Változó áfaszabályok az adócsalás ellen

–  Az EU-ban évek óta zajlik az általános forgalmi adó (áfa) rendszerének reformja a pénzmosás elleni küzdelem és az adózókat terhelő bürokrácia csökkentése jegyében. A Gazdasági és Pénzügyi Tanács október 2-i ülésén viszont több olyan javaslatot is elfogadtak, amelyek az uniós áfarendszer hosszú távú reformjának első lépéseiként értelmezhetők. Melyek ezek a lépések?

–  Az áfarendszer reformjával kapcsolatban olyan alapvető változásokat tárgyal jelenleg az unió, amelyek alapjaiban változtatnák meg a nemzetközi kereskedelem áfaszabályait az adócsalás elleni küzdelem jegyében. A nagyobb horderejű kérdésekben még nem született meg a végleges egyetértés, ugyanakkor a mostani döntések olyan gyors és praktikus megoldásokat jelentenek az áfa rendsze­rében, amelyek jelentősen érintik a tagállamok közötti kereskedelmet azzal, hogy segítik az egyes bürokratikus akadályok leküzdését. 

–  Miben számíthatnak könnyítésre a magyar vállalkozók, akik a készleteiket előre kihelyezik külföldi vevőkhöz?

–  A nemzetközi kereskedelemben és ipari termelésben évek óta egyre elterjedtebb gyakorlat, hogy a szállító kihelyezi a készleteit külföldre, hogy a vevőit – például nagy gyárakat vagy éppen a helyi piacon forgalmazó kereskedőket – a lehető leggyorsabban ki tudja szolgálni. Ez az észszerű gyakorlat azonban számos tagállamban arra kötelezi a magyar eladókat, hogy az érintett tagállam hatóságainál adóalanyként bejelentkezzenek, helyi szabályok szerinti számlákat állítsanak ki, helyi áfát számítsanak fel vevőiknek, és adóbevallást nyújtsanak be. Mindez azonban pusztán adminisztratív teher a vállalkozások számára, az állam nem ér el valódi adóbevételeket, hiszen a magyar szállítók helyi vásárlói amúgy is visszaigényelhetik a felszámított áfát. Ezért néhány tagállam, mint például Magyarország is, a külföldi beszállítók számára egyszerűsítést vezetett be az ilyen helyzetekben: nem kell a másik tagállambeli cégeknek regisztrálniuk, áfát fizetniük és bevallást benyújtaniuk, ha az árukat helyi cégek veszik át tőlük. Ezt a gyakorlatot terjeszti ki most az EU minden tagállamra: néhány egyszerű feltétel teljesítése esetén a magyar cégek magyar adószámuk alól, áfa felszámítása nélkül adhatják el másik tagállamba kihelyezett készleteiket a céges ve­vőik számára.

–  Milyen feltételekkel lehet egy másik uniós tagállamba áfa nélkül értékesíteni?

–  Ebben a tekintetben is az egységes gyakorlat kialakítása az új szabályozás legfőbb célja. A más tagállamba árukat értékesítő magyar cégek eddig is magyar áfa nélkül adhatták el külföldi partnereik számára a termékeiket, hiszen a vevő köteles az áfát a saját országában megfizetni. Az adómentes értékesítés feltétele tehát, hogy a vevő az áfa rendezésére képes adóalany legyen. Sok országban – így Magyarországon is – elterjedt gyakorlat, hogy akkor lehet egy vevőt adóalanynak tekinteni és részére áfamentesen árukat eladni, ha a vevőt a célország adóhatósága adóalanyként regisztrálta, így az unió közös áfaalany-nyilvántartási rendszerében, a VIES rendszerben megjelenik a vevő adószáma. Az irányelv módosításával ezt a technikai követelményt erősíti meg az unió minden országa számára. Ez egyfelől biztonságot jelent az adózóknak: ha a vevő adószáma megjelenik a VIES rendszerben, akkor nem szükséges tovább vizsgálni, hogy az adott társaság valóban jogosan jár-e el adóalanyként. Másfelől viszont nehézségeket okozhat ez a feltétel azoknak a frissen létrehozott vállalkozásoknak, amelyeknél a VIES-regisztráció folyamata még nem zárult le. Néhány tagállamban a regisztráció akár hónapokig is elhúzódhat.

–  Létrejöhet olyan változás, amely a tagországok közötti kereskedelmet érintő áfakockázatokat minimalizálja?

–  Minden tagállam elemi érdeke lesz, hogy a VIES-regisztrációkat a lehető leggyorsabban elvégezze. Ha egy-egy ország adóhatósága ezt a folyamatot nem teljesíti időben, az új cégek nem lesznek képesek alapanyagokat, árukat beszerezni külföldről, vagy csak a külföldi áfával növelt, aránytalan költségen. A magyar adózók számára ezután nem marad mérlegelése lehetőség: ha a külföldi vevő VIES-adószáma nem áll rendelkezésre, nem lehet részére áfa nélkül magyar terméket értékesíteni.

–  Mit jelent a láncügylet?

–  Láncügyletekről beszélünk, ha ugyanazt az árut egymás után többször értékesítik, és közvetlenül az első eladótól az utolsó vevőhöz fuvarozzák. A láncügylet tipikus esete pél­dául, ha egy magyar gyár termékeit egy lengyelországi disztribútor részére szállítják le, de a magyar gyár előbb a saját német anyavállalatának számlázza ki a terméket, majd a német társaság a vevő cégcsoport olasz központjának, és az olasz cég számláz végül a saját lengyel leányvállalatának. Ilyen hosszú értékesítési láncok esetén az uniós áfaszabályoknak régóta kritikus kockázata, hogy néha még adószakértői szemmel is nagyon nehéz meghatározni, a láncolatban mely értékesítések számítanak adómentes exportnak Magyarországról, és melyek adókötelesek mint a kiszállítás előtti belföldi eladások. Az új szabályozás ezt a kockázatot igyekszik kezelni. A fenti példánál maradva a magyar gyártó cég nem lesz köteles részletes adójogi elemzésre. Ehelyett a magyar gyár első értékesítése is már automatikusan adómentes, külföldre történő értékesítésnek minősül, hacsak a vevő a saját magyarországi áfaszámát nem mutatja be a magyar eladónak.

–  A kiszállítási igazolásokkal kapcsolatban született egységes szabályozás?

–  Igen. A külföldre történő értékesítések másik kritikus adókockázata az uniós áfarendszerben, hogy az eladónak bizonyítania kell azt a tényt, hogy az eladott árukat valóban leszállították külföldre. Az áfairányelv végrehajtási rendeletének módosítása erre a kérdésre nyújt majd az összes tagállamra nézve alkalmazandó, egységes választ. Az egységes szabályozás remélhetőleg megkönnyíti, hogy a különböző tagállamok társaságai az országonként eltérő adóhatósági gyakorlatok ellenére hatékonyan együtt tudjanak működni a megfelelő bizonylatok beszerzésében. 

–  Az exportáló cégek hogyan bizonyítják a magyar hatóságok számára, hogy a terméket kiszállították az unió másik tagállamába?

–  A dokumentáció módja számos körülménytől függ majd, például hogy az eladó vagy a vevő felel-e az áru elszállításáért, és hogy milyen módon történik a szállítás. Az aláírt fuvarlevél vagy ehhez hasonló bizonylat, de akár a fuvarozást végző társaság számlája is megfelelő bizonyíték lehet, és kiegészítő bizonyítékként felmerülhetnek például az árukra vonatkozó biztosítás dokumentumai, más hatósági igazolások, beraktározási bizonylatok. Ezen túlmenően ha a vevő felel az áruk elszállításáért, a jövőben köteles lesz a termék leszállításáról nyilatkozni az eladó részére. Amennyiben a fenti bizonylatokat az eladó beszerzi, a rendelet alapján az adómentességet jogosan alkalmazhatja.

–  Mi az új szabályozás legnagyobb előnye a magyar vállalkozások számára?

–  Az egységes, egyértelmű szabályozás. A törvényesen eljáró adózók számára az áfa kapcsán a legnagyobb problémát a kockázatok jelentik: bár az adónem elsősorban a fogyasztókat terheli, és a gyártó-kereskedő cégek számára nem jelentene költséget, a gyakorlatban mégis óriási kockázatot jelenthet, ha egy előírás téves értelmezése miatt a vállalkozások kénytelenek utólag megfizetni az adó­hiányt és a bírságokat. A mostani változások néhány nehezen értelmezhető és betartható szabályt egyszerűsítenek, egységesítenek az unióban, így az egyes országok adózói azonos elvárásokkal, azonos gyakorlattal működhetnek együtt nemzetközi ügyletek során az adó elszámolásában és dokumentálásában.