Meg lehetett volna menteni a sóbányát

Az angol nyelvű tanulmányban erdélyi magyar, román és nemzetközi kutatók egyértelműen jelezték: ha nem történnek megelőző intézkedések, a felszíni vizek – elsősorban a Korond-patak – beszivárgása előbb-utóbb súlyos károkat fog okozni a föld alatti bányaterekben, így a gyógyászati célokat szolgáló sóbánya-szanatóriumban is.

A mostani katasztrófa – beszakadás, áradás, szerkezeti károk – pontosan azt a forgatókönyvet követi, amit a tanulmány 2007-ben előrevetített.

Két évtizede a kutatók három fő lépésben vizsgálták a veszélyt. Első körben a Korond-patak vízminőségét és az oldási képességét térképezték fel: a patak mentén több mintavételi ponton megmérték a víz sótartalmát, és kimutatták, hogy a víz magas sóoldó képességgel rendelkezik. A tanulmányban leírtak szerint azt tapasztalták, hogy a patak vízének sótartalma a bányaterület közelében megnő, ami azt mutatja, hogy a só oldódik, vagyis víz szivárog be a bányába

A második körben a föld alatti nedvességet és repedéseket derítették fel úgy, hogy geofizikai módszerekkel vizsgálták a talajt a Dózsa György nevet viselő bányarészben. Ennek során olyan magas nedvességtartalmú rétegeket azonosítottak, amelyek potenciális beszivárgási útvonalakat jelentettek.

A harmadik körben a szakértők kockázatelemzést végeztek, a meglévő adatok alapján pedig azt írták a tanulmányban, hogy világos, hogy komoly veszély áll fenn, különösen a Dózsa György akna környékén.

Tehát a kutatók nemcsak a veszélyt jelezték, hanem konkrét megelőző lépéseket is javasoltak, például három állandó vízmegfigyelő (monitoring) állomás kiépítését a Korond-patak mentén, rendszeres geofizikai és vízminőségi ellenőrzéseket, vészhelyzeti forgatókönyvet, amely komolyabb kockázat esetén a patak medrének elterelését is előirányozza.