Határon túl

Ukrajna csak akkor csatlakozhat az EU-hoz, ha a kárpátaljai magyarok visszakapják jogaikat – Interjú

Ukrajnában a jogalkotás járulékos veszteségeként a magyar, lengyel, román és bolgár nemzeti kisebbség is áldozatul esett mondta a Magyar Hírlapnak Tárnok Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont Európa Stratégia Kutatóintézetének vezetője.

Ukrajna csak akkor csatlakozhat az EU-hoz, ha a kárpátaljai magyarok visszakapják jogaikat – Interjú
Tárnok Balázs: Az ukránosítást egyelőre úgy képzelik el, hogy annak a mibenléte a nemzeti kisebbségek identitásának eltörlésében áll, ez pedig egy téves kiindulási alap.
Fotó: MH/Purger Tamás

Mondhatjuk azt, hogy az ukránok a nyelv- és oktatási törvény módosításait konkrétan arra használják, hogy az országban az őshonos nemzetiségek nyelvhasználatát végül is teljesen ellehetetlenítsék, „láthatatlanná” tegyék a nemzeti kisebbségeket, és az anyaországba való áttelepülést szorgalmazzák?

– Az ukrán jogszabályok szerint az tekinthető őshonos kisebbségnek, akiknek nincs anyaállamuk. Ezt a meghatározást a 2021-ben elfogadott törvény alakította ki. Az anyaállammal rendelkező nemzeti kisebbségek vonatkozásában több törvény irányadó. Az egyik az oktatási törvény, ezt 2017-ben módosították, és különösen annak hetedik cikkelye érint bennünket. A másik, a 2019-ben módosított államnyelvtörvény, ami szintén vonatkozik ránk. Van még a kisebbségi törvény is, ezt 2022 decemberében fogadták el. Ezek a jogalkotások tulajdonképpen egy folyamat részét képezik, amelynek kezdete 2014-re vezethető vissza, amikor megtörtént az első orosz agresszió, a Krím annexiója és kialakult a fegyveres konfliktus Ukrajna és a szeparatista erők között, amely gyakorlatilag azóta is tart, immár hivatalosan is Ukrajna és Oroszország közti háború formájában. A 2014-es első orosz agresszió után a kijevi vezetés veszélyeztetve érezte az ukrán államot, ezért a későbbi jogszabálymódosításokkal szerette volna visszaszorítani az orosz befolyást. A fenti jogszabálymódosítások elsődlegesen tehát az orosz befolyás visszaszorítását célozták. Ez Sándor Fegyirnek, az egyik legutóbbi nyilatkozatából is kiderült. Ukrajna új budapesti nagykövete kifejtette, az elsődleges „célközönség” a kelet-ukrajnai orosz anyanyelvű közösség volt. Ez viszont azt is jelentette, hogy úgymond, a jogalkotás járulékos veszteségeként a magyar, lengyel, román, bolgár nemzeti kisebbség is áldozatul esett.

– Miért kellett a négy nemzeti kisebbség anyanyelv használati jogát is ellehetetleníteni, ha egyszer ezekkel a közösségekkel az Ukránoknak nem volt különösebb problémájuk?

– Ennek két oka van: nem akarták, akkor még 2017-ben és 2019-ben, hogy csak az oroszok ellen irányítsák a törvénymódosítást, nem akarták nyíltan diszkriminálni az orosz közösséget, éppen ezért nem is így fogalmazták meg a jogfosztó törvényeket. Másodszor, azt mondta Sándor Fegyir is, hogy nem akartak kiskapukat hagyni. Nem akartak olyan jogszabályi keretet formálni, ami lehetőséget adott volna arra, hogy az oroszok kibúvót találjanak a törvény hatálya alól. Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy itt valóban a cél csak az orosz befolyás visszaszorítása volt, és Ukrajna egyébként nem szükségszerűen akarta elvenni az egyébként hozzá lojális nemzeti kisebbségek jogait, akkor azt követően, hogy megtörtént a 2022-es orosz agresszió, már nem igazán mutatkozik morális jogalap arra, hogy a többi nemzeti kisebbséggel szemben is a jogfosztásokat fenntartsák.

– De akkor azonnal felmerül a következő kérdés, hogy mi lehet a jogi megoldás?

– A Velencei Bizottság 2023 júniusában fogadta el a 2022 végén megszavazott ukrán kisebbségi törvénnyel kapcsolatos véleményét. Ebben a dokumentumban a Velencei Bizottság bár jól becsomagolta, felvázol egy kézenfekvő megoldást, mégpedig az EU hivatalos nyelveit beszélő és egyéb nemzeti kisebbségek közti különbségtételt, vagyis az uniós hivatalos nyelvet anyanyelvként beszélők kedvezőbb elbírálását. A Velencei Bizottság már korábban is vizsgálta, hogy ez a fajta különbségtétel igazolható-e, például 2020-ban a lett kisebbségi nyelvű oktatási törvény módosításának vizsgálata során. Ez a lett jogszabály ugyanis különbséget tett a hivatalos uniós nyelveket, és a nem hivatalos nyelveket beszélő nemzeti kisebbségek között. A Velencei Bizottság ezzel kapcsolatban két dologra hívta fel a figyelmet. Az első, hogy Lettország uniós tagállam, tehát az, hogy ők óvják az unió hivatalos nyelveit, az védhetőbb. Másodszor a lett alkotmányban, szemben az ukránnal, nincs olyan passzus, amely kifejezetten védelmet biztosít az orosz nyelvnek. Márpedig az ukrán alkotmányban van ilyen. De a Velencei Bizottság azt is hozzáteszi, figyelemmel arra, hogy itt most Ukrajna ellen egy brutális orosz agresszió zajlik, jogilag igazolható lenne, ha Ukrajna egy időre felfüggesztené ezt az orosz nyelv védelmére vonatkozó alkotmányos előírást. Értelmezésem szerint ez implikálja azt, hogy Ukrajna jogszabályi szinten különbséget tehetne az unió hivatalos nyelveit beszélő nemzeti kisebbségek és a nem uniós hivatalos nyelveket beszélő közösségek között, beleértve azokat, amelyeknek van anyaállamuk. Konkrétan a nyelvhasználat visszaszorítása az orosz és a belarusz nyelvre vonatkozna. Ez többoldalú megoldást jelenthet, hogy miként lehetne az Ukrajnához hű, uniós hivatalos nyelvet anyanyelvként beszélő nemzeti kisebbségeket a jogfosztó rendelkezések hatálya alól kiemelni.

Viszont a 2014 nem csak azt hozta, hogy az oroszok annektálták a Krímet és heves harcok kezdődtek Donbaszban, hanem azt is, hogy elindult egy rendkívül agresszív szélsőjobboldali hullám. Ukrajnában a nacionalizmus beépült az ukránok nemzeti identitásába. Ezzel az áramlattal szemben ma Ukrajnában nem lehet politizálni. Illetve lehet, de az biztos bukást jelent. Miért nem veszik figyelemben általában ezt a tényezőt?

– Magam részéről finomabban fogalmaznék. Úgy látom, hogy elindult egy nacionalista lelkület felépítése. Ami egyébként érthető, hiszen az országukat megtámadták. Az Ukrajnának 17, vagy még ennél is több, 20 százaléknyi orosz anyanyelvű lakosa van. Viszont felmerül a kérdés, különösen a háború kirobbanás óta, hogy aki orosz anyanyelvű, az orosz nemzeti identitású-e? Mert ez nem szükségszerű. Az orosz identitás és az orosz anyanyelv Ukrajnában elválik egymástól. Az oroszok azt mondják: mindenki, aki orosz anyanyelvű, az orosz. De ez orosz narratíva. Az ukránok álláspontja ettől eltérő. De, mint minden gyűlöleten alapuló nacionalista fellángolás, amikor egy nép felé kezd el gyűrűzni, túlcsordul, adott esetben más nemzetiségi közösségek ellen irányul. Ráadásul Oroszország ezeket a kárpátaljai magyarellenes gyűlölet bűncselekményeket kapacitálta, erre nagyjából bizonyítékok is vannak. Már 2021-ben is feltárták, hogy orosz megrendelők álltak a különböző magyarellenes cselekedetek mögött. Oroszországnak érdeke volt, hogy éket verjen Ukrajna és Magyarország közé. Az ukrán vezetés, nagyon hibásan, részben társadalmi nyomásra, a túlcsorduló nacionalizmus hatására, részben pedig valószínűleg a saját befeszülésük következményeként, ezeknek a provokációnak felült.

Viszont azt a kérdést is fel kell tennünk, Ukrajna mennyire partner abban, hogy megegyezésre jusson Magyarországgal?

– Magyarország elsődleges érdeke, hogy a két ország között a lehető legszorosabb kapcsolat alakuljon ki, már csak a kárpátaljai magyarok védelme miatt is. Meglátásom szerint ez Ukrajna érdeke is, hogy maguk mögött tudják a lehető legteljesebb támogatást. Márpedig, ezt úgy tudnák elérni, hogy Magyarországot is megnyerik ennek érdekében. A kárpátaljai magyar katonák is ott vannak a fronton, védik Ukrajnát az orosz betolakodóktól. Nem indokolja semmi azt, hogy a magyarokra is kiterjedjen a korábbi jogfosztás. Különösen a 2022-es invázió megkezdése óta. A fent említett diplomáciai megoldásokon kívül, más lehetőség is van arra, hogy tárgyalóasztalnál rendeződjenek a dolgok. Történetesen Ukrajna és Magyarország között van egy bilaterális nemzetközi szerződés, egy alapszerződés, és abban Ukrajna vállalta, hogy biztosítja a korábban garantált kisebbségi jogokat a magyaroknak is. Ez nem történik meg 2017 óta. Ukrajnának a nemzetközi kötelezettségeihez vissza kellene térni. Az is igaz, hogy ezt most nagyon sokan egy kétoldalú kérdésnek tartják, Magyarország és Ukrajna között. De ez nem így van, hiszen a románokkal együtt kérvényeztük a Velencei Bizottság eljárását az ukrán kisebbségi törvény felülvizsgálata érdekében. Nekik is komoly aggályaik vannak az Ukrajnában élő román kisebbség védelme miatt. Tehát lehet, hogy egy többoldalú megoldást kellene szorgalmazni.

Igen, de 2014 mindenképpen fordulópont, előtte nem volt probléma. Akkortól sorozatos provokációk, támadások érik a kárpátaljai magyarokat. Nekem az az érzésem, hogy az ukránok, akarva, vagy akaratlanul a román példát követik. A román alkotmány kimondja: Románia egységes nemzetállam. Az ukránok is egységes nemzetállamot akarnak létre hozni, Ukrajnában össze lehet egyeztetni az egységes nemzetállam koncepcióját a kisebbségi jogok megadásával?

– Az eredetileg az oroszok ellen irányuló nacionalista fellángolás sajnos a magyarokra is túlcsordult, bár ez nem új fejlemény; a 90-es évek eleje óta folyamatosan voltak kisebb-nagyobb támadások és atrocitások a kárpátaljai magyar közösséggel szemben. Ráadásul, ezt a negatív viszonyulást most még fokozza a magyar kormányzati politika is. Ez se segítette a kedélyek lecsillapítását. Belső Ukrajnában, az ottani felmérések szerint, az orosz és a belarusz után a harmadik leginkább ellenszenves nemzet a magyar. Azt olvassák ugyanis a „szűrt” sajtóból, hogy a magyarok folyamatosan ellenzik a szabadságharcukat, hogy a magyarok a Putyinnak a trójai falovai, stb. Amit az ukránok kapnak az egy szűrt „felvétel”, egy téves kép, és ez gerjeszti ezt az ellenszenvet.

Végül vannak lehetőségek a megállapodásra, ha az ukránok is így akarják, de ehhez sokféle tényezőnek az egybeesése szükségeltetik?

– Először is, a megállapodáshoz vezető úton nagyon fontos lépés volt Novák Katalinnak a kijevi útja. A személyes kapcsolatok még ma is nagyon fontosak a diplomáciában, mert erősen befolyásolják a tárgyalások kimenetelét. A második fontos lépés az újrainduló tárgyalások a magyar és az ukrán fél között. Beszélni kell egymással, a beszédből lesz a megoldás. Három, talán ez a legfontosabb, ha Ukrajna valamilyen szinten komolyan gondolja az uniós csatlakozást, ami addig nem történhet meg, ameddig a kárpátaljai magyarok helyzete nem rendeződik. Ukrajna uniós csatlakozása fel sem merülhet. A koppenhágai kritériumok ugyanis előírják a nemzeti kisebbségek tiszteletét és védelmét, a végső szót e feltétel teljesülésével kapcsolatban pedig a tagállamok mondják ki. Tehát ebben konszenzusnak kell lennie. És hogyha Magyarország úgy fogja látni, hogy Ukrajna nem védi a kisebbségeket, és nincsenek garanciák arra, hogy a korábban szerzett jogaikat a későbbiekben sem vegyék el, akkor a magyar kormány nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy Ukrajna az Európai Unió tagja legyen.

Csakhogy az ukrán társadalom, már az orosz támadás előtt értékrend változáson ment át, a nacionalizmusból pedig sokan politikai tőkét kovácsoltak.

– Ukrajna most a nemzetépítés korai fázisában van, a háború és 2014 előtt időszakban ukrán nemzeti identitás meglehetősen képlékeny volt. Meglehetősen kevés szó esett arról, hogy mi a különbség az orosz anyanyelvű és orosz identitású emberek között, és ez hogyan érinti Ukrajna egészét. Gyakorlatilag részben a 2014-es orosz agresszió és a 2022-es orosz invázió lökte Ukrajnát arra az útra, amely egy modern nemzetépítéshez vezethet. Mint minden ilyen nemzetépítés során, hibák csúszhatnak be, amelyek téves helyzetértékelésen alapulnak. Például, a munkácsi két ügy. A Turul-emlékmű ledöntése és a munkácsi középiskola ukránosításának terve. Mindkettő a szimbolikus térfoglalásokról szól. Nem a meglévő magyar szimbólum mellé rakták oda az ukrán szimbólumot, hanem helyette. Az ukránosítást egyelőre úgy képzelik el, hogy annak a mibenléte a nemzeti kisebbségek identitásának eltörlésében áll, ez pedig egy téves kiindulási alap.

Zelenszkijék nyilatkozatait olvasva, Ukrajna Brüsszellel akarna megállapodni. Tehát egy olyan megoldást szeretnének, amit az EU elfogad. Az a félelmem, hogy elfogadnak egy nagyon hangzatos és nagyon demokratikus keret megállapodást, ami biztosítja a magyar nemzeti kisebbség jogait. A végrehajtási utasításban viszont ellehetetlenítik. Ez azt jelentheti, hogy papíron minden rendben lesz, de a gyakorlatban minden marad a régiben?

– A kérdés az, hogy az Unió melyik testületével állapodik meg Kijev. Történetesen, ha a Bizottsággal állapodik meg, az nem jelent megoldást, mert a végső szót a tagállamok mondják ki. Tehát Ukrajnának az egész Európai Unióval kell megállapodnia, de ebben Magyarország is benne van. Ugyan úgy, min Lengyelország, Románia és Bulgária. Tehát, mind a négy országnak jóvá kell hagynia az ukrán terveket a kisebbségek jogainak védelmében. Olyan megoldás kell, hogy szülessen, amely uniós szintű, és fenntartható.

Kapcsolódó írásaink