Új utat kell keresni itthon a munkaerő-toborzásban

Van még némi tartalék a munkaerőpiacon – nyilatkozta lapunknak Juhász Csongor, az évente közel tízezer munkavállalót kikölcsönző Prohumán vezetője. Úgy látja, az ipari és a gyártással foglalkozó területeken friss megoldásokkal enyhíthető a munkaerőhiány. Ezek segítségével az elmúlt időszakban közel háromezer közmunkást tereltek át a termelő szektorba, és közvetítettek ki a világ legnagyobb vállalatainak magyarországi üzemeibe.
„Az egyik legnagyobb kihívás elérni a perifériára szorult munkanélkülieket és közmunkásokat” (Fotó: Hegedüs Róbert)
–  Magyarországon újabb rekordot döntött a munkaerőhiány: összesen 83 600 meghirdetett munkahelyre nem találtak munkavállalót a munkaadók április és július között. Milyen változást jelent ez az adat a tavalyi évhez képest?

–  Robbanásszerű a munkaerőhiány növekedése. Tavaly év végéhez képest tizennégy százalékos a növekedés, az egy évvel ezelőtti hasonló időszakkal összehasonlítva pedig huszonhat százalékos ugrást jelent mindez. Vagyis közel harmadával emelkedett a betöltetlen álláshelyek száma. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne még némi tartalék a munkaerőpiacon. Bizonyos szegmensekben – elsősorban a termelő iparágakra gondolok – vannak olyan hatékony módszerek, amelyekkel részint még lehet kezelni az égető munkaerőhiányt. Az aggasztó statisztikák ellenére optimista vagyok, nincs megoldhatatlan probléma.

–  Milyen alternatívák léteznek a probléma megoldására?

–  Általánosságban igaz, hogy ma már legtöbbször nem a dolgozók versenyeznek egy-egy pozícióért, hanem éppen fordítva. A cégek versenyeznek egymással, hogy megszerezzék és megtartsák a munkaerőt. Ha úgy tetszik, a „köszönjük, hogy behívtak az állásinterjúra” attitűd helyett, ma a „köszönjük, hogy jelentkezett hozzánk” hozzáállás lehet célravezető. Ennek fényében talán érthetőbb, hogy a klasszikus munkaerő-toborzó módszerek már nem elegendőek, lokálisabban kell dolgozni és gondolkozni. Azt látjuk, hogy ha mi megyünk el a munkavállalókért, ha az ő nyelvükön szólítjuk meg őket, ha minőségi közlekedési szolgáltatást vagy szállást biztosítunk a részükre, sokan hajlandóak tartósan is munkát vállalni.

–  A klasszikus munkaerő-toborzó módszerek kudarcot vallottak?

–  Inkább úgy fogalmaznék, hogy a klasszikus munkaerő-toborzó módszereken kívül sok szegmensben ma új utakat is kell alkalmazni és folyamatosan újabb és újabb módszereket bevezetni. Mi is dolgozunk klasszikusnak számító internetes álláshirdetésekkel, de ahhoz, hogy a már említett rejtett tartalékot ki tudjuk aknázni, az eddigieknél lényegesen többet kell tennünk a toborzási munka terén. Jóval többet, mint mondjuk öt, három vagy akár egy évvel ezelőtt is. Természetesen nem állítom azt – dolgozzon a toborzócég bármilyen hatékonyan is –, hogy gombnyomásra több informatikus vagy orvos, esetleg sofőr vagy vízszerelő lesz Magyarországon. Azt viszont látjuk, hogy például az ipari és adminisztratív területeken van még egyfajta statikus tartalék a munkaerőpiacon. Azonban az is igaz, hogy ennek a statikus, rejtett tartaléknak a kiaknázása a HR-szakemberektől és a cégektől is komoly fejlődést igényel.

–  Milyen kihívásokkal néz szembe most egy munkaerő-kölcsönző cég?

–  Az egyik legnagyobb kihívásnak talán az, hogy képesek legyünk hatékonyan elérni azokat az embereket, akik az elmúlt években kiszorultak a piacról, esetleg közmunkában dolgoznak. Ezen emberek jelentős része kistelepüléseken él, nyilván ez is meghatározza azt, hogy milyen csatornákon érhetjük el őket. Nemcsak arról van szó, hogy elmentünk és jelen vagyunk számos eddig a munkapiacról kizárt településen, de arról is, hogy az ott élők számára értelmezhetővé kell tenni a munkavállalási ajánlatokat. Úgy hirdetni, úgy bemutatni egy-egy pozíciót, hogy az valódi üzenetet hordozzon, és könnyen érthető legyen. A másik mérföldkőnek számító kihívás a munkaerő megtartása, hiszen a cégek a szűkös kínálat miatt igyekeznek egymástól is elcsábítani a dolgozókat. Vagyis nem csupán a munkatársak bevonzására kell jobban koncentrálnunk, hanem az ügyfeleinkkel együtt a kiválasztott dolgozók megtartására, hosszú távú alkalmazására is.

–  Fejlődni, változni szükséges a kor kihívásaihoz a munkaerő-kölcsönzés területén is?

–  A mostani munkaerőpiaci túlkereset magyar viszonylatban teljesen új jelenség.
A rendszerváltás utáni gazdaságban edződött generációk azt szokták meg, hogy annak kell örülni, ha valakinek van munkája. Viszont az elmúlt években ez totálisan megváltozott. Korábban ilyen elképzelhetetlen lett volna. Fel kell ismerni, hogy új, kreatív megoldásokra, bizonyos szempontból más gondolkodásra van szükség. Az elmúlt években növeltük a toborzási tevékenységünk mélységét, és különböző eszközökkel eljutott olyan településekre is, amelyek korábban nem szerepeltek a palettán.

–  Melyek azok az országrészek, ahol a foglalkoztatás kimeríti a lehetőségeket?

–  Vannak olyan területei az országnak, ahol a foglalkoztatás nagyságrendje már valóban elérte a maximumot, és ténylegesen kimondható, hogy lényegében nincs szabad munkaerő-kapacitás. Ilyen például Győr és közvetlen környéke, Székesfehérvár, Tatabánya, Veszprém régiója, valamint Miskolc vagy Kecskemét és környéke.

–  Mely régiókban a legmagasabb a munkanélküliség?

–  A munkanélküliségi ráta a statiszták szerint az Észak-Alföldön volt a legmagasabb, ami 6,4 százalék, míg Nyugat-Dunántúlon a legalacsonyabb, 1,6 százalék. Nyilván ennek vannak strukturális okai is, hiszen ipari szempontból a nyugati- és közép-magyarországi régió némileg még mindig a keleti régió előtt jár.

–  A munkanélküliség hátterében a közlekedés esetleges infrastrukturális hátrányai mellett milyen tényezők dominálnak?

–  Tény, hogy a sikerhez először is a munkába járás közlekedési akadályait kellett legyőznünk. Ezért a megbízóinkkal karöltve több mint kétszáz saját buszjáratot üzemeltetünk, és naponta négyezer dolgozó utazását biztosítjuk lakhelye és a munkahely között. Kényelmes és az emberek igényeihez, időbeosztásához szabott buszjáratokkal tesszük lehetővé a munkavállalók számára, hogy távolabbi munkát is szívesen elvállaljanak. Igyekszünk az utazással töltött időt is komfortosabbá tenni, a járatokon frissítő ital áll az utazók rendelkezésére, és a legtöbb buszon már ingyenes wifi-szolgáltatást is biztosítunk. Jellemző az is, hogy a gyárak és cégek a munkavállalókkal egyeztetve a műszakkezdések időpontjait is összehangolják, hogy még kényelmesebb legyen a munkába járás.

–  A Munkásszállás program mennyit lendített a kialakult helyzeten?

–  Azokban az esetekben, amikor a lakóhely és a munkahely között országrésznyi távolság van, egyre gyakoribb a szállásprogramok szervezése a megbízó cégekkel együttműködésben. Ez a megoldás is sokakat vonzott be a munkapiacra az inaktív rétegből. Fontos, hogy lehasznált munkásszállások helyett igyekszünk színvonalas albérletet biztosítani a dolgozóknak. Ebben is sokkal többet kell már adnunk, mint tizenöt, tíz vagy akár öt évvel ezelőtt is. A busz- és szállásprogramoknak köszönhetően közel háromezer közmunkást sikerült már átvezetnünk a munka világába, és segíteni számukra, hogy egy jobban fizetett és a nemzetgazdaság szempontjából is határozottabb módon értelmezhető állást töltsenek be.

–  A határon túli területeket nézve honnan érkeznek túlnyomó többségben, és hol vállalnak munkát hazánkban? A nyelvtudás mennyire befolyásolja az elhelyezkedést?

–  A határainkon túli toborzás különösen jellemző Szlovákia, Ukrajna és Szerbia határközeli területein. Természetesen a határon túli magyarok gyakrabban jelentkeznek a magyar nyelvterületre, de egyre többen jönnek már a nem magyar anyanyelvűek közül is. A nyelv ilyenkor problémát jelenthetne, ezért az utaztatásuk megszervezésére, illetve a betanításukra is az ő anyanyelvükön kerül sor. A saját nyelven történő ügyintézés egyébként a munkaerő-megtartásban is szerepet játszik.

–  Milyen szakterületeken van a legnagyobb hiány?

–  A gyártó cégek terén látjuk a legmagasabb igényt munkaerőre, köztük is leginkább az autóipari beszállítók és azok alvállalkozói keresnek rengeteg embert a szakképesítést nem igénylő úgynevezett kékgalléros munkaterületekre. Mindemellett nagyon sok a betöltetlen pozíció gyárakban a minősített szakmunkás és technikusi munkakörök, valamint a kereskedelmi és pénzügyi pozíciók terén is.

–  Mi a legvonzóbb munkaterület a munkaadók számára, melyik ágazatban legnagyobb a kereslet a szakképzett munkaerő iránt?

–  Fizikai munkakörben a szakmunkásokra van a legnagyobb szükség. Ha valaki ma hegesztő, lakatos, gépi forgácsoló, villanyszerelő, elektro- vagy egyéb technikus, műszerész, targoncás, szerszámkészítő, sofőr területekre helyezkedne el, szinte biztosan talál nagyon rövid idő alatt munkát. Szellemi területen továbbra is az információtechnológiai szektor, valamint a rövid időn belül, akár pályamódosítással is elérhető munkakörökre keresik a legnagyobb számban a szakembereket a vállalatok. Ezek egy része ma már viszonylag rövid idő alatt megszerezhető átképzési programok után is elérhető például: programozó, fejlesztő vagy technikus. Azt látjuk, hogy az informatika az átképzésben résztvevő junior pozícióban kezdő munkavállalókat is képes tömegesen felszívni, már a tavalyi átlaghoz képest jóval magasabb szintről indulnak a bérek.