, Ráckevei Anna, Szarvas József. Az idősebb, befutott generáció mellett fiatalok és külhoni színészek is szép számmal részt vesznek a munkában. Így ez a hangzó szöveggyűjtemény nemcsak Aranynak állít emléket, hanem korunk jeles színművészeinek „korlenyomatát” is örökül hagyja.
– Ismert, hogy például a Nyugat nagy költői közül többen is lefordították a világirodalom számos híres versét.Itt nem vetődött fel, hogy ugyanazt az Arany-verset több színész is elmondja?
– Ez is felvetődött, de egyelőre örülünk annak, ha időben el tudjuk végezni a tervezett munkát. Később természetesen elképzelhető, hogy egy-egy emblematikus költeményt tegyünk föl három-négy változatban.
– Felolvassák vagy fejből mondják el a verseket?
– Mindenki olvassa, mert takarékosan kell bánni az idővel. Mivel a színész nem látható, ennek nincs jelentősége, ugyanúgy, mint a rádióban. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kell alaposan felkészülni minden egyes versből, Arany költészetének, különleges nyelvezetének nem lehet csak úgy nekifutni, nem lehet improvizálni. A leveleknél még nehezebb a feladat, mert Arany a tizenkilencedik századi, ma már nem könnyen érthető köznapi nyelven írt. A költeményeinek van valami időtlen nyelve és zeneisége, ami többnyire ma is jól érthető, még akkor is, ha jó néhány általa használt szó, szólam, kép vagy utalás már magyarázatra szorul egy átlagos műveltségű ember számára is.
– A „szemérmes”, rejtőzködő, sokak szerint titokzatos költő személyiségét, karakterét akarják közelebb hozni a mai generációkhoz a levelei felolvasásával?
– Eredetileg csak versekben gondolkodtam, de az említett tudós irodalmárok azt javasolták, hogy az összesen kétszáz szövegfelvételből legyen hetven levél. Először nem értettem, ebben mi a különleges, de amikor elolvastam pár levelét, akkor rájöttem, hogy nagyon hálás lehetek Szörényi László ötletéért, mert így sokkal teljesebb képet kapunk és adhatunk át Aranyról, az emberről, az életviteléről és életszemléletéről.
Kevesen tudják róla, hogy milyen színes, izgalmas élete volt, milyen szerteágazó kapcsolatokat ápolt, milyen családi drámák történtek vele, milyen testi és lelki fájdalmakkal küszködött egész életében. Sőt a levelekből az is kiderül, hogyan segített kortársainak, mit tanácsolt azoknak, akik nála is rémesebb élethelyzetben voltak. Tehát Arany költészete jobban megérthető, ha a személyiségét, a belső és külső életét is megismerjük, ezáltal közeli, szinte élő ismerősünkké válik.
– Lesz-e folytatás?
– Mindenképpen szeretnénk folytatni ezt a vállalkozást, erről már beszélgettünk kollégáimmal. De most az a lényeg, hogy ne aprózzuk el az energiáinkat, először ez a kétszázas törzsanyag készüljön el és kerüljön fel a honlapra, utána következhetnek az újabb lépések. Itt lesz ez a hatalmas tárhely, s lehet, hogy később majd beemelünk meglévő, konzerv anyagokat is például a Magyar Rádió archívumából, s akár képi, animációs illusztrációk, rajzfilmek, Arany verseit megzenésítő felvételek is helyet kaphatnak.
A jövő feladata lesz, hogy kitaláljuk, hogyan bővítsük, fejlesszük tovább a honlap kínálatát, mert ezt élő, fejlődő, egyben praktikus felületnek szánjuk, amit például magyartanárok és diákok is rendszeresen használhatnak. És Aranyon túl jó lenne nagy költőinket – Vörösmartytól Babitsig, Petőfitől Kosztolányiig – sorra venni és beemelni a hangzó szöveggyűjteményünkbe, emlékévtől függetlenül. Szerintem ez hosszú időre szóló missziója és feladata lehetne a Magyar Művészeti Akadémiának.
