Zökkenőkkel halad az orosz agrárstratégia megvalósítása

Oroszország 2014. augusztus 8-ától hirdetett embargót az Egyesült Államok, az Európai Unió, Ausztrália, Kanada és Norvégia bizonyos élelmiszereire, amelyek a legnagyobb forgalmú importtermékek voltak irányukba – így a marha- és sertéshúsra, a zöldség-gyümölcs termékekre, a hal, valamint a tejre és a tejtermékekre. Ami biztos, hogy az embargó 2019-ben is fennmarad – nyilatkozta lapunknak Fórián Zoltán az Erste Bank Agrárkompetencia központjának vezető agrárszakértője.

Kifejtette, miután az Európából és az említett országokból érkezett import nagy része egyik napról a másikra „eltűnt”, Moszkvának új kereskedelmi partnereket kellett találnia, továbbá erősíteni kezdték a mezőgazdaság és az élelmiszeripar támogatását annak érdekében, hogy föl tudjanak nőni ehhez az óriási feladathoz. Oroszország számára kézenfekvő volt, hogy az Európai Unió politikai indíttatású intézkedésére ezt a válaszlépést adja, hiszen az orosz agrárstratégia hosszú évek óta határozottan abba az irányba mozog, hogy kiszorítsa az importtermékeket, és felépítse az orosz mezőgazdaságot és az élelmiszeripart. Bizonyos szempontból tehát kapóra is jött Oroszországnak ez a lehetőség, az elmúlt években pedig számos mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazat fejlődése nagyon komoly lendületet vett Oroszországban – fogalmazott Fórián Zoltán. Kiemelte, az orosz agrárstratégia kétezres évek eleji meghirdetésekor és a 2010-ben ezt megerősítő Élelmezésbiztonsági Doktrína elfogadása után az ország önellátása például baromfihúsból alig húsz-huszonöt százalékos volt. Ez ma már 93 százalékra nőtt és a sertésszektorban is hasonló mértékű növekedést tapasztalható.

A szakértő hangsúlyozta, az önellátás nagyon fontos, hiszen hatalmas és inhomogén területről beszélünk, óriási jövedelmi és életkörülmény különbségekkel, tehát, ha papíron teljes önellátást is mutat a kép, a valóságban ez messze nincs így. Nem beszélve arról, hogy az embargót követő évek magas élelmiszerárakat és romló minőséget hoztak magukkal. Az élelmiszerek ára az embargó bevezetése után megugrott, azóta lassul: 2014-ben tizenöt, 2015-ben tizennégy, 2016-ban öt-, 2017-ben pedig egyszázalékos volt a drágulás. Fórián Zoltán kifejtette, 2017 év végén az ország önellátása gabonafélékből 170, növényi olajokból 153, cukorból 105, húsfélékből 93, burgonyából 87, zöldségekből 86, tejtermékekből 82 százalékos volt.

Hozzátette, a hústermelés növekedése alapvetően három tényezőnek köszönhető. Egyrészt az orosz agrárstratégai keretében juttatott támogatásoknak; másrészt annak, hogy a gazdaság korábbi élénkülésével párhuzamosan sokáig Oroszországban is emelkedett a húsfogyasztás; harmadrészt az embargó pozitív hatásainak. Véleménye szerint a külföldi termékek helyét gyors ütemben foglalta el a hazai, és ma már a közöttük folyó verseny élesedéséről lehet beszélni. Az utóbbi évek gazdasági nehézségekkel párosuló árcsökkenése mellett az orosz húspiac mérete is zsugorodott. Ebből a helyzetből az export növelésével tudnának a helyi feldolgozók kimenekülni, de ezt az adminisztráció gátolja. A húsipari cégek húsz százaléka várhatóan ezt nem éli túl – fogalmazott az agrár szakember. Oroszország törekszik a minél kisebb világpiaci élelmiszerfüggésre, illetve minél nagyobb befolyásra. Azzal például, hogy búzából már a világ legnagyobb exportőrének számít, komoly értékesítési gondokat okoz például az EU-s búza hagyományos észak-afrikai piacain hatalmas és kedvező árú tételeivel. Az előkelő harmadik helyen van a rozs világpiacon, ötödik-hatodik helyen a kukorica és a napraforgóexportban – ismertette az Erste elemzője. Kiemelte az is, hogy az importfüggés azonban továbbra is létezik, sőt 2017 óta egyre nagyobb ütemben bővül az orosz élelmiszerimport. Az orosz biopiac méretét kétszázmillió dollárosra becsülik és évente két számjegyű növekedést mutat, miközben az import aránya mintegy nyolcvanöt százalékos.

Fórián Zoltán szerint egy másik jellemző példa az önellátás növekedésére a főleg paradicsomból és uborkából álló üvegházi termelés, ami 2018-ban 12,3 százalékkal, 1,03 millió tonnára nőtt. A négyzetméterenkénti hozam 36,9 kilogrammról 40,6-ra, a felület egy év alatt 251 hektárról négyszázötven hektárra nőtt. Így elérték, hogy az uborkaimport tíz százalék alá csökkent, míg paradicsomból az importarány hatvanról negyvenöt százalékra mérséklődött egy év alatt – fogalmazott.

Véleménye szerint az olyan nehézségek ellenére, mint például az afrikai sertéspestis állandó jelenléte, vagy az időjárási szélsőségek, az orosz agrárium fejlődése tartós folyamat. A nagy birtokméretek, kedvező talaj és környezeti adottságok, a belső piac mérete, fizetőképessége mind ezt támogatják. A középtávú előrejelzések szerint például Oroszország gabonaexportja a következő években is emelkedni fog.

Fórián hangsúlyozta, hogy a húsfélék kivételével az élelmiszerimport, különösen a feldolgozott termékek oldalán az elkövetkező években is emelkedni fog. Ez nem azt jelenti, hogy az orosz agrárszektor nem bővülne, sokkal inkább a kereslet növekedésével és strukturálódásával nem tudja tartani a lépést. Az önellátás elérése irányuló terveikben az ázsiai élelmiszerpiac bővüléséből való minél nagyobb arányú részesedés a meghatározó. A kitiltott országok helyét elsősorban Kína és a dél-amerikai országok vették át, úgy tűnik tartósan.