Wekerle, ahol értéket őriz az idő

A szabás-varrás programok is tartogattak érdekességeket kicsiknek, nagyoknak (Fotó: Katona László)

Létezik egy zöld sziget Pesten, negyedórányira a belvárostól, ahol egy különleges világba csöppenünk. A Határ úti metrómegállótól pár percre népi szecessziós, spalettás házakkal, apró kertekkel, jellegzetes platánsorokkal, rengeteg gyermekkel és egy igazán összetartó közösséggel találkozhatunk. A kispesti kerületrész Wekerle Sándor pénzügyminiszterről kapta a nevét, akinek szorgalmazására 1908-ban pályázatot írtak ki a több ezer férőhelyes munkástelep építésére. Hazánk első kertvárosának építésénél elsődleges szempont volt a munkástelepjelleg elkerülése, mely annyira jól sikerült, hogy Kós Károly építésztársaival létrehozta a magyar népi szecesszió legjelentősebb huszadik századi alkotását. A mézeskalácsvárosnak keresztelt telep télen a hóesés után olyan, mintha több ezer méterről öntötték volna le cukormázzal, a melegebb hónapokban szintén álomszerű, ennyi zöld kertet, borostyánnal benőtt udvart és hatalmas parkot ritkán látni a városban, ekkora területen.

A telep közepén, a téren nagy a nyüzsgés, ezen a hétvégén kifejezetten, hiszen a minden évben megrendezett – mint a múlt hétvégén – Wekerle Napokon találkoznak és ünnepelnek a szomszédok, barátok, párok és családok. A mesterségbemutatókon, receptcseréken, kóstolókon, táncműsorokon, vetélkedőkön, szabás-varráson, hímzésen, játékon, szervezett sétákon túl egy igazán inspiráló, rengeteg lelkes önkéntes által működtetett Átalakuló Wekerle mozgalom programjaival találkozhat a közönség.

Tracey, Tracey, nem láttad anyát? – kiabál jó hangosan egy gyerekhang mögöttünk, majd rögtön hozzáteszi: adnánk neki egy kis szőlőt, azért keressük. „Hamarosan itt lesz, kínáljátok meg otellóval is, isteni finom – válaszol a mozgalom egyik alapítója, aki Glasgow városából érkezett ide huszonöt éve. Tracey Wheatley, a skót származású anyuka családjával él Wekerlén. Szívügye a környezet védelme, mely számára az élet alapja, véleménye szerint anélkül nincsenek boldog, egészséges emberek, fenntartható gazdaság, sem békés jövő.

A Wekerlei Társaskör Egyesület (WTE) Zöld Hajtás klubja vezetője volt több éven keresztül, az Átalakuló Wekerle helyi összefogásnak egyik fogaskereke. A WTE-ben a részvétel megerősítésére, a zöldügyekre és az együttműködő kultúrára szánja a legtöbb időt. Megkérdezzük mi a motivációja, ám közben a buzgó, szorgos kis segítők ragasztót kérnek tőle, felpattan, kezükbe adja a szerszámokat, melyekkel a Nem kell zacskó! kampány keretein belül elkészíthetik saját maguk által megtervezett és kivitelezett alkotásaikat. „Több mint tíz éve kezdtünk el szervezni különböző dolgokat, mint például biotejtermék-kóstolót őstermelőkkel, tudatos vásárlásról szóló vetélkedőket, és ezáltal számos olyan emberrel találkoztunk, akik felelősséget szeretnének vállalni mindazért, ami körülöttünk van. Így kezdtünk egyre több programot szervezni. Önkénteseink, például Reni, aki ott áll a pultnál és egyetemi tanár, segít a Tanodában, melyet a Zöldségkommandó csoport, az itteni társaság egy része a hátrányos helyzetű gyerekeknek egy élelmiszerbank jellegű programként szervezett, melyből kiindulva a tanulással is foglalkoznak. A Tanoda kilenc-tíz helyi családot támogat Kispesten. A Wekerlei Zöldségkommandó három éve heti rendszerességgel visz egészséges élelmiszert helyi családoknak. Ezen kívül több fronton is próbálunk segítséget nyújtani, információt adni, tájékoztatni a lakosságot, és ökológiailag fenntartható helyet létrehozni lakóhelyünkön” – meséli Tracey, miközben folyamatosan válaszol a kérdésekre: „A komposztosokat arra, a vizeseket és az erdősöket pedig mellette találjátok.”

Az Átalakuló Wekerle mozgalom műanyagmentes kezdeményezése több környezetvédelmi projektet is felölel. Tavaly ősszel debütált az aranytérkép dizájnnal díszített Wekerle-re-pohár a Wekerle Napokon, idén pedig még egy lépést tettek a műanyaghulladék-mentes Wekerle-rendezvények felé. Az ételt, italt árusító helyeken betétdíjas Wekerle-korsó, -pohár várt mindenkit. Ezek betétdíjas, visszaváltható vagy hazavihető poharak voltak. Aki hazaviszi, legközelebb magával kell hoznia, ezzel támogatja a folyamatos hulladékcsökkentést. A poharakat az ÁNTSZ-szabályoknak megfelelően mossák a Kós Károly Iskola konyhájában, melyhez az önkormányzat adott támogatást. A poharakat a tér és az iskola között szén-dioxid-mentes utánfutós biciklivel szállítják, ehhez önkéntesek is csatlakoztak szép számmal. A pohárköltséget az Átalakuló Wekerle helyi adományból fedezte.

A másik műanyagmentes projekt, a már említett Nem kell zacskó! műanyagmenteszacskó-készítő műhely kitelepítése volt. A szervezők azt a célt tűzték ki, hogy legyen minél kevesebb forgalomban lévő, a környezetre rendkívül káros műanyag zacskó. Ennek érdekében a szabadtéri közösségi műhely keretein belül bevásárlótáskát varrtak maguknak használt, természetes alapanyagból, mellyel nem terhelik a környezetet új anyag vásárlásával. A táskákra rávarrtak egy Nemkellzacsko.hu címkét, melynek eredményeként saját ötlet által vezérelt, egyedi ízlésnek megfelelő, változatos kézműves alkotások jöttek létre. Akinek kedve, ideje, energiája engedi, varr még, és másoknak is ajándékozhat egyedi bevásárlótáskát. Közös célkitűzésük, hogy a táskákat mindig magunknál hordják – akkor is, ha nem készülnek vásárolni. Tapasztalatuk, hogy a spontán vásárlásokkal vándorol haza az otthonokba a legtöbb műanyag szatyor. A saját gyártással és címkézéssel táskájuk „néma” üzenethordozóként funkcionál, mellyel nemcsak nemes célt szolgálnak, hanem remekül szórakoznak egész nap. A szombati napon száz táskát készített el a lelkes közösség.

„A műanyag egyre kevésbé kívánatos anyag, főleg az egyszer használatos, kidobható termékek. Zacskókba tekert teknősökkel, fültisztító pálcára kapaszkodó csikóhalakkal és halálra éhezett, műanyaggal teli halacskákkal tele van a világsajtó. Naponta 3,5 millió darab műanyag kerül a tengerbe. A Dunát sem kíméljük, osztrák tudósok nemrég kiderítették, hogy több mikroműanyag-szemcse van a vizekben, mint halivadék. Naponta 4,2 tonnányi szemetet küldünk a Fekete-tengerbe. Esélyt kell adni magunknak és egy új dimenzióba, a hulladékmentesség korszakba lépni. Ezért hoztuk létre ezt a műhelyfoglalkozást, melyen egyedi vásárlási szettet – szatyrot, zacskókat készíthetnek maguknak az érdeklődők. Ezek rendkívül könnyen tisztítható, kimosható anyagból, vászonból, pamutból, lenből vagy muszlinanyagokból készülnek a műhelyvezetők segítségével. Az alkotás közben műanyagmentes, hulladékmentő tippeket lehet cserélgetni, és a résztvevők feltehetik magukat a Nem kell zacskó online térképre” – mondja Tracey, miközben ismét kérésekkel érkeznek hozzá, felpattan a keleti szőttesekkel párnázott raklapról, és intézkedik, közben gyorsan még fölénk mutat, a köztéri molinókból készített szuperdizájnos sátorra, amit szintén a fenntarthatóság jegyében készítettek.

Otthonosan berendezték a teret, minden nagyon divatos és progresszív, mint például a komposztálás is, ezt Tracey mondja, aki egyszer elkezdte ezt a tevékenységet, nagyon megszereti, konkrétan a hobbijává válik. „A komposztálással jelentősen csökken a hulladék, javul a talaj minősége, és a növények is szebbek lesznek. Komposztereket lehet igényelni a kispesti önkormányzat Zöldprogram Irodánál, a gallyaprításhoz pedig mi adunk kölcsön gépet azoknak, akik igénylik” – hangsúlyozza Tracey, aki a Wekerlei Társaskör Egyesületen belül először a Klímabarát, emberbarát Wekerle programot indította el, amely három évig futott a Védegylettel partnerségben. Az Átalakuló Wekerle (ÁW) mozgalom ebből nőtt ki.

A vizesek és az erdősök még hátravannak, róluk még nem beszélt Tracey, akinek hamarosan indulnia kell a Kós-iskolába a pohármosásra, ahova elsőként ígérte magát. „Tavaly óta a szomszédos József Attila lakótelep és Wekerletelep közösen tiltakozik a két terület közötti kiserdőbe tervezett kétszer kétsávos autóút építése ellen, erről szól az erdősök programja, melynek neve Van más út – Összefogás a Kiserdőért. A Wekerlei Vizesek pedig olyan helyi civilek, akik együttműködnek az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) munkatársaival, hogy mintavételek során kiderüljön, melyek azok a terültek, ahol a csővezetékek cseréje szükséges az esetleges ólomszennyezés miatt. A tizenkilencedik században még elfogadott volt az ólom használata, többek között vízvezetékeket gyártottak belőle. Az ólom ilyen arányú felhasználást az 1970-es évektől kezdve betiltották, de az ezelőtt épült lakások, házak esetében előfordulhat, hogy az ingatlan belső vízhálózata ólomvezetékekből áll. Az OKI keretein belül elindult egy népegészségügyi projekt, mely által ingyenesen be lehet vizsgáltatni a csapvíz ólomtartalmát” – mondja az Átalakuló Wekerle alapítója, akinek a különféle környezetvédelmi projekten kívül hatalmas szívügye a helyi kispiac, ahol az élelmiszereket szigorúan ötven kilométeres körzetből, termelőktől kapja a lakosság. Következő projektünk a Kispiac Közösségi Tér program. A 2016 májusában meghirdetett Tér-Köz pályázatra beadott kerületi önkormányzati városrehabilitációs tervek támogatásáról döntött a fővárosi közgyűlés. Kispest négy pályázattal is indult, ezek közül a fővárosi testület a wekerlei kispiac felújítását támogatta száztízmillió forinttal. „Rengeteg árussal jó viszonyt ápolunk, nagyon jóban vagyunk, ők látnak el minket élelmiszerrel, tudjuk, bennük bízhatunk. Részt veszünk a körforgásban, ez a kispiac agóraként működik.”

Káros műanyag zacskók

Várhatóan szeptember végén hozzák nyilvánosságra azt a jogszabálytervezetet, amelytől a forgalmazott műanyag zacskók jelentős csökkenését várja az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM), a szaktárca hosszú távon a műanyag zacskók forgalmazásának teljes tiltását tervezi. Mint azt az ITM tegnap a távirati irodával közölte, 2019-től tervezik a jelentős szigorítást a műanyag zacskók és az egyszer használatos műanyag eszközök kiszorítása érdekében. Magyarországon a lakosság évente több mint nyolcvan műanyag zacskót használ el fejenként, amelynek jelentős része egy használat után hulladékká válik. A műanyaghulladékok jelentős része hasznosítás helyett lerakóba kerül, még rosszabb esetben a környezetet szennyezi. (PGI)