Határon túl
Szerencsés volt a fémkeresőzés
Nem tilos Romániában a fémkeresőzés, pusztán néhány feltételnek kell megfelelni – írja a Főtér. A rendelkezésre álló adatok szerint olyan huszonkétezer, engedéllyel bíró fémdetektor-tulajdonos van az országban. Ha a lelkes – a hazai szakzsargonban gyakorta „lengetőnek” titulált – polgár kiás valamit (ami leletnek minősülhet), köteles tájékoztatni a helyi hatóságokat, amelyek aztán üzennek a megyei múzeum, illetve a megyei rendőrség képviselőinek.
Ezt követően a szakértők megvizsgálják a kérdéses tárgyat, és ha az valóban fontos, akkor a szerencsés jutalmul megkapja a pénzbeli értékének harminc százalékát. Ha pedig valami igen jelentőset túr elő a mélyből (nota bene: kincset) akkor a jutalom az érték negyvenöt százaléka lesz. Apró hiba, hogy ezt nem az állam, hanem a területileg illetékes önkormányzat kasszájából kell(ene) fizetni, ami a lap szerint nem mindig gyors ügylet.
Ha viszont valaki lapít, és például a feketepiacon akarja értékesíteni a tárgyakat – és elkapják – akkor könnyen kattanhat a bilincs a csuklóján. (Már ha horogra akad a renitens egyén.)
A kérdéses csaknem nyolcszáz érmét egy ismert detektoros, Kolozsvári Csaba és barátja lelte meg, akik egy kis karácsonyi „zsírégető” túrára indultak egy Fehér megyei szántóföldre. A kincsvadászok természetesen tájékoztatták a helyi hatóságokat, aztán szerdán már arról posztolt Kolozsvári a közösségi oldalán, hogy akkurátusan becsomagolták az érméket és az azt rejtő edényt, és az egészet átadták az illetékeseknek.
Magyarországon gyakorlatilag alig-alig lehet a detektorozásra hivatalos áldást szerezni, és a jutalom is annyira csekély, hogy egyszerűen nem éri meg bejelenteni a leleteket. A kincskeresést egyébként idehaza is rengetegen űzik, de teljes titokban. Így persze a leletek legnagyobb része sem kerül a régészek szeme elé, hanem elnyeli azokat a feketepiac. Korábban nálunk is szabad volt a lengetés, és eléggé jó együttműködés alakult ki a szakemberek és a hobbisták között, de ezt a helyzetet a régészlobbi nyomására szinte teljesen ellehetetlenítették. A látszat így az, hogy e tevékenység tilos – mégis legkevesebb tizenhárom-tizenötezren űzik. Jelentősebb, nagyobb visszhangot kapó rendőrségi ügy évente kettő-három akad, de a tapasztalatok szerint igazán nem is törik magukat a hatóságok, hogy még ezzel is foglalkozzanak.