Gazdaság

Varga Mihály: Nem érdemes kockáztatni

Nálunk jóval gazdagabb nyugati országok sem tudjákmegengedni maguknak, hogy több tíz- vagy százmilliárd eurót költsenek a bevándorlási helyzet kezelésére – hangsúlyozta lapunknak a nemzetgazdasági miniszter

A felmérések azt mutatják, hogy az emberek nyolcvan százaléka nemet mond a migrációra, a magyar emberek többsége pedig nem a bevándorláson keresztül gondolja orvosolni a gazdasági kihívásokat – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter. Szerinte a választások egyik tétje az, hogy a piac által is elismert, stabil, egyensúlyban lévő gazdaságot, a több ágazatra kiterjedt növekedést kockára tesszük-e egy kormányváltással vagy sem.

Varga Mihály 20180324
„A bérnövekedés elkezdte visszahozni az embereket” (Fotó: Varga Imre)

– Van kedvenc iparága?

– Ez nem futballbajnokság, ahol kedvenc csapatot választ az ember. A magyar gazdaságról van szó, és azon belül vannak nagyobb és kisebb arányt képviselő ágazatok, de mindegyik fontos ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, stabil gazdasági szerkezetről és növekedésről beszéljünk. Az a gazdaság, amely egy lábon áll, sérülékeny, ki van téve mindenféle kockázatnak. Az a gazdaság, ahol van jó néhány ágazat, és ahol az egyik esetleges gyengélkedése esetén növekedésben egy másik a helyére léphet, egészségesebb és nagyobb teljesítményre képes. Tehát nincs kedvenc ágazatom. Olyan területek természetesen vannak, amelyek több figyelmet igényelnek. Az ipar ilyen, nem véletlenül van a magyar kormánynak újraiparosítási programja. Emögött nem az ipar kiváltsága áll, inkább azt mondanám, 2008-ban megtanultuk, fontos a szolgáltatószektor is, de még fontosabbak azok a termelőágazatok, amelyek stabil munkahelyeket teremtenek. Ezért törekszünk arra, hogy huszonkét-huszonhárom százalékról harmincra emeljük a bruttó hazai terméken belül az ipari teljesítmény arányát. Jó úton járunk, az elmúlt években komoly újraiparosítási program indult. Olyan területekre összpontosítunk – mint például feldolgozóipar, vegyipar, élelmiszeripar –, ahol Magyarországnak komoly hagyományai vannak, van ipari kultúrája, van szakképzett munkaerő. Az Irinyi-terv nyolc olyan területet jelöl meg, amelyről úgy gondoljuk, hogy a külső és belső erőforrásokat érdemes oda koncentrálni. Természetesen ha emellett vannak más iparágak, amelyek maguktól is húznak, teljesítenek, az egyáltalán nem baj.

– Az Irinyi-terv a nagyokat segíti, az Ipar 4.0 viszont a kis cégeket, de erről mintha kevesebbet lehetne hallani.

– Nincs így, sokat foglalkozunk ezzel is. Az Ipar 4.0 azt a cél szolgálja, hogy a magyar kis- és középvállalkozók is képesek legyenek kis szériás, gyorsan változó termékszerkezet megvalósítására. Ez azért fontos, mert így válhatnak a robottechnika és a digitalizáció minden előnyét alkalmazó multinacionális cégek partnereivé. Az ilyen cégek nélkül fél lábon áll a magyar gazdaság, ha nincs erős kis- és középvállalkozói szektorunk, akkor nagyobb a sérülékenységünk.

– A digitalizációnak, ha ezt a kérdést nagyon leegyszerűsítjük, alapvetően két része van, egy adminisztratív és egy gyártási. Melyik a fontosabb?

– Mindig egy szempontot kell nézni, és ez a hatékonyság. Ha valahol érdemes hatékonyságot javítani, és ahhoz kell a digitalizáció, akkor azt érdemes véghezvinni. De ha csupán öncél a digitalizáció, és nem ad hozzá a hatékonysághoz, akkor nincs értelme erőltetni. A mi számunkra az is nagyon fontos, hogy modern technológiákat alkalmazzunk a magyar iparban és a gazdaságban, és az is, hogy ezáltal hatékonyabbá váljon a munkaerő felhasználása is.

– Tavaly 4,2 százalék volt a GDP-növekedés, és Orbán Viktor kormányfő is többször említette, ha nyer a Fidesz, garantált a négyszázalékos gazdasági növekedés. Mire alapozzák ezt az ígéretet?

– Pontosítanék, a miniszterelnök úr nem azt mondta, hogy ez garantált, hanem azt, hogy az a cél, ez garantált legyen. A mostani előrejelzések szerint az idén is négy százalék körül lesz a gazdaság növekedése, és azt szeretnénk elérni, hogy a potenciális gazdasági növekedés is ezen a szinten legyen. Ma még nincs így, bár már három és fél százalékot meghaladó potenciális gazdasági növekedésről beszélhetünk, a cél az, hogy négy százalékra, sőt, négy fölé emelkedjen.

– Miért fontos ez?

– Mert Magyarország az exportkitettsége miatt a világgazdaságba mélyen illeszkedő ország, uniós tagállam, nincsenek vámhatárok, százmilliárd euró felett van az exportunk. Azt nem tudjuk megtenni, hogy ha a világgazdaság zsugorodik, recesszió van, akkor csak önmagunkban hosszú időn keresztül magas növekedést produkáljunk. Ez nálunk erősebb gazdaságok esetében is lehetetlen. De az igenis cél lehet, hogy a potenciális gazdasági növekedés négyszázalékos legyen, mert ha vannak piaci lehetőségeink, magasabban tudunk növekedni, ha nincs piaci lehetőség, a kapacitásaink akkor is megvannak, hogy a jobb időben a magyar gazdaság újra magasabb növekedési tartományba kerüljön.

– És ezt hogyan tudják elérni?

– A versenyképesség javításával, a munkaerő hatékony felhasználásával, és azoknak az ágazatoknak az erősítésével, amelyeknek az Irinyi-terv is „szól”, és amelyekről úgy gondoljuk, hogy hosszú távon van még bennük tartalék, potenciál. Struktúraváltás kell a magyar gazdaságban, a versenyképességünk még nem éri el a fejlett nyugat-európai országokét. Ma egy holland munkás ugyanabban a munkaidőben kétszer annyi értéket állít elő, mint egy magyar. Hatékonyságot kell javítani, ehhez szükségünk van tőkére, beruházásokra, fejlesztésekre. És szükségünk van arra is, hogy olyan ágazatok kapjanak támogatást, oda koncentráljuk az erőforrásokat, amelyek hatékonyságukban világszínvonalat képviselnek.

– Tőkét honnan vonnak be?

– Vannak a saját forrásaink, a négy százalék feletti növekedés erre már ad némi biztosítékot, tudunk állami programokat indítani. Másrészt mivel uniós tagország vagyunk, az uniós források is rendelkezésre állnak. Harmadsorban pedig a gazdasági növekedés és a profitkilátások is vonzóvá tesznek bennünket. A konjunktúrajelentések, legutóbb például a Német–Magyar Kereskedelmi és Iparkamaráé, azt tartalmazzák, hogy az itt lévő vállalkozások döntő többsége újra Magyarországon fektetne be. Ez pedig a tőkevonzó képességünket tekintve biztató. Hazai források, uniós források, külföldi beruházások, e körből lehet tőkét gyűjteni. És természetesen időnként el lehet azon gondolkodni, hogy a hatékonyságjavító fejlesztéseket, beruházásokat akár hitelből is megvalósítsuk. Mint például a paksi beruházás és a Belgrád–Budapest vasútvonal.

– Támadják is a kormányt eleget miattuk, a vasútvonalról az ellenzék rendszeresen azt állítja, soha nem térül meg.

– Reneszánszát éli a vasútépítés. A világon nagyon sok hasonló beruházás folyik, ami bizonyítja, hogy gyorsvasútra igenis szükség van. Gyorsvasútnál nemcsak a potenciális áru- és utasforgalmat kell számolni, hanem azt is, hogy az utak túlzsúfoltsága, a környezetvédelmi előírások, a gazdaságok szerkezetének változása szinte kikényszeríti ezeket a beruházásokat. Építhetnénk még két autópályát a Balkán felé, önmagában, csak a beruházást számolva azoknak sem lenne túl jó mutatójuk. Mi a vasútra szavaztunk, mert úgy gondoljuk, azon olyan mennyiségű áru fuvarozható biztonságosan, amennyi lehetővé teszi, hogy a következő években Magyarország bekapcsolódjon a dél- és nyugat-balkáni fejlesztésekbe, és lehetőség szerint elérjünk távoli, de jelentős áruforgalmat lebonyolító kikötőket.

– Korábban azt nyilatkozta, vannak még tartalékaink a munkaerőpiacon. A foglalkoztatottság viszont gyakorlatilag teljes, a munkanélküliség is rendkívül alacsony. Honnan lehet még munkaerőt előteremteni?

– Az mindenképpen jó jel, hogy az elmúlt egy évben tizenkilencezren jöttek vissza olyanok, akik korábban külföldön vállaltak munkát. A bérnövekedés elkezdte visszahozni az embereket. Az is jó adat, hogy egy év alatt harmincháromezerrel csökkent a közfoglalkoztatásban dolgozók száma, ők is beléptek a munkaerőpiacra. Ha a tartalékokat keressük, azt tudom mondani, hogy a 3,8 százalékos munkanélküli rétegből százhetvenezer ember léphet ki az elsődleges munkaerőpiacra, a közfoglalkoztatásból szintén további mintegy százhetvenezer fő. Látunk arra is lehetőséget, hogy bizonyos társadalmi csoportokban növekedjen a foglalkoztatottság. Ilyen a nők foglalkoztatottsága, kevesen tudják, hogy négyszázezerrel több férfi dolgozik Magyarországon, mint nő. Az ő szerepüket részmunkaidővel, távfoglalkoztatással lehet erősíteni. Másrészt a nyugdíjasok, a szépkorúak foglalkoztatása is rejt tartalékokat. Azoknak a nyugdíjasoknak, akik úgy gondolják, hogy jó erőben vannak, szívesen kiegészítenék a nyugdíjukat, részben a nyugdíjas-szövetkezeteken keresztül kínálunk munkalehetőséget. Emellett szeretnénk hamarosan olyan szabálymódosítást is hozni, amely lehetővé tenné, hogy önállóan is elhelyezkedhessenek. Ha például valaki visszamenne a régi munkahelyére dolgozni, ám legyen, ezt segíteni és támogatni fogjuk.

– Néhány hete jelentették be, hogy egyszerűsítik a családi otthonteremtési kedvezmény igénybevételét, és egyből jött is rá a riposzt, hogy elkéstek vele. Elkéstek?

– Éppen ellenkezőleg, idejében hoztuk meg ezeket a döntéseket. A magyar gazdaság teljesítménye most volt abban az állapotban, hogy ilyen, több százmilliárd forintos programot el lehetett indítani. Nem kis pénz, kétszáznegyvenmilliárd forint van betervezve erre a célra a költségvetésben. Korábban erre nem volt forrás. Amikor az a kérdés, hogyan konszolidálunk, csökkentjük az államháztartás hiányát, a deficitet, akkor kevesebb forrás van ilyen célokra. Amikor a gazdaság növekedési pályára kerül, lehet arról beszélni, hogy a megtermelt többletforrásokból adócsökkentésre, járulékcsökkentésre, béremelésre és otthonteremtésre mennyit tudunk fordítani. Az már 2015 második felében látszott, hogy a lakásépítések kezdenek visszaesni. Ennek megakadályozására indítottuk el a családi otthonteremtési programot. Az elmúlt hónapokban több alkalommal módosítottuk a keretszabályokat, hogy még könnyebb legyen igénybe venni a kedvezményeket. Ma már ott tartunk, hogy lényegében az igénybe vevő aláír egy nyilatkozatot, nem kell külön papírokat beszereznie, csak büntetőjogi felelőssége tudatában ki kell jelentenie, megfelel a feltételeknek, és máris megkaphatja a támogatást.

– Euróra számíthatunk valamikor?

– Számíthatunk.

– Mikor?

– Nem hajt a tatár, nem kell sietni. Ma abban a helyzetben vagyunk, hogy minden feltételt teljesítünk. Hasonlóan a csehekhez és a lengyelekhez, nem lépünk be az euró előszobájába, ami két évvel a csatlakozás előtti árfolyamrögzítés feltétele. Ez így kedvező pozíció, rajtunk múlik, mikor szánjuk el magunkat a következő lépésre.

– Mégis, mikor jön el az a pont?

– Amíg nem közelítünk az eurót használó országok gazdasági teljesítményének átlagához, vagy a német gazdaság teljesítményéhez, addig ezt nem kell erőltetnünk. Egyébként is, olyan átalakulásban van most az euróövezet, hogy nem tudjuk pontosan, mihez is csatlakoznánk. A gazdasági és monetáris unió mélyítéséről naponta vitatkoznak a brüsszeli megbeszéléseken. Várjuk meg, milyen eredményt hoznak a viták, akkor pontosabb, tisztább keretrendszerhez tudunk alkalmazkodni.

– Mi veszélyeztetheti a polgári kormány alatt elért pozitív gazdasági folyamatok továbbvitelét?

– Olyan kormányváltás, amelynek eredményeként a gazdaságpolitika más pályára kerül. Volt már erre példa, 2002 után megélhettük, hogy amit addig az emberek elértek, az új kormány rossz gazdaságpolitikai döntésekkel nagyon gyorsan lerombolta. Ilyen volt a privatizáció, azoknak a stratégiai területeknek a kiárusítása, amelyek fontosak a gazdaság stabilitásához, biztonságos működéséhez. A hitelnövekedés is azonnal beindult 2002 után, a szocialisták nyakló nélkül vették fel a hiteleket. Ezt megpróbálták átmenetileg adóemelésekkel kompenzálni, de nem sikerült. A háztartásokat, a családokat a devizaalapú hitelezéssel adósították el. Nagyon sok rossz gazdaságpolitikai döntést hoztak, aminek az lett a vége, hogy 2008-ban külföldi segítséget kellett kérni az adósság törlesztéséhez. És ha már kérdezte az eurót, azt se felejtsük el, hogy 2002-ben lényegében az euró bevezetése előtti jó gazdaságot adtunk át, csak az volt a kérdés, hogy mikor vezetjük be a közös devizát. Aztán két év alatt olyan helyzetbe juttatta a baloldal az országot, hogy már nem tudtuk teljesíteni a bevezetéshez szükséges feltételeket. Ebből a szempontból a gazdaságpolitikák minőségének is nagy jelentőségük van. Tavaly például csak azzal, hogy 2016 novemberében megkötöttük a hatéves bérmegállapodást, egy százalékkal tudtuk javítani a gazdaság teljesítményét. Ehhez persze kellett, hogy csökkentsük a közterheket, növeljük a kereseteket, több munkahelyet hoztunk létre, és a gazdaság teljesítménye jobb lett, mint amire bárki számított. Még a mi várakozásainkat is felülmúlta.

– Egyetért-e azzal, amit mondanak, hogy a versenyképességünket is veszélyeztetheti a migráció, lévén, hogy sok minden a biztonságra épül, Magyarország pedig biztonságos ország.

– A migráció kérdésében folyamatos a vita: kell-e nekünk bevándorló munkaerő vagy nem? Azt mondjuk, amíg vannak tartalékaink a munkaerőpiacon, addig azokat kell mozgósítani. Amíg csak egy ember is munkát keres Magyarországon, a magyar kormánynak az a felelőssége, hogy több munkahelyet teremtsen, hogy mindenki el tudjon helyezkedni. Ha ezek a keretek kimerültek, akkor lehet gondolkodni, honnan hozunk munkaerőt. A demográfiai problémákat pedig meggyőződésünk szerint családtámogatással, nem pedig bevándorlással kell kezelni. Emellett azt is tapasztaljuk, nálunk jóval gazdagabb országok sem tudják megengedni maguknak, hogy több tíz- vagy százmilliárd eurót költsenek a migrációra. Németországban a bevándorlók elhelyezésére, átképzésére, ellátására fordított költségek meghaladják a százmilliárd eurót. A mi lehetőségeink ennél jóval szerényebbek. Hadd mondjam el, hogy a megerősített határvédelemre eddig közel négyszázmilliárd forintot kellett fordítanunk, és bizony ez olyan tétel, amit megérez egy növekedésben lévő gazdaság is. A migrációnak jelentős költségei vannak, és ennek társadalmi hatásairól, a beilleszkedésről, a kultúrák közötti különbségről még nem is beszéltünk, pedig ezekkel a problémákkal a nyugati országok naponta szembesülnek.

– Képviselőtársaihoz hasonlóan járja az országot, sok fórumon vesz részt. Mit tapasztal, hogy fogadják az emberek a migrációval és bevándorlással kapcsolatos kérdéseket, hogyan reagálnak ezekre?

– A lakossági fórumokra olyan emberek járnak, akik amúgy is jobban érdeklődnek a közösségi ügyek iránt, jobban érdekli őket a napi politika. Nekik határozott véleményük van a migrációról is. Ráadásul a mi fórumainkra, amelyeken én is részt veszek, olyanok jönnek, akiknek kételyeik, fenntartásiak vannak a bevándorlással szemben. Nagyon erős felhatalmazásunk van az ország lakosságától, a nemzeti konzultációban hárommillió-háromszázezer ember vett részt, az eddigi rekord másfél millió volt. A felmérések azt mutatják, hogy az emberek nyolcvan százaléka nemet mond a migrációra, a magyar emberek többsége pedig nem a bevándorláson keresztül gondolja orvosolni a gazdasági bajokat. Ez nagyon jó alap arra, hogy ezekben a kérdésekben a magyar kormány határozott álláspontot képviseljen az európai politikai vitákban is.

– Nyolcadik alkalommal méretteti meg magát választáson. Első két alkalommal országos listáról jutott be a parlamentbe, utána ötször egyéniben nyert, mindig magasan. Most másodszor indul Budapesten. Mi hozza még lázba, mitől nő az adrenalinszintje?

– A verseny mindig jó erre, és az ellenfelek is gondoskodnak arról, hogy legyen elég adrenalintöltet. Mindig örülök annak, ha visszajelzést kapok a választóktól, 2014-ben egyértelmű és elsöprő bizalmat kaptam Budapest II. és III. kerületében. Azóta harmincöt nagyberuházást, fejlesztést tudtunk a kerületekbe vinni, s ezek az egészségügy, a sport, a kultúra, a szabadidő, a környezetvédelem és a közlekedés területén tették jobbá az ott élők életét, mindennapjait. Tudom, van még feladat, van még teendő, de azt is érzem, hogy van még biztatás a választók részéről is. Szerintem ez elég ahhoz, hogy egy képviselőt arra ambicionáljon, folytassa megkezdett munkáját.

– Választókerületében mennyire érzékenyek az emberek a migrációra? Hogyan viszonyulnak hozzá?

– A választókerület egyik jellegzetessége, hogy a diplomások aránya jóval az országos átlag felett van. Itt gondolkodó emberek élnek, akik maguk is látják, milyen veszélyei vannak a bevándorlásnak, és mennyire elgondolkodtatók a világ számos országában szerzett tapasztalatok. Az itt élők is nemzeti keretekben látják a biztonságos jövőt. Nagyon aktív a közösség, minden rendezvényünk telt házzal ment. A választások aktivizálták az embereket.

– Aktív politikusként mi a véleménye arról, ami most az ellenzék soraiban folyik?

– Gyurcsány Ferenc időnként őszinte tud lenni. És az egyik ilyen pillanatában elmondta, mi történne, ha megnyernék a választást. Káosz. Igen, káosz lenne, nem tudnának kormányt alakítani, és hamarosan új választást kellene kiírni. Széttartó erők vannak, olyan baloldali, liberális pártok versenyeznek egymással, amelyek programjában nagyon kevés a közös nevező. Keveset beszélünk a programokról, de ha gazdasági területen valakik azon gondolkodnak, hogyan lehet új adókat bevezetni, a progresszív adórendszer visszahozatalával és az ingatlanadózás bevezetésével kacérkodnak, akkor azt gondolom, riasztó lehet a választók számára, hogy olyan időszakokat akarnak visszaidézni, amelyeken már túlhaladt a magyar gazdaság. Versenybarát, hatékonyságnövelő adórendszerre álltunk rá, amit megszüntetnének. Az ellenzéki pártok gazdasági elképzelései csalamádéhoz hasonlítanak, van benne minden, de senki nem tudja, pontosan mit akar. Ott van például Paks esete. Van olyan ellenzéki párt, amely támogatja a beruházást, van, amelyik ellenzi. Mi történne Pakssal, ha nyernének? Senki nem tudja. A magyar energiaellátás biztonságával játszanak. Olcsó energiánk lesz, vagy vesszük méregdrágán? Ezen nem lehet kiigazodni, és azt sem tudom, hogy programjaikból melyik lenne a domináns, melyiket lehetne egy kormányprogram alapjává tenni. A választóknak nagy a felelősségük, nagy a kihívás. Érdemes inkább a járt úton maradnunk.

– A magyar gazdaság erős, nyugodtak vagyunk, nem lehet bennünket külföldről zsarolni, 1177 milliárd forint maradt az emberek zsebében a rezsicsökkentésnek köszönhetően a tavaly december végi adatok szerint. Az ellenzék mégis megkérdőjelezi ezeket a számokat és a gazdasági teljesítményeket. Ugyanakkor elkezdtek ígérgetni, hogy ők adnának többet. Erről mi a véleménye? És az 1177 milliárd forint megtakarítást kevésnek érzi?

– Talán nem is becsüljük meg érdemben azt a pozíciót, amelyet az elmúlt években elértünk, ami arról szól, hogy stabilak vagyunk, kiegyensúlyozott pályán van a magyar gazdaság, kiegyensúlyozott az államháztartás, kikerültünk mindenféle eljárás alól, visszafizettük a valutaalaptól, a Világbanktól, az Európai Uniótól felvett hiteleket. Úgy érzem, időnként nem nézünk magunk mögé, és nem értékeljük a megtett pályát, az elért eredményeket. Kikerültünk a gödörből, de nézzünk körül! Nagyon sok ország küzd azzal, hogy látszólag növekedési pályán van, mégis deficitet halmoz fel, s ez előbb-utóbb robbanáshoz vezethet. Ilyen a román gazdaság, amely magasabb ütemben nő most, mint a magyar, de ikerdeficittel küzd. Mind az államháztartás, mind a folyó fizetési mérleg erősen deficites, s ez hosszú távon nem tartható fönn. Magyarországon nem ez a helyzet, pozitív a szaldó a külkereskedelmi mérlegben, az államháztartás fegyelmezett, két százalék körül volt a tavalyi hiány. És ez visszaigazolódik a piaci megítélésben, amikor mi olcsóbban tudunk állampapírt értékesíteni, mint a lengyelek, holott ők a hitelminősítők ítélete alapján két fokozattal előttünk vannak. A piac reálisabban értékel a hitelminősítőknél vagy a nemzetközi intézményeknél. A választások egyik tétje, kockázata pontosan az, hogy ezt a stabil, kiszámítható, egyensúlyban lévő pályát, a több ágazatra kiterjedő növekedést most kockára tesszük-e egy kormányváltással vagy sem. Azt gondolom, nem érdemes kockáztatni.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom